Kit Mizeres

Kit Mizeres egy fiatal amerikai festő és illusztrátor. Antropomorf állatok, kreatív asszociációk, intuitív jelkép-találkozások, vibráló színek, védjeggyé váló dekoratív elemek jellemzik eddigi munkáit.

INSTAGRAM / FACEBOOK

Interjú a WOWxWOW Gallery oldalán.

Klexhibit

Egy hete nyílt az ötödik kerületi Kis Á-ban a Hic Sunt Daemones címre keresztelt kiállítás. Végül 22 kép került a falakra. Ez a kiállításra méltó képeknek kb. egyharmada, de nem feltétlenül a legeslegjobb egyharmada. A nagyobb személyes kedvenceim sincsenek mind ott, de az összhatással végül elégedett vagyok. És úgy tűnik nem csak én. Őszintén örültem az azonnali és pozitív visszajelzéseknek és az est során kialakuló kisebb-nagyobb beszélgetéseknek. Együtt látva a falakon a képeket, világos, hogy mely irányokba érdemes tovább haladnom, de körvanalazódnak további utak, amiken legalább egy-egy lépést mindenképpen érdemes megtenni. 

A fotókat Valovics Tímea készítette, és eredetileg a Memento Mori egyesület oldalán jelentek meg. Köszönöm! És még inkább hálával tartozom Kósa Csabának is, aki az eseménynek épp annyira volt főszereplője, mint én. A koncert mögötti vetítésre a képeket Rátz Péter fűzte össze, ill. emelte egymásba.

Hic sunt daemones

Hic sunt daemones címmel nyílik kiállításom június 12-én a Kis Á-ban a Memento Mori egyesület szervezésében. A kiállítás teljes anyagát klekszográfiák teszik ki. E furcsa név mögött egy nagyon ismerős módszer rejlik. A híres Rorschach-teszt táblái ugyanis technikai értelemben klekszográfiák. A szimmetrikus tintapacákat sajátos kultusz övezi, de míg a pszichoanalízisnek látványos jelképévé lett, művészi értéke bizonytalan. Igyekszem lehetőségeit teljes mértékben kihasználni. Az alkotásnak a körültekintően tervező, a háttérben akár több jelentésréteggel is támogatott, és a megmagyarázhatatlan forrásból táplálkozó, intuitív, önteremtő módja egyaránt foglalkoztat. Egymáshoz való viszonyuk azóta izgat, amióta rajzolok, festek. Gyakorlatilag a szakrális festészet mibenlétét keresem elméletben és gyakorlatban – változó hatékonysággal, de sosem szűnő eltökéltséggel. Jelenleg a klex tökéletes terepnek tűnik minehhez. A kiállításon látható lesz pár Rorschach sumi-e és absztrakt ikon, de főleg démonok, denevérek, rovarok sajátos portréi töltik meg a Kis Á galériáját. A SHEABOUTEVERYTHING blogon olvashatsz egy interjút, ami valójában remekebb ajánló, mint ez. A facebook eventet itt találod, a képek egy részét a facebookon vagy a flickr-n.

Az est során az Entrópia Architektúra éléről jól ismert Kósa Csaba zenél, Der Zunder néven. A búgva, dörömbölve, zúgva, csobogva kitörő és alámerülő magányos drone architektúra az alkotás intuitív módja, és a hangok mögött megnyíló feneketlen mélység miatt lett az est társszereplője. Hallgassátok meg ezt az ízelítőt, és olvassátok el ezt a 2013-as kultblogos interjút.

“Itt sárkányok vannak!” (hic sunt dracones), üzenték a térképészek úgy 500 éve. A még felfedezetlen és/vagy veszedelmes területeket jelölték így munkáikon, épp úgy, ahogy korábban a római és középkori kollégáik oroszlánokra figyelmeztettek (hic sunt leones). Az üzenet túlmutat geográfián és kartográfián: Óvakodj az ismeretlentől! Félj attól, amit (még) nem ismersz! 

Hic sunt daemones, szólhatna az üzenet egy újabb formában. A daimón (δαίμων) eredetileg isten, majd az isteni szándékot teljesítő természetfeletti lény. Segíti az embert, óvja az életére leső veszélyektől, de cselekedni helyette nem tud, csupán figyelmeztet, riaszt, hogy azokat haladéktalanul kerülje el. Később az el nem került bajokat is a démoni aktivitás jelének vélték, akár ártószándékot is tulajdonítva az eredetileg önálló akarattal nem bíró, alaktalan szellemlényeknek. Az élet őreiből, az isteni gondviselés pártatlan közvetítőiből bűnbakok lettek. Az eredeti daimón/démon elképzelés már megszületése óta folyamatosan mutálódik, reagálva környezete és kora változásaira. A magát nagyon régóta nagyon makacsul tartó, konvencionális elképzelés szerint a démont leginkább valamiféle diabolikus rettenetként érdemes definiálni. Lehetséges alakja, megjelenése továbbra sem tisztázott, de úgy tűnik, hogy az általunk ismert lényektől való határozott különbözősége, feldolgozhatatlan látványa teszi őt riasztó jelenéssé – sikeresen betöltve így rettegett szerepét. A művészek – az emberi képzelet sajátos korlátainak áttörhetetlensége miatt – sötét babonák által megbélyegzett állatok emberszerű, de bizarr keverékével próbálnak utalni arra az elemi erejű undorra, páni félelemre, ami a démon maga, de ragaszkodnak egy egészen másmilyen, egy egészen vonzó ábrázoláshoz is. Mert a démon megtéveszt és elhomályosít. Elcsábít vagy rádront. Cselekvésre késztet vagy kényszerít. Fordulj vissza! Maradj távol! Az élet körforgásából nem léphetsz ki! Nem mérlegel. A körforgást fenn kell tartani. Mindenáron. Létfenntartó ösztön, önvédelmi reflex – ez is a démon maga. A démon-jelenést saját tudatunk kreálja. Ő az élet rendíthetetlen és kijátszhatatlan őre. Minden sprituális törekvő közeli ismerőse. Mert a megvilágosodás életellenes.

“Minden jelenség

– a békés és haragvó istenségek,

még a leghatalmasabb is -,

önnön tudatod teremtménye.

Ennyit ha tudsz elég,

és szabad vagy!”

(Bardo Thödol)

Far West

Megkockáztatom, hogy többen is vagyunk, akik már évek – és lemezek – óta várjuk, hogy a Master Musicians of Bukkake megtalálja azt a világot, ami a Far West című új opuszt meghatározza és maradéktalanul kitölti. Eddigi nyolc lemezük (amiből három koncertlemez) egyikét sem éreztem a játékidő felén túl is izgalmasnak, legalább annyira, amennyi hallhatóan kitelt volna tőlük, ám mindvégig ott volt a nagy lehetőség – vagy csak félreértettük egymást. Mindenesetre pszichedelikus rituális színházukat folyamatason követtem.

Nos, az új lemezt nagyon élvezem, a Far West igazán míves darab lett; a korábbiaknál sokkal kimértebb; az egész lemez tartós mélységgel bír. Valamiért engem a Grailsr-re emlékeztet, illetve a Grails-nél megszeretett megoldásokra. És persze a Popol Vuh-ra, néhol már annyira, mintha szándékos tiszteletadás lenne a pszichedelikus krautrock legnagyobbja előtt. Aki már valaha hallotta a Bukkakét, a fentiek alapján el tudja képzelni az új korszakukat. Ha mégsem, a lenti videók alapján mindenképpen.

Ja, és a gyönyörű lemezborító Simon Flower munkája. Remek a zenekar aktuális fotósorozata is, ami  Alison Scarpulla tehetségét dícséri.

és ráadásként egy 2011-es felvétel:

Homage to Mahākāla

Mahákála a vadzsrajána buddhizmus legismertebb haragvó istensége a nyugati féltekén. A félelmetes külsejű tanvédő népszerűségének jele lehet akár a kortárs nyugati művészetben, ill. az underground zenében való rendszeres megjelenése is. Most öt Mahákála előtt tisztelgő felvételt veszek sorra.

A budapesti Entrópia Architektúra már több, mint tíz éve próbálja egyedi zenei univerzumát tökélyre formálni. Fáradhatatlanul küzdenek a különböző inspirációk egybehegesztésén. "Fontos befolyásokként a következők említhetők: Mahakala és Mahayana Buddhizmus, Postkonstruktivizmus, az ipari gépek éneke és zaja, a poszt posztmodern korban való felnövés és élet." Egy lemez és egyre több koncert tapasztalatával a hátuk mögött, most már tényleg nagyon oda kell rájuk figyelni. Egyre jobbak!



A moszkvai Lungta csoportról már írtam itt a blogon kb. öt éve. 2002-es lemezüket újabb már nem követte, azaz utolsó lemezük utolsó száma vált számukra mondatvégi ponttá. Ez volt a Guru Mahakala:



A belarusz Udumbal számomra a közelmúlt egyik üdítő felfedezése. A kéttagú csoport kétéves aktív létezése alatt két lemezt jelentetett meg. Black metalból induló, de dark ambientbe érkező, okkult hátterű zenei kísérletről van szó. Legjobb pillanataik a ritual dark ambient műfaj kultikus zenekarát, az Endvrát idézik. A projekt szinte nyom nélkül tűnt el, mígnem tavaly megjelent egy négylemezes box, ami 1998 és 2008 közötti kiadatlan lemezeiket gyűjti egybe… A szett mérete okán nehezen és csak lassan emészthető, de mindenképpen figyelemreméltó, Endvra fanatikusoknak kötelező.



A buddhista identitású progresszív metált művelő Firstborn-ról is írtam már itt korábban. Azóta a zenekar egyre jobban, okosabban bánik a szitár adta lehetőséggel. Az idén tavasszal megjelent Lions Among Men lemez nagyságrendekkel jobb, erősebb, egyénibb, szerethetőbb, mint elődei. Az egész lemez meghallgatható a zenekar bandcamp oldalán.
Mahákálának tett zenei felajánlásuk a 2005-ös The Unclenching of Fists albumukon szerepel. Ez a lemez egyik legjobb dala.



A 156 Adel Souto aktuális zenei projektje. A nagyon korai ipari- és zajzenéket próbálja minél autentikusabban megidézni. Vagy éppen magát Mahákálát.



A bejegyzés nyitóképe Tashi Mannox Homage to Mahakala című alkotása.

He who fears death cannot enjoy life

Sokak szerint az év lemeze volt tavaly az izlandi Dead Skeletons debütalbuma (Dead Magick). A zenekart a kultikus The Brian Jonestown Massacre tagjanként is ismert Jón Sæmundur Auðarson (művésznevén Nonni Dead) hívta életre 2008-ban a Dead nevű összművészeti projektje részeként. Már a kezdetekben (főleg akkor) fontos eleme a koncepciónak az indotibeti halál- és koponyakultusz – változó komolysággal. Az első években a zene és szöveg egyszerű, lényegretörő, hatásos, "mantrikus". A számokhoz készült, underground körökben hamar népszerűvé vált videókról hasonló mondható el (Dead Mantra, Om Mani Peme Hung, Kingdom of God). Idővel az egész érettebb, még hatásosabb lett. Nevezik pszichedelikusnak, spacerocknak, krautrocknak, de a nyolcvanas évek legjobb dark wave, goth rock zenéinek is van itt nyoma – na meg némi experimentális drone-nak. Titkon abban bízom, hogy a stílusában egyszerre eklektikus és homogén, hatásában hipnotikus Dead Skeletons – akár egyedül, de inkább többedmagával – elindít egy olyan underground hullámot, ami elmossa végleg a kifulladni látszó post-rock/stoner/doom évek zenei szemétdombját.

Jón Sæmundur az Izlandi Képzőművészeti Főiskolán, majd a nagy múltú Glasgow-i Művészeti Iskolában tanult, ahol 2001-ben MFA diplomával végzett. Munkái leginkább olyan installációk, ahol együtt használhat festményt, szobrot, videót, zenét. Művészetének legfontosabb témája a halál és élet viszonya. 1994-ben HIV pozitívként diagnosztizálták. Kénytelen volt szembenézni halálfélelmével és legyőzni azt. Legismertebb munkája a Dead koncepció, amit 2003-ban kezdett és a mai napig leginkább ezen belül alkot. A Dead koncepció középpontjában valójában az élet áll. "Ki a haláltól fél, nem tudja élvezni az életet."

Hamel

Az orgona hangját nagyon lehet szeretni. És nem csak azokat a bizonyos nagyon mély regisztereket (de leginkább azokat). Harminc éve Peter Michael Hamel Bardo című szerzeményét a hagyományos sípos orgona, elektromos orgona és szintetizátor adta keretek közé álmodta. A 26 perces műben megvannak a kötelező mélyek, de nem ezek varázsolnak el, hanem a hangszerek ragyogó összhangja. A zeneszerzőt a keleti vallásokkal és zenékkel való közvetlen találkozásai és pszichológiai tanulmányai egyaránt befolyásolhatták a komponáláskor.

Hamel Berlinben és Münchenben tanult pszichológiát, szociológiát és zeneszerzést. Rendszeresen töltött hosszabb időt Ázsiában. Nagy hatással volt rá az indiai klasszikus zene és a keleti filozófia. Bardo (1981) című lemezén kívül a Colours of Time (1980), The Voice Of Silence (1973) és a Buddhist Meditation East-West (1975) albumokkal is érdemes próbát tenni. Utóbbi a korszak egyik kelet-nyugati kuriózuma.

"A legmagasabb rendű vízió nem a bardo végén, hanem annak a legelején jelentkezik, a halál pillanatában, és ami azután történik, az illúziókba és homályba való lassú alászállás, míg a mélyponton az új fizikai létbe lemerülés áll. A szellemi csúcspontot az élet végeztével érjük el." C.G. Jung

"Az isten- és szellemvilág semmi más, mint a bennem lévő kollektív tudattalan. Ez a mondat azonban megfordítva így hangzik: a tudattalan a rajtam kívülálló isten- és szellemvilág." C.G. Jung

Tonglen

Jarboe áprilisban koncertezett harmadszorra Budapesten. Úgy egy évvel az elképesztően izgalmas Mahakali lemez és az azt bemutató turné után, mind az új koncerteket, mind az új lemezt komoly várakozás előzte meg (részemről mindenképpen). Az Alchemic címre keresztelt albumot megelőzte egy Skullgirl néven ismertté vált demó. Világos volt, hogy a Mahakali drone metalján és a lemezt kísérő további CD-R-ek drone/ambient kísérletein túllépő zenei formát fog az Alchemic lemez takarni. Ezúttal nincsenek hiperkreatív alkotótársak és karakteres vendégénekesek. A lemez a legutolsó hangokig Jarboe munkája. Az eredmény egy valamelyest befeléforduló, ám cseppet sem lehangoló, zeneileg visszafogott, de így is kellően "energiadús" album, ami a Mahakali árnyékában sajnos talán sosem fogja a kellő elismerést/figyelmet megkapni. A megjelenés előtt/körül a lemezt kísérő ajánlók rendszerint kiemelték, hogy a lemez címe a tibeti Tonglen meditációra utal, ez inspirálta valójában az egész albumot.

A Tonglen (གཏོང་ལེན་; gtong len) a küldés és fogadás tibeti gyakorlata. A tong küldést vagy elengedést, a len pedig kapást vagy elfogadást jelent. Segítségével lecsendesíthetjük a vizeket önmagunkban és a világ másik végén egyaránt. Az alkalmazott együttérzés erőpróbája ez. A Tonglen a fájdalmat együttérzéssé alakítja.

A Tonglen szándékoltan a légzésen alapszik. Más tisztítógyakorlatokban fényt és gyógyulást légzünk be a világegyetemből, és méreganyagokat légzünk ki. A Tonglenben fájdalmat és sötétséget légzünk be. Ezt mélyen megéljük és teljesen átérezzük, majd kilélegezzük azt, ami felszabadulást jelent, abban a formában, amire épp szükség van. Ezt az ebben szükséget szenvedőknek küldjük, beleértve magunkat is.

„Tanuld meg az igazak által ismert alkímiát: abban a pillanatban amint elfogadod a rád mért bajokat, az ajtó kitárul.” (Rumi)

Meditation is the Practice of Death

OM – Meditation is the Practice of Death

The pranayamic ground litmus, Ascetic brace the will ascend.
Converge onto the death ground - Advance the Rinpoche.
Negates now illusorics - ascendant to the cleric school.
Stands upon ground of flight and claim's freedom. Destroyer of the ghost void.
Hail vespers - shield from the demonsphere.
Effulgent recitation - white light ambassador.
O John the Baptist - triumphant beam release.
Groundates the hemitage - the last ascent and freed.
Travel on now Shadrach, Meshach and Abednego.
Weeps into purified - the Self is not a void.
Rounds upon Golgothic screen.
Adhan fard salah - grant that I have seen.
Walk on O sadhak.
Melkezedek.



2010 EU Tour Dates

Jan 22 Tilburg, Netherlands 013
Jan 23 Hasselt, Belgium Kunstencentrum Belgie
Jan 24 Tourcoing, France Le Grande Mix
Jan 25 Stuttgart, Germany Club Schocken
Jan 26 Lausanne, Switzerland Le Romandie
Jan 27 Milan, Italy Magnolia
Jan 28 Rome, Italy Init Club
Jan 29 Ravenna, Italy Bronson
Jan 30 Verona, Italy Interzona
Feb 1 Vienna, Austria Arena
Feb 2 Prague, Czech Republic Matrix
Feb 3 Berlin, Germany Club Transmediale
Feb 4 Dortmund, Germany Fzw
Feb 5 Utrecht, Netherlands Tivoli
Feb 7 Athens, Greece AN Club



OM official
OM / MySpace
OM / facebook
OM / Wikipedia

Huxley

Aldous Huxley 46 éve, 1963. november 22-én halt meg. Az akkori média jóformán átsiklott e rendkívüli ember halála felett, mivel az egy napra esett John F. Kennedy meggyilkolásával, illetve a Narnia krónikái regényciklus híres írójának, C. S. Lewis halálának napjával.

Úgy gondolom, hogy nem lehet elégszer felhívni a figyelmet Huxley páratlan életművére, így az évfordulót kihasználva ajánlom most itt három könyvét, amik az utóbbi pár évben hirtelen megszaporodott magyar nyelvű Huxley kiadásoknak talán legjava.

Előadások az emberről (Kairosz Kiadó, 2006)

"Előadásaim szerény tárgya az ember." Aldous Huxleyt, a Szép új világ szerzőjét most egy másik oldaláról ismeri meg a magyar olvasó. Jelen kötet alapjául az a 16 előadásból álló sorozat szolgált, amelyet 1959-ben a Santa Barbara Egyetemen tartott vendégelőadóként. Az előadások témája rendkívül széles körű: az oktatástól a túlnépesedésig, a nacionalizmustól a művészetekig, a vallástól a tudattalanig, a nyelvtől a háborúig, a természettől az áteredő bűnig az emberiség vagy az egyes ember legfontosabb, legéletbevágóbb érdéseit tárja elénk és vitatja meg velünk. Az olvasót kétségtelenül lenyűgözi majd Huxley fantasztikus enciklopedikus műveltsége, és az a szintetizáló képesség, amellyel témáit mindvégig kezeli. A modern kor gondolkodói között Huxley nemcsak azért egyedülálló, mert természettudományi, vallási és pszichológiai kérdésekben egyaránt jártas, hanem azért is, mert ezekben a kérdésekben nemcsak a Nyugat, hanem a Kelet elképzeléseit is jól ismerte.

"Minden specializált tudással az a probléma, hogy azok cölibátusok sorozatába szervezettek. A különböző tudások szerzetesi cellájukban, egymástól elszigetelten élik életüket - és egyszerűen nem házasodnak törzsön kívül, és nem hozzák létre azt a gyereket, akit pedig létre kéne hozniuk."

Moksha - a tudat határai (Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2007)

A Moksha szanszkrit szó. Fölszabadítást és fölszabadulást jelent. Ez a kötet Huxley látomásos és profetikus írásainak gyűjteménye.

1953 májusában, felesége és orvos-barátja társaságában Aldous Huxley bevett négytized gramm meszkalint. Az ezt követő misztikus és transzcendens állapot az emberi tudat mélyebb tartományait kutató kísérletek folytatására késztette. Munkája, eredményei forradalmiak voltak. Huxley évtizedekkel megelőzte korát. Előre látta a modern kultúra veszélyeit: a népességrobbanást, a rohamos technikai fejlődést, a militáns nacionalizmust.

A pszichedelikus szerektől azt a kézzelfogható lehetőséget remélte, hogy "emlékeztethetjük általuk a felnőtteket: a valóságos világ nagyon más, mint az a szerencsétlen világegyetem, amit kultúrájuk formálta előítéleteikkel önmaguknak teremtettek". Első meszkalin kísérlete után írott munkáinak jórészében az anyagnak azt a hatását akarta megértetni és érvényre juttatni, amellyel fölébreszti a szentség iránti fogékonyságot, és segít megismerni tudatunk tágabb határait.

A Moksha nem csupán a legintelligensebb és a legkerekebb mű a pszichedelikus élményről, hanem kiváló lehetőség arra, hogy órákat tölthessünk Huxley lebilincselő társaságában, és élvezzük, ahogyan művészetről, irodalomról, vallásról és ökológiáról beszél.

Sziget (Cartaphilus, 2008)

Utolsó befejezett művében Huxley elmondja, miként kerülhetjük el az öncélú technológiai haladás által kiüresített puszta ország és az önmagát eltörlő civilizáció romjain tenyésző átokföldje sivár tájait, hogy megtaláljuk azt az édeni világot, ahova az emberiség ősidők óta vágyakozott. Ugyan a végkifejlet nélkülöz mindenféle naiv, kincstári optimizmust, e könyv mégiscsak egy, az ember kollektív jövőjét bizakodással szemlélő író testamentuma.
Nem véletlenül lett a Sziget a hatvanas-hetvenes évek ifjúsági ellenkultúrájának is megkerülhetetlen alapműve.

"Ha valaki tantrikus, az nem azt jelenti, hogy elítéli a világot és az evilági értékeket. Nem próbál az élettől különálló nirvánába menekülni, ahogyan azt a déli iskolához tartozó szerzetesek teszik. Nem, nagyon is elfogadja a világot, és megpróbálja a saját hasznára fordítani; ahogyan megpróbálja a saját hasznára fordítani minden egyes tettét, mindent, ami vele történik, amit csak lát, hall, megízlel és megérint – mindezeket a saját magunk börtönéből való megszabadulás megannyi eszközének tekintve."

Mahakali

Jarboe aktuális lemezének koncepciója garancia arra, hogy minden korábbinál töményebb, koncentráltabb dózisban kapjuk meg mindazt, ami miatt szeretjük, tiszteljük, féljük a poszt-punk ikont. Az album névadója Mahakali, a halál és pusztítás hindu istennője. Állítólag Jarboe-t már régóta foglalkoztatta Káli alakja (vagy fordítva: Kálit már régóta foglalkoztatta Jarboe... ). A lemez nemcsak ezerszer erősebb, mint a legutóbbi Men album, de hangulatában olyan korábbi kedvenceimet idézi (nyomokban), mint az egylemezes Blackmouth projekt, vagy a Thirteen Masks album. Jarboe ezúttal olyan művészekkel dolgozott együtt a lemez kikezdhetetlen teljessége érdekében, mint Phil Anselmo, Julia Kent, Csihar Attila vagy Cedric Victor. A végeredmény, változatossága ellenére (vagy részben pont azért) végig magán viseli a "Káli-élményt": hipnotikus noise-rock, vérszagú drone, bőrt a húsról lemorzsoló pszichedélia, magábafordult transz, az elemek óceánjának pulzálása, monumentális rítusok... és ennél tovább nem is megyek, itt és itt olvasható a lemezről teljesebb, korrektebb recenzió.

Sajnos Cedric Victor (indiai születésű képzőművész, grafikus, zenész; egy ideje ő felelős a Jarboe lemezek vizuális körítéséért) belerondított kissé az összélménybe: a borító koncepciója remek, de szúrja nagyon a szememet, hogy visszatérő motívumként a visvavadzsrát használja, aminek semmi köze Kálihoz. Lett volna mit választania helyette, mivel Kálit számos látványos instrumentummal vértezi fel a hagyomány, például a kettőzött vadzsránál nem kevésbé mutatós Mahakáli Yantra tálcán kínálja magát...

Jarboe európai turnéjának állomásai:

May 22, 2009, Hof Ter Lo, Antwerp - Belgium
May 23, 2009, festival tba, Paris - France
May 24, 2009, Little Devil, Tilburg - Netherlands
May 25, 2009, Batschkapp, Frankfurt - Germany
May 26, 2009, Turock, Essen - Germany
May 27, 2009, Kato, Berlin - Germany
May 28, 2009, Markthalle, Hamburg- Germany
May 30, 2009, BETONG, Oslo - Norway
Jun 4, 2009, tba, Moscow- Russia
Jun 5, 2009, No Mercy, Warsaw - Poland
Jun 6, 2009, Firlej, Wroclaw - Poland
Jun 7, 2009, Rock Cafe, Prague - Czech Republic
Jun 8, 2009, Vörös Yuk, Budapest - Hungary
Jun 9, 2009, Szene, Vienna - Austria
Jun 10, 2009, Channel Zero, Channel Zero - Slovenia
Jun 11, 2009, tba, Piacenza - Italy
Jun 12, 2009, L’ embobineuse, Marseille - France
Jun 13, 2009, tba,Barcelona - Spain
Jun 14, 2009, Ritmo&Compas, Madrid - Spain
Jun 15, 2009, Santiago Alquimista, Lisbon - Portugal
Jun 16, 2009, Passos Manuel, Porto - Portugal
Jun 17, 2009, Edaska Rock Club, Barakaldo (Bilbao) - Spain
Jun 18, 2009, tba, Toulouse - France
Jun 19, 2009, HELLFEST, Clisson - France
Jun 20, 2009, Underworld, London - UK
Jul 26, 2009, Supersonic Festival, Birmingham - UK

Take Refuge

"Úgy gondolom, hogy sok instrumentális zenekar hozzá bilincseli magát a legkomolyabb hi-fi lehetőségekhez a kezdetektől az utolsó simításig, csak mert náluk nincs meg a szöveg- és üzenetalapú művészet személyes szférája, a szó és hang elemei, amik mögé "elrejthetik" a zenéjüket. Nagyon sok ilyen banda bízik ezekben a botkezű eljárásokban, mert tudják, hogy az átlagos hallgató többet hall így belőlük. Mi nem akartunk erre az útra lépni – azt akartuk, hogy a mi utunk sokkal inkább lo-fi legyen. Meg akartuk dönteni az alapsávok biztos nyugalmát. Szándékosan próbáltunk zavarossá tenni dolgokat a hallucinatív hatás érdekében."

Grails
Grails – MySpace
Grails – last.fm
Grails – Discogs

Grails - More Extinction

Grails - Take Refuge (live)

Jorge Reyes

Jorge Reyes egy olyan prekolumbián mexikói zene közvetítőjévé vált az elmúlt 25 év során, amely bár korábban talán így sosem létezett, de képes tökéletes illuziót teremteni. Lemezei sorát egy általános zenei megújhodás kísérte Mexikóban. Mára végérvényesen az ő zenei képlete határozza meg a Spanyol hódítók előtti Amerika zenéjéről alkotott képet (látványos példa erre az Apocalypto film kiváló zenéje, melyben végig érezhető Jorge Reyes közvetlen hatása).



Jorge Reyes a mexikóvárosi Nemzeti Zenei Iskolában (Escuala Nacional de Musica de la UNAM) kezdte el zenei tanulmányait. A hetvenes években Németországban tanult zenét és filozófiát, majd keleten folytatta tanulmányait: Törökország, Afganisztán, Pakisztán, India. Dharamsalában a tradicionális hindu és tibeti zenével ismerkedett. Izgalmas hangzásokkal, hangszerekkel és kultúrákkal találkozott. Miután visszatért Mexikóba, elkerülhetetlen volt, hogy idővel a különböző eredetű tapasztalatai egybe ne forrjanak egyetlen zenei/filozófiai rendszerré. Egy kortalan gyökerű új zenei nyelv létrehozása volt a cél elsősorban prekolumbián hangszerekkel és digitális sampling technikákkal. Első önálló lemezén (Ek-Tunkul, 1983) még meghatározó a Popol Vuh hatású pszichedelikus, progresszív hangvétel. A szintetizátor és a gitár szerepe fokozatosan szorult vissza lemezről-lemezre a különböző ütős és fúvós hangszerek javára. A kilencvenes években készítette legerősebb lemezeit: Nierika (1990), Bajo El Sol Jaguar (1992), El Costumbre (1993), The Flayed God (1994), Mort Aux Vaches (1996). Több lemezén olyan hatásosan sikerült megteremteni az ősi mexikó hangulatát, hogy egyáltalán nem érzi az ember zavarónak, illuziórombolónak, hogy ehhez más kultúrák zenei eszközeit is beveti (pl. didgeridoo, torokének).



Munkáinak fontos részét képezik a különböző kollaborációk. A híres mazaték sámánnő María Sabina (1888-1985) gyógyító énekei több Jorge Reyes lemezen is hallhatóak. Nem kevésbé meghatározó a Suspended Memories néven futó projekt, amiben Steve Roach ambient mester és Suso Sáiz gitáros világa olvad egybe az övével. Az eredmény két kiváló tribal ambient lemez (Forgotten Gods, 1992; Earth Island 1994). A La Otra Conquista című film zenéjét Samuel Zymannal közösen készítette: a prekolumbián hangzás találkozása a barokkal. A végeredmény igazán különleges és sokat hozzátesz az amúgy is izgalmas témát körüljáró filmhez.



Reyes mexikói őslakók közösségeiben folyamatosan gyűjt hangszereket, történeteket, dalokat, amik aztán mind szerepet kapnak saját zenéjében. Már vagy 30 lemez áll mögötte és rengeteg fellépés a világ minden táján. Mexikóban olyan helyszíneken volt alkalma koncertet adnia, mint Teotihuacán, Templo Mayor, Chichen Itza és Malinalco, valamint hagyománnyá vált az El Día de los Muertos-t nyitó koncertje.

Jorge Reyes
Jorge Reyes – MySpace
Jorge Reyes – last.fm
Jorge Reyes – Discogs

Suspended Memories Living Room Concert 1992, Part 1 of 3

Suspended Memories Living Room Concert 1992, Part 2 of 3
Suspended Memories Living Room Concert 1992, Part 3 of 3

Jorge Reyes - Invocacion - El Día de los Muertos 1991

Jorge Reyes - La Culebra – El Día de los Muertos 1991

El Día de los Muertos 2006, part 2 of 3

El Día de los Muertos 2006, part 1 of 3
El Día de los Muertos 2006, part 3 of 3

Jorge Reyes & Los Nok - Niuk En El Chopo II

Nierika

A Huichol és Tepehuán indiánok északnyugat Mexikó őslakos etnikai csoportjai. A magas hegyek miatti elszigeteltségüknek és a hittérítésekkel szembeni ellenállásuknak köszönhetően nagyon sok mindent megtudtak tartani eredeti kultúrájukból. Hagyományaiknak legszebb mai formája a fonal festészet (Nierika). A képeik nem csupán művészeti munkák, hanem animista hitükből eredő hagyomány. A festmények vibráló, pszichedelikus színei és alakjai mind jelentéssel bírnak.



A képeken a kék a Dél, a Csendes-Óceán, a víz, az eső és a nőiesség színe. A vörös a Kelet, nagyapa, tűz és férfiasság. A zöld a föld, a menny, a gyógyító és a szív. A sas egy isteni oltalmazó. A kétfejű sas az Isten aki minden utat egyszerre lát. A kígyók közvetítők az emberek és a szellem világ között. A csörgőkígyót a Tűz Isten (Tatewari) nyelveként tisztelik. A szarvas (Kayumahli) a peyote-tal azonosítható; lelki vezető és tanító valamint kapocs a sámán (Marakame) és a nagy szellem között. A szalamandra lyukasztja ki a felhőket, hogy azok esőt adjanak. A teknősök szintén az Eső Istennő küldöttei. Az ő dolguk a vizek megtisztítása és a földalatti források feltöltése. A skorpiókat (Tortukas) a gonosz és a balszerencse elleni védelmezőként tisztelik (a Föld legtöbb halálos skorpiója itt él). A pumák (Mayetze) a Tűz Isten (Tatewari) küldöttei. Ők a sámánok egy szent esküjének őrei. Ha a sámán hibázik a Mayetze felfalja a lelkét. A barlangok a sámánok szent szertartásaiknak színhelye. A külső világtól rejtve, csak állati szövetségeseik lehetnek tanúi a sámán és a misztikus birodalom kapcsolatának.

Huichol Art - Mexican Masks - Folk Art
Huichol Indian Art - Nierika Yarn Paintings from the Huichol Indians of Mexico
Yarn Paintings by José Benítez Sánchez
The Huichol Indians – peyote.com
Yarn Paintings: Huichol Myths and Stories by Charmayne McGee
Huichol and Tepehuano Yarn Paintings

Popol Vuh

A Popol Vuh a space music, krautrock, new age és orientális pszichedelikus zenék között talált meg egy járatlan ösvényt. A zenekart Florian Fricke alapította 1970-ben. Kezdetben ők voltak a legendás Moog III szintetizátor leglelkesebb hívei és használói. "A zene, amit a Mooggal létrehozhatsz, az emberi érzelmek teljes sorát lefedi." Végül csak első két lemezükön használták, ám ahogyan azt tették az még sokáig példaértékű maradt. Második, In Den Garten Pharaos című lemezük terjedelmes diszkográfiájuk egyik legtöbbet emlegetett darabja lett. A kozmikus audio ceremónia során az óriási Moog szintetizátor, orgona és zongora templomokat és sírboltokat betölteni akaró hangja fonódik össze pergő tablákkal. Következő lemezükön (Hosianna Mantra - 1972) eltűnik a szintetizátor, de megjelenik a csembaló, oboa, tampura, hegedű és ekkor tűnt fel első ízben a koreai szoprán, Djong Yun. A lemez tovább erősíthette a gyanút, hogy Florian Fricke-nek kivételes érzéke van a misztikumnak és áhítatnak zenében való megjelenítéséhez egy olyan megfejthetetlen eredetű zenei formában, amely mellesleg egyszerre felel meg a klasszikus és a modern zene elvárásainak. A hangszerelés később is folyamatosan változott attól függően, hogy mit kívánt az adott hangulat, így tűnt fel később a gitár, szaxofon, szitár vagy éppen a Bajor Állami Opera kórusa a Sei still, wisse ICH BIN lemezen. Én a későbbiek közül a Letzte Tage - Letzte Nächte (1976), Die Nacht Der Seele - Tantric Songs (1979), Sei still, wisse ICH BIN (1981) lemezeket tartom még nagyon fontosnak. A Popol Vuh azaz Fricke Werner Herzog jóbarátjaként számos filmzenét is írt: Nosferatu: Phantom der Nacht (1979), Aguirre, der Zorn Gottes (1972), Fitzcarraldo (1982), Kaspar Hauser - Jeder für sich und Gott gegen alle (1974). Utóbbiban szereplőként is feltűnt.
Florian Fricke 2001 december 29-én halt meg Münchenben.



Popol Vuh - official
Popol Vuh - fansite
Popol Vuh - MySpace
Popol Vuh - last.fm

Popol Vuh - Kyrie (1973):

Popol Vuh - Improvisation (1971):

Popol Vuh - Bettina – Live (1971):

Nosferatu: