He who fears death cannot enjoy life

Sokak szerint az év lemeze volt tavaly az izlandi Dead Skeletons debütalbuma (Dead Magick). A zenekart a kultikus The Brian Jonestown Massacre tagjanként is ismert Jón Sæmundur Auðarson (művésznevén Nonni Dead) hívta életre 2008-ban a Dead nevű összművészeti projektje részeként. Már a kezdetekben (főleg akkor) fontos eleme a koncepciónak az indotibeti halál- és koponyakultusz – változó komolysággal. Az első években a zene és szöveg egyszerű, lényegretörő, hatásos, "mantrikus". A számokhoz készült, underground körökben hamar népszerűvé vált videókról hasonló mondható el (Dead Mantra, Om Mani Peme Hung, Kingdom of God). Idővel az egész érettebb, még hatásosabb lett. Nevezik pszichedelikusnak, spacerocknak, krautrocknak, de a nyolcvanas évek legjobb dark wave, goth rock zenéinek is van itt nyoma – na meg némi experimentális drone-nak. Titkon abban bízom, hogy a stílusában egyszerre eklektikus és homogén, hatásában hipnotikus Dead Skeletons – akár egyedül, de inkább többedmagával – elindít egy olyan underground hullámot, ami elmossa végleg a kifulladni látszó post-rock/stoner/doom évek zenei szemétdombját.

Jón Sæmundur az Izlandi Képzőművészeti Főiskolán, majd a nagy múltú Glasgow-i Művészeti Iskolában tanult, ahol 2001-ben MFA diplomával végzett. Munkái leginkább olyan installációk, ahol együtt használhat festményt, szobrot, videót, zenét. Művészetének legfontosabb témája a halál és élet viszonya. 1994-ben HIV pozitívként diagnosztizálták. Kénytelen volt szembenézni halálfélelmével és legyőzni azt. Legismertebb munkája a Dead koncepció, amit 2003-ban kezdett és a mai napig leginkább ezen belül alkot. A Dead koncepció középpontjában valójában az élet áll. "Ki a haláltól fél, nem tudja élvezni az életet."

Óðin's Raven Magic

Az izlandi Sigur Rós és Hilmar Örn Hilmarsson, további neves izlandi zenészekkel, énekesekkel kiegészülve 2002 májusában, a Reykjavík Arts Festival-on adták elő először az Óðin's Raven Magic című nagyzenekari kompozíciót, majd nem sokkal később Londonban megismételték. Ha jól tudom, akkor azóta nem adták elő újra és lemezen sem jelent meg, habár a londoni előadásról több felvétel is készült, így létezik a műnek nemhivatalos kiadása. A nagyzenekari mű a Hrafnagaldr Óðins című izlandi költemény megzenésítése. A költemény az Edda stílusában íródott, koráról megoszlanak a vélemények (a merészebb becslések szerint 700 éves). A szöveg hemzseg a nordikus mitológiából ismerős – vagy kevésbé ismerős – nevekkel, így a hozzá komponált zenemű is egy nordikus zeneképet formál meg – hitelesen. A mű egyik jellegzetes hangszere a Steinharpa (kő hárfa), amit az izlandi szobrász és zenész Páll Guðmundsson készített a farmja környéki kövekből.

"Mágikus dalokat énekeltek,
Farkasokon vágtattak,
Rögnir és Reginn,
A világ végéig.
Óđin hallgatta őket
Trónjáról;
Figyelte az utazók
Távoli útját."

Iceland fotók

Iceland fotó album

Beowulf & Grendel

Ősszel mutatják be Robert Zemeckis Beowulf filmjét. Nagy várakozás előzi meg a produkciót (nem a részemről). Az előzetes alapján egy fantasy filmet faragtak Beowulf történetéből. És ha ez nem lenne elég, Beowulf: Prince of the Geats címmel is fut egy project. Évekkel korábban Sturla Gunnarsson izlandi születésű kanadai rendező Beowulf & Grendel cím alatt dolgozta fel a történetet és nem is akárhogyan.



Beowulf a mai Svédország délnyugati részén élt gaut (más átírásban geat) törzs mitoepikus hőse. A tetteit megéneklő eposz a 7. sz. végén vagy a 8. sz.-ban keletkezett, de a kézirat melyből ismerjük kb. 1000 körül íródott. Beowulf a történetben szörnyek legyőzője. Ebbéli kiválóságát három alkalommal kell bizonyítania. Ellenfelei mindig erősebbek a korábbinál, és az utolsó végül halálos sebet ejt rajta. A történet számos izlandi sagával mutat rokonságot (a viadalok vagy Beowulf alakja). A ránk maradt kézirat már a kereszténység hatását tükrözi. Első ellenfelét, Grendelt sátáni vonásokkal ruházzák fel, Beowulf pedig keresztény megszabadítóként tűnik fel.



A filmhez óvatosan közelítettem. Hamar kiderült, hogy számos pozitív tulajdonsággal bír. A legfontosabbak röviden:
A forgatókönyv alapos, az eredeti vázra egy nagyon jó történetet húztak. Értelemmel tölti ki a hézagokat és roppant ügyesen bánik az eposz kései keresztény betoldásaival.
A dán királyt az egyik legjobb/legnépszerűbb skandináv színész, Stellan Skarsgård játsza, aki alakításával — ha a forgatókönyv nem lenne elég erős — egymaga is ki tudná emelni a filmet az eposzfeldolgozások sovány tömegéből.
A filmet Dánia helyett Izlandon forgatták. A tájak egészen hihetetlenek (tulajdonképpen ez volt az ami révén ráakadtam a filmre).
A film zenéjéért, a nyolcvanas években a Psychic TV-vel és a Current 93-vel rendszeresen kollaboráló Hilmar Örn Hilmarsson okolható.



Úgy hírlik, hogy a hangzatos Beowulf - A hős és a szörnyeteg címmel az egyik kereskedelmi csatorna is sugározta a filmet. Trailert ezúttal nem mellékelek, ugyanis rettenetes, nem is kicsit. A film viszont tényleg jó.

Beowulf & Grendel – official
Beowulf & Grendel – imdb.com