Tibetan Bags of Yue Shi

Yue Shi, ausztrál designer több gyönyörű, tibeti ihletésű táskát is tervezett az elmúlt években. Érdemes a kínai hatású tigris- és sárkánytáskáit, valamint különös táskaházait (vagy háztáskáit?) is megnézni a művész instagram oldalán.

 

A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek

"A Hopp Múzeum legújabb kiállításának kiemelt célja, hogy a hindú Istennő különböző megjelenési formáit az általuk betöltött női szerepek szerint mutassa be. Miközben az Istennő szépségként, feleségként, anyaként és harcosként jelenik meg, a kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy ezek az idealizált női szerepek hogyan valósulnak meg a földi társadalomban. A kiállított tárgyak széles skálán mozognak a klasszikus művészet plasztikus alkotásaitól a kortárs képregényig, ezzel is kiemelve a régi és új hindú művészet állandó témáit és formavilágát."

A bemutatásra kerülő tárgyak java a múzeum indiai gyűjteményének anyagából került ki, amiket Abhishek Singh illusztrátor, képregényrajzoló művész világa egészít ki. Hogy miképp jelennek meg Singh munkái és hogy az egész mennyire lesz átütő, hamarosan megtudjuk. Ami már biztos: a kiállítást kísérő tanulmánykötet tartalmaz majd egy interjút a művésszel, sőt, júniusban, a Múzeumok Éjszakájának programján itt lesz ő is. Gondolom nem lesz ellenére, ha dedikáltatni szeretné vele valaki valamelyik albumát (mindenesetre én egy Ramayan 3392 A.D.-t viszek magammal).

"Az Istennőhöz, vagy ahogy Indiában nevezik, a Dévihez kapcsolódó különböző regionális kultuszok komoly múltra tekintenek vissza az indiai szubkontinensen. Az Indus-völgyi civilizáció korától egészen a 21. századi globalizált társadalom megjelenéséig az Istennőt imádták és imádják ma is India lakói. Az Istennőnek – ahogyan magának a hinduizmusnak is – számos arca van, és minden arcához, minden megjelenési formájához más-más tradíció kapcsolódik. Ő a fiatal Szépség, aki elbűvöli az isteneket és halandókat egyaránt. Ő a hűséges Feleség, aki szelíden ül férje ölén. Ő az Anya, a mindenség és minden születő élet teremtője. De ő a vad Harcos is, aki elpusztítja a gonoszt és megmenti a világot a pusztulástól."

ISTEN ǀ NŐ - A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában
Megnyitó: 2018. május 10, csütörtök, 15 óra.
A kiállítás 2019. január 6-ig látható, hétfő kivételével naponta 10–18 óráig.
Helyszín: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, 1062 Budapest, Andrássy út 103.
Jegyárak:
Felnőtteknek: 1200 Ft. Ifjúsági (6–26) és nyugdíjasjegy: 600 Ft

facebook event

A Tantric Moment

Rásonyi Ábel, mint művész, több tekintetben is periférián mozog. Az általános érdeklődés legkülsőbb határát súroló inspirációval alkot és olyan periferikus műfajokban (is), mint pl. a képregény. Sokan legelőször valamelyik képregényes munkáját ismerték meg tőle. 1998-tól képregényesített rendszeresen 5-6 oldalakon E.A. Poe, Csáth Géza, H.P. Lovecraft, Pilinszky János, Babits Mihály, H.C. Andersen és Szerb Antal műveket a Tajtékos Lapok nevű underground lapban, majd 2004-től saját történetét szőtte Oradour címmel a rövid életű, de úttörő jellege miatt nagyhírű PTSD Antológiában. A kiadvány megszűntével a rejtélyes történet is megszakadt. A negyedik, már meg nem jelent epizód oldalait hat évvel később, a művész legutóbbi kiállításán láthattuk csak.
Képregényei közül kedvencem tőle a rúnák mitikus eredetét feldolgozó darab (ez is a Tajtékos Lapokban jelent meg).

Képregényeinek egy része megtalálható a Gothic.hu-n (UPDATE: sajnos azóta már nem, de reméljük majd egyszer újra), s ugyanitt publikálja Ábel művészettörténeti írásait is, amik közül párat érdemes külön kiemelni:

Szent geometria – Néhány megjegyzés a francia szimbolizmus, posztimpresszionizmus és korai absztrakt művészet okkult vonatkozása kapcsán

Id. Pieter Bruegel – Adalék a ”majom–szimbólum” jelentés tartalmaihoz

Caspar David Friedrich

Aubrey Beardsley

Aktuális festményeit kb. 2004 óta láthatjuk rendszeresen önálló vagy csoportos kiállításokon. Az első benyomás többeknek vált meghatározóvá, és a mai napig az 5-7 éve megismert fomanyelvet azonosítják Rásonyi Ábel művészeti birodalmának centrumaként. Ha a centrum ez is, maga a birodalom folyamatosan tágul, miközben elsősorban a szellemi felemelkedés és a fizikai megsemmisülés legszorosabb lehetséges kapcsolatát keresi a különböző tradíciókban. A khtonikus, diabolikus energiákban ott rejlik valamiképp az azonnali és totális transzformáció képessége, ami egy rendkívüli pillanatban meglovagolható? 

"Minden esetben törekednünk kell arra, hogy az alkotás praxisával magasabb értelem felé hatoljunk, s tükrözni tudjuk az igazságok örökkévalóságát. Az érzések tartalmait függetleníteni a tiszta szellemtől talán a legnehezebb. Sőt, gyötrő ravaszságával a lehúzó mélység, a kiszáradt psyché, a sárban fetrengő Korpusz folytonosan támad. Meg kell küzdenie az ideák felé törő léleknek mindennel, amit a matéria rázúdít. Ebben a harcban, ami talán a psychomachia, segítséget tudnak nyújtani bizonyos művészeti alkotások. A művészet. A szellemi jelentéssel bíró szimbolikus ábrázolások. Az archaikus, igazi művészeti tárgyak kapuk a princípium felé. Nem jelenthetem ki, hogy az általam prezentált képek ablakok lennének egy másik világra, de mégis olyan alkotásoknak vélem őket, amelyek a tudattalanba történő alászállás közben magasabb céltól vezérelve kerültek vissza a többé-kevésbé uralt felszínre…" Rásonyi Ábel, 2005 

Rásonyi 2009 tavaszi kiállítása jelentős állomás volt. Ekkor láthattuk először az ind hitvilág befolyását képein. A kiállítás főszereplői a Visnu tíz avatárjából ötöt feldolgozó képei. Az avatárokon kívül megjelent Síva, Káli, Ganésa és Yama is. Utóbbi ikonográfiailag nem egyértelmű, de mindenképpen meggyőző erejű interpretáció (az anomália már feltűnt itt Wayne Martin Belger Yama Kamerája kapcsán). 

"A holttest az egot jelképezi; a buddhizmus felfogása szerint a halálban megsemmisül az ember empirikus énjének teljessége. Ugyanakkor - a tantrikus felfogással megegyezően – a halál mint transzformáció misztériuma felfogható. Yama brutális és kíméletet nem ismerő módon temeti maga alá a „régi embert” – amely egyszersmind a feltételekhez kötött szubjektum, a szamszárai én feloldódása is az ember lényegi, abszolút természetében. A halál csak az empirikus, testi ember számára megsemmisülés: a felébredt „belső ember” a szellemi „én” számára a felszabadulás kapuja is lehet." Pető Zoltán, 2009

Pető Zoltán: Gnóthi Szeauton – Rásonyi Ábel művei elé, MMIX. május 7.

Paksi Endre Lehel: Alászállások igéző alakokkal 

Legutóbb múlt év őszén állította ki aktuális képeit – ismét a Memento Mori szervezésében, A Magick Moment címmel. A képek mágikus töltete erősebb, mint bármikor korábban. Nem Ganésa delejes hatásához hasonló mágikus jelenlétre gondolok, hanem az európai okkult hagyomány szimbolikájára, ikonográfiájára, és főleg Aleister Crowley befolyására. Crowley hagyatéka, mint inspiráció újra és újra feltűnik azok életében, akik valamiképp már korábban kapcsolatba kerültek vele. Rendszere túlléphető, hagyatéka megkerülhetetlen. 

"Inspiráció tekintetében a néhány évvel ezelőtti Vishnu avatárák ábrázolásával egy időben Ioannes Wierus pszeudomonarchiája és a gardneriánus boszorkánykultusz egyaránt foglalkoztatott. 
Folytatásként hát egyértelműnek tűnt Aleister Crowley mágikus munkásságának figyelembevétele. A felkészülést követően Frater Perdurabo írásaiból döntően a Hazugságok Könyve, az ú.n. Amalantra tervezet valamint a Thoth Tarot-val és az Aethyrek megidézésével kapcsolatos vitatott látomások hatottak rám leginkább. A most bemutatásra kerülő képek tehát olyan újabb keltezésű rajzok és festmények, melyeket a nagyszerű ’látnok’ világa és életműve befolyásolt. Reményeim szerint a processzus folyamán kondícionált személyiségemen túlmutató, egyetemes összefüggésekre rámutató alkotások születtek." Rásonyi Ábel, 2011 

"A távol-keleten létezik egy fogalom, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy ha sikerül meglovagolnunk a tigrist, nem csak megakadályozzuk hogy ránk vesse magát és széttépjen minket, hanem ha megragadjuk, nem esünk le róla, végül le tudjuk győzni. ezzel analóg a Mithras kultuszban a bika meglovaglása, majd megölése. Ennek alkalmazása talán legjobban a személyes belső élet magatartásmódjára vonatkozhat, de kritikus történelmi és közösségi szituációkban is felvehetünk ilyen magatartást. 

Az occultum fátyla mögé betekintő művész, Rásonyi Ábel, aki valódi inspiráltsággal közelít témáihoz, alapos kutatással, értő módon, mind szellemi tekintetben, mind technikai szempontból pontosan ezt a személyes belső életben megjelenő magatartásmódot valósítja meg. 
Nagyfokú uraltságot érzek munkáiban, semmiképpen sem egy öntudatlan művész sodródását tapasztalom, aki a téma iránti elragadtatásban elveszve, szinte megfullad művészete nagyszerűségének nyomasztó súlya alatt. Itt egy autonom felismerésből fakadó út bejárásának lehetünk szemtanúi. Ez Rásonyi Ábel tigrislovaglása.  


E folyamatban más módon segíteni nem tudunk a Homo Viatornak, csak tiszta szívből bátoríthatjuk őt, hogy tisztába jőve az úton reá leselkedő veszélyekkel, lovagolja meg a már említett fenevadat, erős kézzel irányítva azt. Ne járjon úgy, mint sokan, akik felugrottak ugyan a tigris hátára, de egy óvatlan pillanatban lefordultak róla, s most a hasába kapaszkodva, odaütődve az út kemény szikláihoz, még mindig azt hiszik, hogy ők az urai a vadul száguldó állatnak, mely a fékezhetetlen erők tökéletes szimbólumaként egyre távolabb viszi őket eredeti céljuktól." Rádi Sándor Zsolt, 2011

Rádi Sándor Zsolt: Az occultum fátyla mögött – Rásonyi Ábel művei elé 

Aleister Crowley: A Tizennegyedik Aethyr hívása, kit úgy hívnak UTI (Rásonyi Ábel fordítása)

Rádi Sándor Zsolt és Rásonyi Ábel

Abhishek Singh

Bhairava

Abhishek Singh ragyogó tehetsége a Virgin Comics (ma már Liquid Comics) művészeként vált megkérdőjelezhetetlenné egy talán szűk, de határozottan expanzív réteg számára. Ő festette a Deepak Chopra által megálmodott Ramayan 3392 A.D. képregényalbumok fantasztikus világát és az India Authentic sorozatban is részt vállalt más festők mellett (ő követte el a Káli és Siva füzeteket). A Ramayan 3392 A.D.-ből film készül, de jelenleg sajnos semmi biztosat nem tudni róla. Pár éve a "következő 300"-ként emlegették a tervezett produkciót, de egy ideje gyanúsan nagy a csend. Amennyiben az alkotók a képregény látványvilágához közel annyira ragaszkodnak majd, mint a 300 esetében, akkor tényleg kivételes film lehet belőle.

Abhishek Singh önálló kiállítással múlt év végén tűnt fel először egy újdelhi galériában, a tárlat címe: Dhyana Roopa. Festményeit legnagyobb számban saját blogján találjuk.

Kalki

Kali

Ladakh

Jondix

Jondix azon kevés tetoválók közé tartozik, akik lehetőleg csak tibeti, indiai és távol-keleti mintákkal dolgoznak (bár ő az összetett geometriai mintákat is nagyon bírja, így azokkal is szívesen foglalkozik). Jondix a tetováláson túl fest, korlátozott példányszámú tattoo-mintakönyveket készít orientális mintáival, és gitározik a barcelonai Eight Hands for Kali nevű doom metal bandában (a zenekar valójában a Great Coven egyfajta transzmutációja – csak az énekes más). Az Eight Hands for Kali egy nyers, old school doom, alkalmi pszichedelikus kitérőkkel és állandó tantrikus háttérrel. Első lemezük, a félórás Mount Meru EP, egy teljesen korrekt doom/stoner lemez. A 2007-es Himalayan Necromantia egyetlen 55 perces tételből áll. Súlyos darab.

Yama Camera

Wayne Martin Belger a Camera Obscura (magyarul lyukkamera) megszálottja. Lenyűgöző munkái sosem csupán egyszerű kamerák, de nem mellékes, hogy gépei valóban funkcionálnak, és csakis a velük készített képekkel válnak teljessé a műalkotások. Emberi koponyát már másodszor használ kameraként. Korábban Third Eye néven készített kamerát egy 13 éves lány 150 éves koponyájából. Ezúttal egy tibeti láma által megáldott koponya az alapanyag (állítólag az 500 éves koponya egykor egy tibeti szerzetesé volt). Szebb talán lehetett volna, érdekesebb nemigen.
Yama a buddhizmusban és a hinduizmusban a holtak bírája, a halál ura. Alakját gyakran indokolatlanul - s indokolatlan formában – kötik össze a Shmashana Adhipati (Chitipati) párossal, és talán ezért (vagy nem), a kamera inkább idézi a temetők dicső urait, mint a holtak félelmetes bíráját, de ez talán mindegyis.




A Yama Camera az emberi koponyán kívül a következőkből áll: aluminium, titán, réz, bronz, acél, ezüst, arany, higany, türkiz, 4 zafír, 3 rubin (Yama homlokán egy 5000 dolláros darab figyel...), 9 opál, homok, vér...



Káli 21. századi interpretációja, ahogy azt Belger elképzelte, és ahogyan azt Yama látta. (Yama koponyája két különálló kamerát rejt, azaz háromdimenzióban "lát", így a vele készített képek ilyen "kettősek".)

Mahakali

Jarboe aktuális lemezének koncepciója garancia arra, hogy minden korábbinál töményebb, koncentráltabb dózisban kapjuk meg mindazt, ami miatt szeretjük, tiszteljük, féljük a poszt-punk ikont. Az album névadója Mahakali, a halál és pusztítás hindu istennője. Állítólag Jarboe-t már régóta foglalkoztatta Káli alakja (vagy fordítva: Kálit már régóta foglalkoztatta Jarboe... ). A lemez nemcsak ezerszer erősebb, mint a legutóbbi Men album, de hangulatában olyan korábbi kedvenceimet idézi (nyomokban), mint az egylemezes Blackmouth projekt, vagy a Thirteen Masks album. Jarboe ezúttal olyan művészekkel dolgozott együtt a lemez kikezdhetetlen teljessége érdekében, mint Phil Anselmo, Julia Kent, Csihar Attila vagy Cedric Victor. A végeredmény, változatossága ellenére (vagy részben pont azért) végig magán viseli a "Káli-élményt": hipnotikus noise-rock, vérszagú drone, bőrt a húsról lemorzsoló pszichedélia, magábafordult transz, az elemek óceánjának pulzálása, monumentális rítusok... és ennél tovább nem is megyek, itt és itt olvasható a lemezről teljesebb, korrektebb recenzió.

Sajnos Cedric Victor (indiai születésű képzőművész, grafikus, zenész; egy ideje ő felelős a Jarboe lemezek vizuális körítéséért) belerondított kissé az összélménybe: a borító koncepciója remek, de szúrja nagyon a szememet, hogy visszatérő motívumként a visvavadzsrát használja, aminek semmi köze Kálihoz. Lett volna mit választania helyette, mivel Kálit számos látványos instrumentummal vértezi fel a hagyomány, például a kettőzött vadzsránál nem kevésbé mutatós Mahakáli Yantra tálcán kínálja magát...

Jarboe európai turnéjának állomásai:

May 22, 2009, Hof Ter Lo, Antwerp - Belgium
May 23, 2009, festival tba, Paris - France
May 24, 2009, Little Devil, Tilburg - Netherlands
May 25, 2009, Batschkapp, Frankfurt - Germany
May 26, 2009, Turock, Essen - Germany
May 27, 2009, Kato, Berlin - Germany
May 28, 2009, Markthalle, Hamburg- Germany
May 30, 2009, BETONG, Oslo - Norway
Jun 4, 2009, tba, Moscow- Russia
Jun 5, 2009, No Mercy, Warsaw - Poland
Jun 6, 2009, Firlej, Wroclaw - Poland
Jun 7, 2009, Rock Cafe, Prague - Czech Republic
Jun 8, 2009, Vörös Yuk, Budapest - Hungary
Jun 9, 2009, Szene, Vienna - Austria
Jun 10, 2009, Channel Zero, Channel Zero - Slovenia
Jun 11, 2009, tba, Piacenza - Italy
Jun 12, 2009, L’ embobineuse, Marseille - France
Jun 13, 2009, tba,Barcelona - Spain
Jun 14, 2009, Ritmo&Compas, Madrid - Spain
Jun 15, 2009, Santiago Alquimista, Lisbon - Portugal
Jun 16, 2009, Passos Manuel, Porto - Portugal
Jun 17, 2009, Edaska Rock Club, Barakaldo (Bilbao) - Spain
Jun 18, 2009, tba, Toulouse - France
Jun 19, 2009, HELLFEST, Clisson - France
Jun 20, 2009, Underworld, London - UK
Jul 26, 2009, Supersonic Festival, Birmingham - UK