Far North

Asif Kapadia brit-indiai rendező 2001-ben egy indiai környezetbe helyezett japán szamurájtörténettel vált ismertté (A harcos / The Warrior). A film norvégiai bemutatójakor rögtön beleszerett a sarkvidéki tájba. Bejárta Észak-Norvégiát és idővel a kivételes tájhoz megfelelő történetet is talált; minden adott volt egy különleges filmhez. A Far North című filmjének alapja egy Sara Maitland novella. A forgatás helyszíne Európa legészakibb szárazföldje, a Spitzbergák (Svalbard). A szereplők megválasztása hasonlóan remek: Michelle Yeoh, Sean Bean, Michelle Krusiec. Az eredetileg csupán hét oldalas novella jelenti a film vázát, keretét, amihez társul egy időben korábbi eseményszál, ami részben megegyezik az Ofelas kulcsjeleneteivel (az eredmény inkább egyfajta hommáge, mint otromba plágium).




A sarkvidék embere alkalmazkodott a zord természeti viszonyokhoz, hasonlóvá vált, mint a környezet amiben él. Az elátkozott inuit nő (Saiva) és örökbefogadott lánya (Anja) távol él a pásztorok településétől, így életfeltételeik még keményebbek, saját törvényeik szigorúbbak. Az elszigetelten élő két nő és a biztos halálból megmentett katona (Loki) sarkvidéki története valójában nagyon egyszerű, és egy darabig úgy tűnhet, hogy történhet bármi, a kegyetlen, néma táj mellett a legnagyobb emberi tragédiák is jelentéktelenek, ám idővel a grandiózus díszlet és a kibontakozó cselekmény felerősíti egymást, egymástól elválaszthatatlanná válnak.



"Nagy szerencséd, hogy Saiva segített rajtad. Nekem mindig azt mondta, ha bárkit is látok a tundrán, soha ne menjek a közelébe, bármit is akar tőlem.
Azt mondta, hogy vágjam le a fejüket, és utána kérdezzem, hogy segítségre
szorulnak-e."

Ofelas

Két éve futott (nálunk csak DVD-n) egy eredetileg Pathfinder, de nálunk csak azért is A barbár – Legenda a szellemharcosról című fantasy-film. "Egy viking fiút i.e. 1000 körül Észak-Amerika harcias felfedezői véletlenül ottfelejtettek a kontinensen. Egy indián törzs befogadja és felneveli, és amikor 15 évvel késobb újabb viking támadás éri a keleti partot, az immár 25 éves fiatalember megpróbálja megvédeni új családját, és megállítani a vikingeket." Az alapötlet érdekes, a kivitelezés tragikus. A film valójában egy 20 évvel korábbi klasszikus megerőszakolása. Az eredeti film a mai napig a lapp/számi (a továbbiakban inkább az utóbbi) kultúra egyik legfontosabb filmje. A tradicionális számi kultúráról filmek már az 1910-es évektől készültek, de azokat kívülállók készítették a saját nézőpontjuk szerint (Laila - 1928, The White Reindeer - 1952). Az ötvenes években készültek az első valóban számi dokumentumfilmek, majd 1987-ben Nils Gaup, számi rendező elkészítette az Ofelas-t. Ez volt az első teljesen számi nyelvű film.




A film régi legendák nyomán született. Több elbeszélésben is fennmaradt, hogy milyen cselekkel tudták tömegesen megölni a számik az ellenségeiket, a csúdokat. A csúdok (leginkább az oroszokat értették e név alatt) rendszeresen elhurcolták állataikat és megöltek mindenkit, akit csak tudtak a számik földjén. A történetekben rendszerint egy öregasszony lesz a csúdok vezetője, aki útban egy település felé csapdába csalja őket, és mind odavesznek. Nils Gaup filmje 1000 körül játszódik. Az Ofelas főhőse Aigin a fiatal számi, aki a családját megölő csúdokat egy hegyre vezeti, vagy sokkal inkább a biztos halálba. A film legtöbb jelenetét a rénszarvas hordákat terelő nomád számik földjén, a Finnmarksvidda vidéken forgatták, ahol ekkor nem volt ritka a -47 °C. Melegen ajánlott a film mindazoknak, akiket vonz a sarkköri kultúra és érdekli az észak-európai samanizmus (eredeti vallásuk nyomokban még a kereszténység mellet is fennmaradt egészen a 19. századig). A film angol felirattal megnézhető a megavideo oldalán (keresd a Switch to fullscreen mode funkciót...).



Nils Gaup 2008-ban újra egy nagyon fontos számi filmet készített. A Kautokeino-opprøret (A Kautokeino-i felkelés) az 1852-es tragikus eseményeket dolgozza fel. A 19. században a számi kisebbségek "kordában tartásásának" leghatékonyabb eszközének a férfiak alkoholfüggővé tétele bizonyult. Az észak-norvégiai Kautokeino-ban a számik egy kis csoportja az alkoholárusítás betiltását követelte, majd megölték a kereskedőt, felgyújtották a boltját, továbbá a paplakot és a rendőrőrsöt is. A felkelést szigorú megtorlás követte. A film az Ofelas-nál nehezebb, szárazabb, de érdekes lehet például azoknak, akiket érdekel a Laestadianizmus vagy úgy általában a számi történelem.

Óðin's Raven Magic

Az izlandi Sigur Rós és Hilmar Örn Hilmarsson, további neves izlandi zenészekkel, énekesekkel kiegészülve 2002 májusában, a Reykjavík Arts Festival-on adták elő először az Óðin's Raven Magic című nagyzenekari kompozíciót, majd nem sokkal később Londonban megismételték. Ha jól tudom, akkor azóta nem adták elő újra és lemezen sem jelent meg, habár a londoni előadásról több felvétel is készült, így létezik a műnek nemhivatalos kiadása. A nagyzenekari mű a Hrafnagaldr Óðins című izlandi költemény megzenésítése. A költemény az Edda stílusában íródott, koráról megoszlanak a vélemények (a merészebb becslések szerint 700 éves). A szöveg hemzseg a nordikus mitológiából ismerős – vagy kevésbé ismerős – nevekkel, így a hozzá komponált zenemű is egy nordikus zeneképet formál meg – hitelesen. A mű egyik jellegzetes hangszere a Steinharpa (kő hárfa), amit az izlandi szobrász és zenész Páll Guðmundsson készített a farmja környéki kövekből.

"Mágikus dalokat énekeltek,
Farkasokon vágtattak,
Rögnir és Reginn,
A világ végéig.
Óđin hallgatta őket
Trónjáról;
Figyelte az utazók
Távoli útját."

Inuit Art

Germaine Arnaktauyok
Germaine Arnaktauyok 2


The 2007 Cape Dorset Print Collection


Michael Massie


Andrew Palongayak
Shaman with Harpoon by Andrew Palongayak


Inuit Sculptures from the Kitikmeot region


Inuit Art / Fall '02

Atanarjuat & The Journals of Knud Rasmussen

"Amikor a misszionáriusok idejöttek, a samanizmust az ördög művének kiáltották ki, de nem vizsgálták meg, hogy mi is az amit a sámánok éreztek, vagy hogyan adtak életet a haldoklónak, látogatták meg a halottakat, találtak ösvényeket a földön és a föld alatt vagy repültek az égen. Amikor a misszionáriusok ránk kényszerítették a vallásukat, a történetmesélést és dob-táncot majdnem betiltották. Filmünk, az Atanarjuat annak egy módja, hogy az elveszett hagyományainkat visszahozza. Én soha nem voltam szemtanúja a samanizmusnak. Csupán hallottam erről. Láthatóvá tételének egy módja, hogy filmet készítünk a témában." – Zacharias Kunuk



Zacharias Kunuk kanadai inuit filmrendező, népének egy fontos kulcsfigurájává lett. 1981-ben vett egy egyszerű videókamerát és a fejébe vette, hogy filmeket fog készíteni. Több dokumentumfilm, rövidfilm és az első inuit tv sorozat (Nunavut: Our Land, 1994-95) után 5 éves munkával, 2001-re elkészítette az első játékfilmjét. Az Atanarjuat volt a legelső inuktitut nyelvű film, aminek ráadásul az írója, rendezője, producere, színészei is szinte kirázólag inuitok. A nyershúsevő, asszonyt a vendéggel megosztó jégkunyhólakókról először kaphatott a legalább százötven éves szereotípiákkal terhelt szélesebb közönség hiteles, első kézből származó képet. Az Atanarjuat legelső inuitok készítette mozifilmként – természetesen – egy ezer éves, szájhagyomány útján fennmaradt történetet örökít meg. A történet nemzedékeken át a törzs fölé helyezett személyes vágyak veszélyeire figyelmeztette a fiatalabbakat. Atanarjuat, a gyors futó és fivére az erős Amaqjuaq családját lenézi, kiszorítja a közösségből a törzs vezetőjének rosszindulatú erők által írányított családtagjai. A film nem a puszta egzotikumával, különlegességével tarolt nemzetközi fesztiválokon (pl. Arany Kamera díj, Cannes, 2001), Atanarjuat története egy nagyon jól "megírt" dráma, tele érzelemmel, konfliktussal, erőszakkal és némi vérbosszúval. A film zenéje telitalálat. A tuvai Huun-Huur-Tu torokéneke egyfajta utalás lehet az inuitok belső-ázsiai eredetére és a mai napig fennmaradt rokonvonásokra, a Huun-Huur-Tu-nak a bolgár Angelite kórussal közös szerzeménye pedig tovább hangsúlyozza a dráma univerzalitását. A "színimádó" filmrajongóknak pedig kétségkívül csemege lehet egy olyan film, amit végig a fehér, kék és barna árnyalatai uralnak.



Kunuk második filmje a Knud Rasmussen naplója (The Journals of Knud Rasmussen, 2006). Ismerős színek, ismerős arcok, de egy egészen más történet. A címben megnevezett Knud Rasmussen az "eszkimológia" atyja, dán etnográfus, a Grönlandi Thule expedíciós bázis megalapítója, magyarul Thulei utazás címmel jelent meg egy könyve a hatvanas években. A film egy 1922-es expedíció valós szereplőit és eseményeit eleveníti fel. Rasmussen meghallgatja és rögzíti egy nagy erejű sámán, Aua élettörténetét. A sámán és családja távol él a keresztény misszionáriusok hatása alatt álló Igluliktól. Rasmussen és két dán társa (egy kereskedő és egy antropológus) felkérik a családot, hogy kisérjék el őket a településig. A Iglulikban inuktitut nyelvű bibliát olvasnak és jézust dícsérik dalaikban, a sámánokhoz segítő szellemeik már nem jönnek. Aua is válaszút elé kénytelen állni.



"Mára keresztényekké lettünk, és megpróbálunk tájékozottak lenni ebben a világrendben. De aztán amikor valaki haldoklik, azt beszélik, hogy a samanizmus megjelenik. Úgy tűnik az kapcsolatban áll a halállal. Miért hozza azt vissza? Ez az ami foglalkoztat. Mi az Inuit életszemlélet? Samanizmus? Milyen tudást hordoz? Az inuit mitológiában van egy tenger istennő, Sedna, és van egy ég szellem, és egy föld szellem. Sok szellem van. Kutatás közben találkoztam egy olyan könyvvel, ami több száz szellemet számlál. Ott vannak ők mindenütt. Nagyon vakok vagyunk, így nem látjuk őket. Nem vesszük őket tudomásul és nem ismerjük őket. Az inuit hitben ők nagyon sokan vannak. Ebben a világban, amiben élünk, ugyanazt a levegőt lélegezzük be, ugyanazon a földön járunk, mint a szellemek. A régi időkben voltak tabuk, amiket követtek. Azok, amik minket alakítottak. Törd meg a tabut és a szellem megszáll. Aztán jött a kereszténység és megpróbált mindent megszűntetni. Ebben a közösségben két felé voltunk osztva: katolikusok és anglikánok. A kereszténység még mindig kontrollálja a közöséget, de most sokkal jobb, mert a katolikusok és anglikánok összefonódtak. Három templomunk van, ahova ezerötszázan tartoznak." – Zacharias Kunuk



The Journals of Knud Rasmussen
Atanarjuat
Isuma - Independent Inuit Film

Knud Rasmussen – Wikipedia
Knud Rasmussen könyvei az Archive.org-on

Európai állatkertekben mutogatták az eszkimókat – Múlt-kor
Miért gúnynév az eszkimó? – National Geographic
Eszkimók – Wikipedia

Iceland fotók

Iceland fotó album