Hic sunt daemones

Hic sunt daemones címmel nyílik kiállításom június 12-én a Kis Á-ban a Memento Mori egyesület szervezésében. A kiállítás teljes anyagát klekszográfiák teszik ki. E furcsa név mögött egy nagyon ismerős módszer rejlik. A híres Rorschach-teszt táblái ugyanis technikai értelemben klekszográfiák. A szimmetrikus tintapacákat sajátos kultusz övezi, de míg a pszichoanalízisnek látványos jelképévé lett, művészi értéke bizonytalan. Igyekszem lehetőségeit teljes mértékben kihasználni. Az alkotásnak a körültekintően tervező, a háttérben akár több jelentésréteggel is támogatott, és a megmagyarázhatatlan forrásból táplálkozó, intuitív, önteremtő módja egyaránt foglalkoztat. Egymáshoz való viszonyuk azóta izgat, amióta rajzolok, festek. Gyakorlatilag a szakrális festészet mibenlétét keresem elméletben és gyakorlatban – változó hatékonysággal, de sosem szűnő eltökéltséggel. Jelenleg a klex tökéletes terepnek tűnik minehhez. A kiállításon látható lesz pár Rorschach sumi-e és absztrakt ikon, de főleg démonok, denevérek, rovarok sajátos portréi töltik meg a Kis Á galériáját. A SHEABOUTEVERYTHING blogon olvashatsz egy interjút, ami valójában remekebb ajánló, mint ez. A facebook eventet itt találod, a képek egy részét a facebookon vagy a flickr-n.

Az est során az Entrópia Architektúra éléről jól ismert Kósa Csaba zenél, Der Zunder néven. A búgva, dörömbölve, zúgva, csobogva kitörő és alámerülő magányos drone architektúra az alkotás intuitív módja, és a hangok mögött megnyíló feneketlen mélység miatt lett az est társszereplője. Hallgassátok meg ezt az ízelítőt, és olvassátok el ezt a 2013-as kultblogos interjút.

“Itt sárkányok vannak!” (hic sunt dracones), üzenték a térképészek úgy 500 éve. A még felfedezetlen és/vagy veszedelmes területeket jelölték így munkáikon, épp úgy, ahogy korábban a római és középkori kollégáik oroszlánokra figyelmeztettek (hic sunt leones). Az üzenet túlmutat geográfián és kartográfián: Óvakodj az ismeretlentől! Félj attól, amit (még) nem ismersz! 

Hic sunt daemones, szólhatna az üzenet egy újabb formában. A daimón (δαίμων) eredetileg isten, majd az isteni szándékot teljesítő természetfeletti lény. Segíti az embert, óvja az életére leső veszélyektől, de cselekedni helyette nem tud, csupán figyelmeztet, riaszt, hogy azokat haladéktalanul kerülje el. Később az el nem került bajokat is a démoni aktivitás jelének vélték, akár ártószándékot is tulajdonítva az eredetileg önálló akarattal nem bíró, alaktalan szellemlényeknek. Az élet őreiből, az isteni gondviselés pártatlan közvetítőiből bűnbakok lettek. Az eredeti daimón/démon elképzelés már megszületése óta folyamatosan mutálódik, reagálva környezete és kora változásaira. A magát nagyon régóta nagyon makacsul tartó, konvencionális elképzelés szerint a démont leginkább valamiféle diabolikus rettenetként érdemes definiálni. Lehetséges alakja, megjelenése továbbra sem tisztázott, de úgy tűnik, hogy az általunk ismert lényektől való határozott különbözősége, feldolgozhatatlan látványa teszi őt riasztó jelenéssé – sikeresen betöltve így rettegett szerepét. A művészek – az emberi képzelet sajátos korlátainak áttörhetetlensége miatt – sötét babonák által megbélyegzett állatok emberszerű, de bizarr keverékével próbálnak utalni arra az elemi erejű undorra, páni félelemre, ami a démon maga, de ragaszkodnak egy egészen másmilyen, egy egészen vonzó ábrázoláshoz is. Mert a démon megtéveszt és elhomályosít. Elcsábít vagy rádront. Cselekvésre késztet vagy kényszerít. Fordulj vissza! Maradj távol! Az élet körforgásából nem léphetsz ki! Nem mérlegel. A körforgást fenn kell tartani. Mindenáron. Létfenntartó ösztön, önvédelmi reflex – ez is a démon maga. A démon-jelenést saját tudatunk kreálja. Ő az élet rendíthetetlen és kijátszhatatlan őre. Minden sprituális törekvő közeli ismerőse. Mert a megvilágosodás életellenes.

“Minden jelenség

– a békés és haragvó istenségek,

még a leghatalmasabb is -,

önnön tudatod teremtménye.

Ennyit ha tudsz elég,

és szabad vagy!”

(Bardo Thödol)

Silentium Deum Cole

Akinek dekódolhatatlan fura zenéknek tűntek a blogon eddig prezentált lemezek, akkor ezt a posztot már rutinosan ignorálta. Jól tette, a Silentium Deum Cole Bardo Thödol című lemeze hozza mindazt, amit az egyszemélyes underground zenei kísérletektől megszoktunk/elvárunk. Műfajilag nincs hová tenni, valahol az ambient és a kilencvenes évek neoklasszikusba hajló neofolkja között mozog az album. Junio Costa további lemezei ennél valamivel szélesebb területen mozognak, és a mögöttes szellemi mozgatórugó rendszerint valami okkult processzus, alkímia, hermetikus filozófia. A borító szerint a lemezt nem csupán a Halottaskönyv és az azt megteremető tibeti buddhista kultúra, de kiemelten Alexandra David-Neel utazásai és történetei is inspirálták. A lemez 2009-ben jelent meg, de úgy tűnik, hogy még nem találta meg a közönségét. Talán majd most.

"Amikor 1980-ban egy tibeti geshe tolmácsaként Németországban laktam, egy hölgy hívott fel telefonon, aki akkor olvasta a Tibeti Halottaskönyvet és szeretett volna többet megtudni a tibeti buddhizmusról. Megbeszéltünk egy időpontot, és a hölgy el is jött a központba, és elmagyarázta a geshének, hogy mennyire fellelkesült ettől a csodálatos könyvtől és szeretne többet is tudni [Tibetről és a buddhizmusról]. A geshe néhány alapvető dologról tájékoztatta a hölgyet, adott neki pár tanácsot, és felajánlotta, hogy bátran jöjjön el arra a tanfolyamra, amit ő tart. A hölgy ezután eltávozott. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, a tibeti geshe felém fordulva kérdezte: " Mi az a Tibeti Halottaskönyv?"

Ez a történet azért meghökkentő, mert szembenáll azzal, amit mi, nyugatiak képzelünk Tibetről. Az igazi, élő Tibet és a nyugati világ által elképzelt Tibet kettősségét szemlélteti."

Stephen Batchelor írásából.

Hamel

Az orgona hangját nagyon lehet szeretni. És nem csak azokat a bizonyos nagyon mély regisztereket (de leginkább azokat). Harminc éve Peter Michael Hamel Bardo című szerzeményét a hagyományos sípos orgona, elektromos orgona és szintetizátor adta keretek közé álmodta. A 26 perces műben megvannak a kötelező mélyek, de nem ezek varázsolnak el, hanem a hangszerek ragyogó összhangja. A zeneszerzőt a keleti vallásokkal és zenékkel való közvetlen találkozásai és pszichológiai tanulmányai egyaránt befolyásolhatták a komponáláskor.

Hamel Berlinben és Münchenben tanult pszichológiát, szociológiát és zeneszerzést. Rendszeresen töltött hosszabb időt Ázsiában. Nagy hatással volt rá az indiai klasszikus zene és a keleti filozófia. Bardo (1981) című lemezén kívül a Colours of Time (1980), The Voice Of Silence (1973) és a Buddhist Meditation East-West (1975) albumokkal is érdemes próbát tenni. Utóbbi a korszak egyik kelet-nyugati kuriózuma.

"A legmagasabb rendű vízió nem a bardo végén, hanem annak a legelején jelentkezik, a halál pillanatában, és ami azután történik, az illúziókba és homályba való lassú alászállás, míg a mélyponton az új fizikai létbe lemerülés áll. A szellemi csúcspontot az élet végeztével érjük el." C.G. Jung

"Az isten- és szellemvilág semmi más, mint a bennem lévő kollektív tudattalan. Ez a mondat azonban megfordítva így hangzik: a tudattalan a rajtam kívülálló isten- és szellemvilág." C.G. Jung

The Tibetan Book of the Dead in The Graphic Canon

Májusban jelenik meg a The Graphic Canon: The Anthology of the World's Great Literature as Comics and Visuals sorozat első darabja. A 448 oldalas antológiában a Tibeti Halottaskönyv is helyet kap. Ez a nyolc oldal egy fiatal illuszrátor, Sanya Glisic munkája.

Oöphoi - Bardo

Gianluigi Gasparetti (azaz Oöphoi) un. deep ambientje valahol az ambient és drone határán érzi igazán elemében magát. Bardo lemeze éppoly lényegretörő, mint a címe. Az egyik legmélyebbre hatoló az efféle kísérletek közt. Abszolút hiteles munka ebben a műfajban nem létezhet, de a lelkiismeretes hozzáállásnak, a témában való alapos elmélyülésnek vannak fokozatai. Egy időben nagyon sokat hallgattam ezt a lemezt, engem meggyőzött. A lemez a "szokásostól" eltérően nem a hat stációt jelentő hat tételből áll, Gasparetti négy bardó állapotra fókuszál, az élet és álom bardót "átlépve" a Samten Bardo kontemplációjával nyitja az albumot ill. az utazást.

"Helyezkedjünk mi magunk a halott helyzetébe, akkor nem kevesebb nyereségünk lesz a tanításokból, ugyanis már az első tételből megtudjuk, hogy minden "adottságok" adója saját magunkban lakozik, amely igazság minden evidencia ellenére mind a legnagyobb, mind a legkisebb dolgokban soha nem tudott, bár igen sokszor oly szükséges, sőt elengedhetetlen volna, hogy tudottá váljék. Mindenesetre az effajta tudomány csak elmélyedni tudó emberek részére való, kik annak megértésére, hogy mit élnek meg, vállalkoztak, akik temperamentum tekintetében bizonyosfajta gnosztikusok, akik egy ödvözítőben, amilyen a Mendäusoké, az "Élet megismerésében" (manda d'haje) hisznek. Talán nem túlságosan sokaknak adatott meg, hogy a valóságot, a világot "adottságnak" lássa. Valószínűleg nagy és áldozatkész megfordulás szükséges ahhoz, hogy megláthassuk, hogy a világ miképpen "adódik" a lélek lényegéből. Hiszen mennyivel közvetlenebb, feltűnőbb, benyomást keltőbb és ezért meggyőzőbb azt látni, hogyan hat rám, mint azt megfigyelni, milyenné teszem én azt. Igen, az ember animális lényege idegenkedik attól, hogy önmagát lássa az adottságok előidézőjének. Ez okból voltak az ilyenfajta próbálkozások mindenkor titkos beavatások tárgyai, amelyekhez, hogy a fordulat totális karaktere szimbolizáltassék, a képletes halál mindenkor hozzátartozott." Carl Gustav Jung.

Contemplatron

A tibeti hatású, és többnyire a Bardo Thödol-t is megragadni próbáló ambient, drone, noise, industrial lemezek sorában kiemelt hely jár a lengyel Contemplatronnak. Hallottam már mélyebbet, vonzóbbat, de  Jaroslaw Wierny az, akinek mindez nem csak egy alkalmi kísérlet, hanem az egész zenei koncepciót eszerint határozza meg, miközben azt a bizonyos lécet is igyekszik magasra tenni és ott is tartani. A 2005-ös Antarabhãva / The Six Realms lemez címe önmagáért beszél. A szanszkrit antarabhāva a tibeti bardonak megfelelő kifejezés. A lemez első fele a halál utáni átmeneti állapot zenei kalauza, majd a második félidőt kitevő hat szám a hat létbirodalomra fókuszál. Zeneileg mindez egyértelműen dark ambient, többé-kevésbé standard formában. A 2008-as Delog lemez sokkal finomabb, részletgazdagabb. A cím ezúttal is sokat elárul a tartalomról. A délok (Tib. འདས་ལོག་, Wyl. 'das log) kb. halálból visszatértet jelent, és a bardóállapotból visszatért utazókra használják. Egy ilyen volt például Lochen Chönyi Zangmo, akire úgy tűnik több számcím is utal. A lemez tehát egyértelműen a korábbi folytatása, zenében, koncepcióban egyaránt. Sokat jelenthet, hogy a lemez közreműködője az a Peter Andersson, aki a sötéttónusú ambient zenék egyik legnagyobb mestere. Mindkét lemezről jókat írt az undeground szaksajtó és számos terjesztő is propagálja őket. Az igazi elismerés akkor érheti utol Jaroslaw Wiernyt, ha az adott zenei színtéren túl, az efféle hangokra is nyitott buddhista gyakorlók is felfedezik maguknak a Contemplatront.

Sigillum S - Bardo Thos Grol

A korai indusztriális zenekarok egy meghatározó része képes volt masszív pallót hegeszteni saját kizökkent, sivár, erősen deszakralizált ipari világuk és időben vagy térben távoli animista, mágikus vagy okkult, azaz sajátjuktól látványosan eltérő spiritualitással bíró világok közé. Így vált a fogaskerék és napkerék felcserélhetővé, és így születtek delejes-obskúros-okkult rituálék a gyártósorok között. Olyan kreatív erőként jelent meg a modern kísérleti underground zenei kultúrában az okkultizmus, mágia, misztika, alkímia, ahogy azóta sem (bár a lökéshullám továbbgyűrűzése a mai napig tart egy-egy alműfajban, de már kiszámíthatóbb keretek között). Olyan zenei csoportokról van szó, mint a korábban már itt tárgyalt SPK és Autopsia, valamint a jelenlegi poszt tárgya. A Sigillum S egy olasz formáció, mely nem kevés hangszert, hangkeltőeszközt és gépet használt fel a kívánt mélységű hangzás eléréséhez. Legkomolyabb hatást a harmadik, 1987-es kiadványuk érte el. A 108 példányban kiadott másolt kazetta anyagát a Tibeti Halottaskönyv inspirálta. A Bardo Thos Grol címet viselő kazettán a jellegzetes ipari zörejek, monoton ritmusok találkoznak a tibeti szertartászenék – akkoriban még jóval ritkábban hallott – hangszereivel, hangszíneivel. A lemez egyértelműen hatással volt több, hasonló területen mozgó előadóra, ill. lemezre. A kazetta anyaga 1992-ben jelent meg CD-n (1080 példányban), majd tavaly egy feljavított minőségű verziója lett elérhető. A Verba Corrige Prod./Bandcamp 8 euróért tette letölthetővé a lemezt (320k, FLAC vagy mp3), de ha letölteni/megvenni nem is kívánja az ember, a teljes album meghallgatható az oldalon, vagy itt:

"Sajátos azoknak a helyzete, akik életükben beavatási gyakorlatokat végeztek, vagy akik különleges körülményeknek köszönhetően egy, a beavatással analóg «megnyílást» éltek meg. Ezek a személyek az aggregátumokat létrehozó szanszárai erő mellett az igazi Ént is birtokolják, ami egy – az emberi állapotot meghatározó összes lelki és szubtilis elemtől elkülönülő – saját formáját megörző szanszárán túli princípium. Ez az Én egyúttal teljes szabadságot, a karmikus törvényszerűségtől való virtuális függetlenséget élvez. A tibeti bar-do szó a «között» értelmű bar-ból és a «kettő»-t jelölő do-ból tevődik össze (a bar-do tehát «kettő közötti»-t jelent). Ennek megfelelően általában «köztes állapotnak» fordítják, értve ez alatt az egyik életből a másikba átvívő állapotot. Ám a bardo szó elsődleges jelentése inkább «átmeneti állapot», tudniillik egy «keresztútszerű» bizonytalan állapotra utal, amit nem lehet egyértelműen meghatározni. E magyarázatot maguk a Bar-do Thos-sgrol fordítói többnyire magukévá teszik. A szövegekben foglalt tanítás határozottan kimondja, hogy akik – szellemi utat bejárván – képesek a halál beálltakor fellépő ájulást elkerülni vagy legyőzni, azok számára a halál utáni állapotok és a halál pillanata nem determinált. Ezek az emberek választhatnak. Alakíthatják sorsukat. Ha erejük nem elegendő a Végső Megszabadulás közvetlen eléréséhez, még mindig feltárul számukra a kondicionált világbéli új megnyilvánulás kiválasztásának módja, illetve hogy a legkedvezőtlenebb körülményeket hogyan kerüljék el." (Julius Evola)

The Firstborn

Az előző bejegyzésről jutott eszembe a portugál The Firstborn zenekar. Amikor először hallottam őket, még csak egy közepesre sikerült kísérletnek tűnt metál zenéjük ázsiai elemekkel való izgalmasabbá, teljesebbé tétele. 2005-ben jelent meg a “The Unclenching of Fists” album, amit teljes egészében a Tibeti Halottaskönyvre próbáltak építeni. A lemezt egy portugál szaklap az év metál lemezének szavazta. A lemezen kétségkívül meglátszik a közel négyévnyi munka. Az ekkor rájuk ragasztott avantgarde metal jelző helytállónak tűnik, de az a bizonyos gyümölcs 2008-as alkotásukra (The Noble Search) ért be igazán. A szitárral dúsított progresszív metál zenéjük teljesen rendben van és tartalom is remek irányba kanyarodott.

The Firstborn
The Firstborn / Myspace
The Firstborn / facebook

Trilogie de la Mort

Eliane Radigue a francia kortárs zenének éppoly megbecsült ikonja, mint a kísérleti undergroundnak. A búgó/sípoló audio-akupunktúra (~ drone) egyik úttörője. Zenélni az ötvenes években kezdett, de első kompozíció a hatvanas évek végén születtek, amiket a következő évtizedben mutatott be. Ekkor még Buchla szintetizátoron komponált, majd egészen 10 évvel ezelőttig ragaszkodott az ARP 2500-hoz, ami szinte egyetlen, kizárólagos hangszere lett.

1974-ben a Mills College diákjai vetették fel a kapcsolatot a lassan megnyíló hanghulámokból építkező zenéje és meditációs tapasztalataik között. Eliane Radigue ezután kezdett el a tibeti buddhizmussal komolyan foglalkozni. Menedéket vett, majd három évig tanult az akkoriban Párizsban tartózkodó Nenang Pawo irányítása alatt. Erre az időre zenei tevékenységét felfüggesztette. 1979-ben kezdte komponálni a Milarepa életét feldolgozó darabjait (Songs of Milarepa, Jetsun Mila és Mila’s Journey).

Lemezei közül a nyolc évnyi (1985-93) alkotómunka során megszülető, háromórás Trilogie de la Mort címűt szokták életműve csúcsaként emlegetni. A háromrészes mű első darabja (Kyema) a Tibeti Halottaskönyvben ismertetett átmeneti tudatállapotokat követi. A lemezt a szövegen túl nagy mértékben befolyásolta a művésznő mesterének és fiának halála ('89 és '91) és az ehhez kapcsolódó meditációs gyakorlatai. A trilógia 1998-ban jelent meg.

Legutóbbi műve a csellóra írt Naldjorlak (2008). Nagyszerű album!

Push Kara

A limoges-i Exotoendo ill. Cyril Herry a Push Kara című munkájával nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a Tibeti Halottaskönyv / Bardo Thödol (bar-do thos-sgrol) zenei formába öntése. Az album hat tétele a hat átmeneti állapot meditatív ambient zenébe álmodva, a stílus sötétebb képviselőinek modorában. Cyril Herry hagyományos tibeti instrumentumokat, vonós hangszereket, mantrákat, zörejeket, ismeretlen eredetű hangokat alkalmaz, de mindenből csak egy keveset és erősen visszhangosítva, effektezve, finoman összemosva. Előtte is, utána is sokan tettek még hasonló kísérletet. Számomra ez a lemez volt annak idején az első ebben a témában (úgy 10 éve), és ezt tartom az egyik legjobbnak a sorban. Az azóta megismert további 10-20 hasonló tematikájú lemezt is megpróbálom rövid időn belül feldolgozni (röviden, hatékonyan) itt a blogon (már épp itt az ideje).

A korábbi Exotoendo lemez (Endorcism Process, 1998) semmivel sem marad el a Push Kara mögött. A tematika más, a hangulat, minőség azonos. Az úriember több lemezt sajnos nem készített Exotoendo név alatt. Mostanában Ninth Desert néven ad ki lemezeket.

"A Bardo-Thödol bizonyosan a legismertebb tibeti vallási szöveg a nyugati világban. 1928-ban fordították le és tették közzé angolul, de főként 1960 után vált elég sok fiatal kedvenc olvasmányává. A jelenség a kortárs nyugati szellemiség története szempontjából igen jelentős. Mély és nehéz szövegről van szó, amelynek egyetlen vallási irodalomban sem akad párja. Az az érdeklődés, amit nem csak a pszichológusok, történészek és művészek, hanem főként az ifjúság körében keltett, tünetértékű: jelzi, hogy a halál csaknem teljesen szentségét vesztette a kortárs nyugati társadalmakban, és azt az elkeseredett vágyakozást, hogy – vallásilag vagy filozófiailag – ismét értékkel ruházzuk fel ezt az eseményt, ami bevégzi s egyszersmind kétségbe vonja az emberi létezést" (Mircea Eliade)

Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

Kara György 1986-os, és Hetényi Ernő 1989-es Tibeti Halottaskönyv fordítása után megjelent egy újabb könyv a témában, Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve címmel. Az újonnan megjelenő könyvet Agócs Tamás fordította tibetiből és saját kommentárjaival is ellátta, továbbá a könyv tartalmazza Kelényi Béla jegyzeteit is az általa összegyűjtött képekhez. A könyv a Cartaphilus kiadó a Tibeti Hagyomány Könyvei sorozatában jelenik meg. A könyv bemutatója december 8-án 19 órakor lesz a Butokugan Sporttemplom (VIII. ker Rákóczi út 57.) könyvesboltjában. A bemutatón levetítik a Tibeti halottaskönyv című japán/francia/kanadai dokumentumfilmet is.