Loungta

Épp négy éve posztoltam a francia Zingaro társulat Loungta című műsorának ajánlóját. A műsorban leginkább a tibeti kultúra különböző rétegeinek táncai és teatralizálható jelenetei jelennek meg egy egészen új módon, a szélparipa (lungta) jelkép/mítosz által nem kicsit inspirálva. Azóta sikerüt az előadást rögzítő egy órás filmet megnéznem. A műsor kb. háromnegyede egyérteműen 10/10 pontos, az utolsó negyed számomra némi kizökkenést jelent a gyütö szerzetesek és a lovasszínház teremtette egyedi és rendkívüli atmoszférából, de a végeredmény így is mindenképpen figyelemre méltó. A produkció sokkal inkább kreatív vagy akár új távlatokat nyitó, mint blöff vagy olcsó cirkusz. Ha többet nem is akarsz, legalább ezt a két részletet nézd meg:

Alexei Tegin

Alekszej Tegin (Алексей Тегин) a moszkvai underground egyik kultikus figurája. A mai orosz buddhizmus utóbbi 10-12 éve – és egyúttal jövője – is nagyon máshogy nézne ki nélküle. Festészettel kezdte, zenei felfedezőutakkal folytatta, végül a bönnél kötött ki.

Alex Tegin 1951-ben született Moszkvában. Művészetet szülővárosának közép- és főiskoláin tanult. A hetvenes és nyolcvanas években több jelentősebb tárlaton is kiállította fotóreaista/hiperrealista képeit (főleg a nyolcvanas évek elején). Az ezredforduló óta újra rendszeresen szerepel kiállításokon. Legtöbb képét egy helyen a neten a Vrublevszkaja Galéria oldalán találod.

Zenészként fiatalon még Hendrixet játszott, később avantgárd dzsesszt, majd a Swans zenekar hatására a súlyos és nyers zenei formák felé fordult. Aztán jött a bön szertartászene: a kilencvenes években egy prostituálton keresztül jutott hozzá véletlenül/sorsszerűen egy kazetta, amin szerzetesek énekelnek. Eleinte unalmasnak találta, de valamilyen oknál fogva mégis újra meg újra meghallgatta. Amikor énekelni próbálta, jött rá, hogy itt valami egészen különleges, mágikus dologról van szó. A felfedezést több évnyi intenzív gyakorlás követte, majd mikor kitanulta a technikákat, másoknak is továbbadta tudását. Ahogy mindebből ki is derül, amit tud, nem egy mestertől tudja. Többek szerint ez így hiteltelen, sőt veszélyes... Tegin interjúkban szívesen beszél tapasztalatairól, az európaik által túlmisztifikált mester-tanítvány viszonyról, hangszereiről, és természetesen a gyuke és gyer neveken ismert tibeti énektechnikákról, és azok élettani hatásairól. Az interjúk sajnos mind orosz nyelvűek, így nem tudok azokból érdemben idézni, de egy nagyon rövid részletet azért mindenképpen:

– Próbáltad már a csöd rítust egy temetőben?
– A temető azoknak jó, akik félnek vagy valami egzotikusra vágynak, de számomra a halottak közömbösek.

Purba néven először 1999-ben rögzített felvételt (harmadmagával). Ez volt az "A" lemez, amit már csak egy olyan lemez követett (2000-ben), ahol a csoport Purbának írta a nevét (innentől már Phurpa). Mostanra már gyakorlatilag követhetetlen a kiadványok száma. Saját nevén 2002-ben adott ki egy brilliáns lemezt Gyer - Sacred Tibetan Music Of Bon Tradition címen. Mindeközben Corps név alatt is fellép, mint egyszemélyes Swans tribute-zenekar.

Mindenképpen érdemes két olyan színházi produkciót is megemlíteni, amiben Tegin részt vállalt. Vlagyimir Epifancev (Владимир Епифанцев) 2001-ben posztmodern Macbeth-jéhez tibeti torokéneket és zenét is használ (a videón 4:10-től van egy ilyen egyperces részlet). A jelmezeket Tegin felesége, Szvetlana Tegin tervezte, így a színpadon feltűnő Csitipati talán nem is olyan meglepő. 2009-ben Oleg Kulin kérte fel Alex Tegint és a Phurpát egy Monteverdi adaptációhoz. Kulintól A Boldogságos Szűz vecsernyéje (Vespro della Beata Vergine) egy egészen szürreális látványvilágot kapott. Hogy ebbe hogy fér bele a Phurpa? Van róla egy videó (és pár fotó).

(A két Tegin portrét Alex Dust lőtte.)

Sumida-gava & Ukiyo-e

Szakurama Kai: Szumida-gava
Hagyományos japán nó színház
 
Időpont: december 9, szerda, 20.00 óra
Helyszín: Teátrum
Jegyár: 2000/2500 Ft

Igazi eseménynek számít a magyar közönség számára, ha egy hagyományos japán nó-játékot láthat. Ez a zenei kísérettel előadott színjátékforma a 14. században nyerte el mai formáját és kifejezetten a művelt rétegek műfaja volt.

A 15. században – a Muromacsi-korszak idején – keletkezett Szumida-gava egy anya tragikus történetét meséli el, aki eltűnt fia keresésére indul Kiotóból. A történet az anya és a Szumida-folyó révésze közötti párbeszédből bontakozik ki.
A Szumida-gava az egyik legrégebbről fennmaradt, de ezzel együtt igen népszerű és ismert japán nó-játék, amelyet más hagyományos dramatikus formákra is átültettek, így kabuki és ningjó-dzsóruri (bábjáték) változatai is ismertek.
A főszerepet játszó Szakurama Udzsin 21. generációs leszármazottja annak a zenész-színész családnak, amely dokumentálhatóan a 16. századtól működött a Hoszokava szamuráj-kláncsalád udvari szolgálatában.

Bővebb információ a millenáris oldalán.



Ukiyo-e, Japán fametszetek gróf Vay Péter gyűjteményéből

A japán-magyar jubileumi év keretében Ukiyo-e, Japán fametszetek gróf Vay Péter gyűjteményéből címmel nyílik kamara-kiállítás 2009. december 2-án Budapesten a Ráth György Múzeumban. A tárlat abból a több mint 1000 japán fametszetet és közel 180 darabos fametszetes könyvet, valamint 340 tekercsképet magában foglaló gyűjteményből mutat be válogatást, amelyet utoljára 1910-ben a Szépművészeti Múzeumban láthatott kiállítva a közönség. A japán kultúráról és művészetről magyarul megjelent kötetek közül számos érdekes darabot is megtekinthetnek a tárlaton az érdeklődők. A kiállítással szeretnénk emléket állítani a magyar keleti közgyűjtemények gyarapításában, valamint a japán kultúra magyarországi megismertetésében maradandó érdemeket szerzett Vay Péternek.

Vay Péter utazásai alkalmával hatalmas ismeretanyag birtokában, őszinte érdeklődéssel tanulmányozta a távol-keleti országok kultúráját. Kelet művészete lenyűgözte, s számos kötete között ő jegyezte az első magyar nyelven írt, japán művészettörténettel foglalkozó munkát (Kelet művészete és műízlése, 1908). "A művészet nem fényűzés, nem felesleges kedvtelés, de életszükségletté vált Nippon szigetvilágában. Kivételes jelenség Japán művészetének democratiája. Az aestheticai érzék, a szép méltánylása, a művészet felfogása nem egy társadalmi osztály, nem a gazdagok egyedüli kiváltsága, de az egész nép közös tulajdona." - fogalmazott könyvében Vay Péter.

Zingaro - Loungta

Egészen máshogy viszonyulok a lovakhoz és a cirkuszhoz. Nem tudom, hogy melyik érzés kellene hogy domináljon, amikor egy lovas cirkuszról van szó. Így vagy úgy, de a Zingaro társulat Loungta című műsora mindenképpen érdekesnek tűnik.
A társulatot egy Bartabas művésznéven dolgozó francia lóidomár alapította 1998-ban (ebben az évben halt meg kedvenc lova, Zingaro; innen a társulat neve). Hírnevét már korábban kivívta számos neves műsorral (Chimere, Eclipse), és még pár mozifilmből (Mazeppa, Chamane) is kivette a részét. Legutóbbi munkája a 2003-as Loungta, amit Tibet misztérium-játékai és a címben megnevezett ősi tibeti jelkép, a szélparipa ihletett. A hiteles zenei aláfestésről a Gyütö Rend szerzetesei gondoskodnak. Az egy órás műsor DVD-n is megjelent.



Zingaro.fr
Zingaro.jp
Zingaro - Loungta, les chevaux de ven DVD