A halálsípok olyan azték zajkeltő eszközök, melyeknek emberi koponyaformával diszítették a rezonálókamráját. A kutatók mindenképpen egy halállal vagy túlvilággal kapcsolatos rítus eszközének tekintik az aerofon hangszert. Hangjuk akkor lehetett a legjobb és leghatásosabb, amikor egy nagyobb csoport egyszerre szólaltatta meg. Roberto Velázquez Cabrera a prekolumbiánus fúvos hangszerek egész sorát rekonstruálta és szólaltatta már meg, legutóbb az azték halálsípokat. A hangszer megszólaltatására sajnos nincsenek biztos útmutatóink, így az eredmény legjobb esetben is csak megközelítheti az egykori hangot és dallamot.
Jorge Reyes egy olyan prekolumbián mexikói zene közvetítőjévé vált az elmúlt 25 év során, amely bár korábban talán így sosem létezett, de képes tökéletes illuziót teremteni. Lemezei sorát egy általános zenei megújhodás kísérte Mexikóban. Mára végérvényesen az ő zenei képlete határozza meg a Spanyol hódítók előtti Amerika zenéjéről alkotott képet (látványos példa erre az Apocalypto film kiváló zenéje, melyben végig érezhető Jorge Reyes közvetlen hatása).
Jorge Reyes a mexikóvárosi Nemzeti Zenei Iskolában (Escuala Nacional de Musica de la UNAM) kezdte el zenei tanulmányait. A hetvenes években Németországban tanult zenét és filozófiát, majd keleten folytatta tanulmányait: Törökország, Afganisztán, Pakisztán, India. Dharamsalában a tradicionális hindu és tibeti zenével ismerkedett. Izgalmas hangzásokkal, hangszerekkel és kultúrákkal találkozott. Miután visszatért Mexikóba, elkerülhetetlen volt, hogy idővel a különböző eredetű tapasztalatai egybe ne forrjanak egyetlen zenei/filozófiai rendszerré. Egy kortalan gyökerű új zenei nyelv létrehozása volt a cél elsősorban prekolumbián hangszerekkel és digitális sampling technikákkal. Első önálló lemezén (Ek-Tunkul, 1983) még meghatározó a Popol Vuh hatású pszichedelikus, progresszív hangvétel. A szintetizátor és a gitár szerepe fokozatosan szorult vissza lemezről-lemezre a különböző ütős és fúvós hangszerek javára. A kilencvenes években készítette legerősebb lemezeit: Nierika (1990), Bajo El Sol Jaguar (1992), El Costumbre (1993), The Flayed God (1994), Mort Aux Vaches (1996). Több lemezén olyan hatásosan sikerült megteremteni az ősi mexikó hangulatát, hogy egyáltalán nem érzi az ember zavarónak, illuziórombolónak, hogy ehhez más kultúrák zenei eszközeit is beveti (pl. didgeridoo, torokének).
Munkáinak fontos részét képezik a különböző kollaborációk. A híres mazaték sámánnő María Sabina (1888-1985) gyógyító énekei több Jorge Reyes lemezen is hallhatóak. Nem kevésbé meghatározó a Suspended Memories néven futó projekt, amiben Steve Roach ambient mester és Suso Sáiz gitáros világa olvad egybe az övével. Az eredmény két kiváló tribal ambient lemez (Forgotten Gods, 1992; Earth Island 1994). A La Otra Conquista című film zenéjét Samuel Zymannal közösen készítette: a prekolumbián hangzás találkozása a barokkal. A végeredmény igazán különleges és sokat hozzátesz az amúgy is izgalmas témát körüljáró filmhez.
Reyes mexikói őslakók közösségeiben folyamatosan gyűjt hangszereket, történeteket, dalokat, amik aztán mind szerepet kapnak saját zenéjében. Már vagy 30 lemez áll mögötte és rengeteg fellépés a világ minden táján. Mexikóban olyan helyszíneken volt alkalma koncertet adnia, mint Teotihuacán, Templo Mayor, Chichen Itza és Malinalco, valamint hagyománnyá vált az El Día de los Muertos-t nyitó koncertje.
A La Otra Conquista / The Other Conquest című film zenéjét március óta ismerem és kedvelem. Samuel Zyman és Jorge Reyes kétségkívül hatásos zenét komponált a filmhez. Ha nem olvasok utána, hogy miről szól a film, a zenéje, és persze címe alapján is könnyen kikövetkeztethettem volna. A filmet csak most, a DVD-n való megjelenés után volt alkalmam látni. A mexikói premiervetítés egyébként már elég régen, 1999 áprilisában, húsvétkor volt. A filmet az addigi legdurvább mexikói történelmi filmdrámaként emlegették. A La Otra Conquista Mexikó történelmének legfontosabb társadalmi, vallási változásainak rövid és véres korszakát dolgozza fel.
1519 november 8.-án a spanyol hódító, Hernando Cortés kis seregével belovagolt a hatalmas Mexikói Birodalom azték fővárosába, Tenochtitlánba, ahol II. Moctezuma, a birodalom uralkodója örömmel fogadta őket. Két éven belül az azték civilizáció az árvák állama lett. A túlélők elvesztették családjaikat, otthonaikat, nyelvüket, templomaikat és isteneiket. A La Otra Conquista eseményei 1520 májusában kezdődnek, közvetlenül a Nagy Templomban történt mészárlás után. A filmben a vérontás egyik túlélője Moctezuma egyik törvénytelen fia, Topiltzin, egy ügyes azték írnok. Topiltzin még megpróbálja Tonantzin, az azték anyaistennő kultuszát életben tartani, de amikor a spanyolok (köztük Diego barát) megakadályozzák egy azték hercegnő feláldozását, az élet két összeférhetetlen útja szemtől szembe találkozik egymással, és az erőszak ismét elkerülhetetlen. Később Hernando Cortés úgy dönt, hogy Topiltzint megtéríti Diego barát segítségével.
Topiltzin (új nevén Tomás) megpróbál alkalmazkodni a rátörő új és ellenséges világhoz, míg Diego barát a türelmet és megértést gyakorolja. A film megpróbálja felfedni ennek a ma is nehezen meghatározható hibrid kultúrának az összetett és homályos eredetét. Mindezt elsősorban a két főszereplő átalakulásain valamint Tonantzin és Szűz Mária alakján keresztül teszi. Mexikó egyik legismertebb vallási, kultúrális és nemzeti jelképe, a Guadalupei Szűz valójában a kereszténnyé formált azték anyaistennő. Az aztékok így új alakban, de tovább imádhatták istennőjüket, és később is gyakran éltek az átlényegítés, átkeresztelés eszközével (például a szertartásaik során használt hallucinogén növényeket idővel mind átkeresztelték, így egyik ilyen növényük, az ololiuhqui magjait ma Mária Füvének vagy A Szűz Magjának nevezik).
A Huichol és Tepehuán indiánok északnyugat Mexikó őslakos etnikai csoportjai. A magas hegyek miatti elszigeteltségüknek és a hittérítésekkel szembeni ellenállásuknak köszönhetően nagyon sok mindent megtudtak tartani eredeti kultúrájukból. Hagyományaiknak legszebb mai formája a fonal festészet (Nierika). A képeik nem csupán művészeti munkák, hanem animista hitükből eredő hagyomány. A festmények vibráló, pszichedelikus színei és alakjai mind jelentéssel bírnak.
A képeken a kék a Dél, a Csendes-Óceán, a víz, az eső és a nőiesség színe. A vörös a Kelet, nagyapa, tűz és férfiasság. A zöld a föld, a menny, a gyógyító és a szív. A sas egy isteni oltalmazó. A kétfejű sas az Isten aki minden utat egyszerre lát. A kígyók közvetítők az emberek és a szellem világ között. A csörgőkígyót a Tűz Isten (Tatewari) nyelveként tisztelik. A szarvas (Kayumahli) a peyote-tal azonosítható; lelki vezető és tanító valamint kapocs a sámán (Marakame) és a nagy szellem között. A szalamandra lyukasztja ki a felhőket, hogy azok esőt adjanak. A teknősök szintén az Eső Istennő küldöttei. Az ő dolguk a vizek megtisztítása és a földalatti források feltöltése. A skorpiókat (Tortukas) a gonosz és a balszerencse elleni védelmezőként tisztelik (a Föld legtöbb halálos skorpiója itt él). A pumák (Mayetze) a Tűz Isten (Tatewari) küldöttei. Ők a sámánok egy szent esküjének őrei. Ha a sámán hibázik a Mayetze felfalja a lelkét. A barlangok a sámánok szent szertartásaiknak színhelye. A külső világtól rejtve, csak állati szövetségeseik lehetnek tanúi a sámán és a misztikus birodalom kapcsolatának.
