Jondix

Jondix azon kevés tetoválók közé tartozik, akik lehetőleg csak tibeti, indiai és távol-keleti mintákkal dolgoznak (bár ő az összetett geometriai mintákat is nagyon bírja, így azokkal is szívesen foglalkozik). Jondix a tetováláson túl fest, korlátozott példányszámú tattoo-mintakönyveket készít orientális mintáival, és gitározik a barcelonai Eight Hands for Kali nevű doom metal bandában (a zenekar valójában a Great Coven egyfajta transzmutációja – csak az énekes más). Az Eight Hands for Kali egy nyers, old school doom, alkalmi pszichedelikus kitérőkkel és állandó tantrikus háttérrel. Első lemezük, a félórás Mount Meru EP, egy teljesen korrekt doom/stoner lemez. A 2007-es Himalayan Necromantia egyetlen 55 perces tételből áll. Súlyos darab.

Mahakali

Jarboe aktuális lemezének koncepciója garancia arra, hogy minden korábbinál töményebb, koncentráltabb dózisban kapjuk meg mindazt, ami miatt szeretjük, tiszteljük, féljük a poszt-punk ikont. Az album névadója Mahakali, a halál és pusztítás hindu istennője. Állítólag Jarboe-t már régóta foglalkoztatta Káli alakja (vagy fordítva: Kálit már régóta foglalkoztatta Jarboe... ). A lemez nemcsak ezerszer erősebb, mint a legutóbbi Men album, de hangulatában olyan korábbi kedvenceimet idézi (nyomokban), mint az egylemezes Blackmouth projekt, vagy a Thirteen Masks album. Jarboe ezúttal olyan művészekkel dolgozott együtt a lemez kikezdhetetlen teljessége érdekében, mint Phil Anselmo, Julia Kent, Csihar Attila vagy Cedric Victor. A végeredmény, változatossága ellenére (vagy részben pont azért) végig magán viseli a "Káli-élményt": hipnotikus noise-rock, vérszagú drone, bőrt a húsról lemorzsoló pszichedélia, magábafordult transz, az elemek óceánjának pulzálása, monumentális rítusok... és ennél tovább nem is megyek, itt és itt olvasható a lemezről teljesebb, korrektebb recenzió.

Sajnos Cedric Victor (indiai születésű képzőművész, grafikus, zenész; egy ideje ő felelős a Jarboe lemezek vizuális körítéséért) belerondított kissé az összélménybe: a borító koncepciója remek, de szúrja nagyon a szememet, hogy visszatérő motívumként a visvavadzsrát használja, aminek semmi köze Kálihoz. Lett volna mit választania helyette, mivel Kálit számos látványos instrumentummal vértezi fel a hagyomány, például a kettőzött vadzsránál nem kevésbé mutatós Mahakáli Yantra tálcán kínálja magát...

Jarboe európai turnéjának állomásai:

May 22, 2009, Hof Ter Lo, Antwerp - Belgium
May 23, 2009, festival tba, Paris - France
May 24, 2009, Little Devil, Tilburg - Netherlands
May 25, 2009, Batschkapp, Frankfurt - Germany
May 26, 2009, Turock, Essen - Germany
May 27, 2009, Kato, Berlin - Germany
May 28, 2009, Markthalle, Hamburg- Germany
May 30, 2009, BETONG, Oslo - Norway
Jun 4, 2009, tba, Moscow- Russia
Jun 5, 2009, No Mercy, Warsaw - Poland
Jun 6, 2009, Firlej, Wroclaw - Poland
Jun 7, 2009, Rock Cafe, Prague - Czech Republic
Jun 8, 2009, Vörös Yuk, Budapest - Hungary
Jun 9, 2009, Szene, Vienna - Austria
Jun 10, 2009, Channel Zero, Channel Zero - Slovenia
Jun 11, 2009, tba, Piacenza - Italy
Jun 12, 2009, L’ embobineuse, Marseille - France
Jun 13, 2009, tba,Barcelona - Spain
Jun 14, 2009, Ritmo&Compas, Madrid - Spain
Jun 15, 2009, Santiago Alquimista, Lisbon - Portugal
Jun 16, 2009, Passos Manuel, Porto - Portugal
Jun 17, 2009, Edaska Rock Club, Barakaldo (Bilbao) - Spain
Jun 18, 2009, tba, Toulouse - France
Jun 19, 2009, HELLFEST, Clisson - France
Jun 20, 2009, Underworld, London - UK
Jul 26, 2009, Supersonic Festival, Birmingham - UK

Phurpa - live at Sansara club 01.03.2008

Részlet az orosz Phurpa márciusi szertartásából.

Bardo project, Moscow

Gondban voltam, hogy hogyan oldjam meg a bejegyzés címében, hogy egyértelmű legyen, hogy annak tárgya nincs közvetlen összefüggésben magával a felülettel, ahol szerepel. Végül a fenti megoldást választottam. Szergej Gabbaszov, moszkvai úriember 2007 folyamán több lemezt is készített Bardo név alatt (amik letölthetőek 320 kbps minőségben). A név egyértelműen meghatározza a kezdeti orientációt, de a későbbi elkanyarodásnak sem mond ellen, hiszen az újlatin nyelvekben a Bardo énekes bárdot, dalnokot jelent.



A Calling The Demons egy hosszú, három tételes anyag. A számok címei magukért beszélnek: Thosgrol, Cutting Through Dualism, Rolmo. A hangszerek nem meglepő módon egyes tibeti rítusokból ismerősek: damaru, éneklő tál, kangling. Ezen az anyagon erősebb a hangszereken túli gépi megoldások szerepe. A végeredmény egyértelműen ambient. Az Om című lemez puritánabb. Recitációk, hangszeres szólók. Érdekes változásokat a Kola című anyag hoz. A hangszerpark látványosan bővül, így a korábbi hangszereken túl feltűnik a doromb, a didgeridoo, az udu, a djembe és az egyik kedvenc fúvós hangszerem, az örmény duduk. Ezúttal az Entering Bardo és a Dancing of Chitipati című szerzeméyek valamelyest kilógnak a sorból. Ezt a szépséghibát leszámítva ez az anyag számomra a legjobb, legizgalmasabb. A 2007 nyarán és őszén készített Tree Of Life tovább lép. Itt már nem szerepel damaru és kangling, és ezzel együtt sajnos a Bardo projekt tibeti vonatkozása is eltűnik. Új hangszerként a nepáli ütős, a madal tűnik fel. A nagyon jó ambient kísérletek sorát megbontja két doromb centrikus darab (Murchanga, Nepal) és egy Kirtana (a fuvolázó fekete bőrű isten nagy mantrájának előadása).
Nem tudom, hogy innen merre tovább, de nagyon remélem, hogy a dub irányába való hajlást (Smola, Nivkhdub, Baka) nem gondolja komolyan.

Milarepa

Másfél éve, a tavalyi Berlini filmfesztiválon való felbukkanása óta követem figyelemmel a Milarepa film sorsát. Fél éve úgy tűnt, hogy meg fog jelenni DVD-n (élt már az előrendelési lehetőség), majd ezt visszavonták a készítők. Most ősszel amerikai és kanadai mozikban fogják bemutatni és gondolom jövőre Európában is játszák majd. Bizonyos alternatív lehetőségeknek hála, tegnap este végre láthattam a filmet.
Úgy harminc éve készült már egy film Milarepáról. Most a bhutáni születésű Neten Chökling szerzetes és filmrendező vállalkozott hasonlóra. Ő két részben mutatja be Milarepa életét (az első rész eredeti címe: Milarepa: Revenge).
Az első részben a fiatal és tudatlan Mila Thöpagát családjának tragédiája a fekete mágia világába sodorja. Megalázott és szenvedő anyja kérését (parancsát?) teljesítve kitanulja a fekete művészetet majd pusztító viharok keltésével, emberéletek kioltásával bosszút áll az aljas rokonokon és az őket ért igazságtalanságok felett szemethúnyó falusiakon. Mila megretten tettétől és megfogadja, hogy élete hátralévő részében kizárólag a jót szolgálja. A film utolsó képein elindul, hogy felkeresse új mesterét, aki majd feltárja neki a Dharma nemes ösvényét. A nagy tibeti költő és yogi élete tökéletesen alkalmas arra, hogy film készüljön belőle. A jól ismert történet a megfelelő részletességgel és hűséggel van bemutatva és mindenképpen jó ötlet, hogy két részre bontva van elmesélve. A következő részt 2009-re ígérik. Várom a folytatást, mert a film valóban jól sikerült: a színészek hihetőek szerepükben, a zene és látvány rendben van, a történet nagyszerűsége meg adott.




Milarepa the movie – official
Milarepa the movie – MySpace
Milarepa the movie – imdb.com

Phurpa & Lungta

Phurpa

A phurpa egy háromélű démonűző tőr a Himalája térség buddhista – és akár pre-buddhista –hagyományaiban. Nyele rendszerint egy dorje vagy lófejű tantrikus istenség Hayagriva, de számos egyéb változat is ismert. Készülhet fémből vagy fából.
A Phurpa (korábban Purbának írva) nevet viselő orosz csoport megidézi a Bön és a négy nagy tibeti buddhista iskola (Nyingmapa, Kagyupa, Sakyapa, Gelugpa) zenéit, szertartásait. A csoport tagjai (elsősorban: Alexey Tegin, Sviatoslav Ponomarev, Igor Yanchoglov) ehhez autentikus tibeti hangszereket használnak: rGaling, Dung-chen, Dung-dkar, rKangling, Drilbu, Damaru, Rolmo, rGna… Hagyományos értelemben a Phurpa semmiképpen sem tekinthető zenekarnak, így megújulás azaz még több külső hatás (formai megoldásokra gondolok) beengedése a zene "élvezhetősége" érdekében nem megengedett. A Phurpa, koncepciójának engedelmeskedve megmarad szigorú zenei puritánságban (nagyon jól van ez így), szabadabb zenei kísérletezgetésre a Lungta alkalmasabb.

Phurpa
Phurpa 2
Phurpa 3
Fényképek a Phurpa 2007 júniusi szertartásáról




Lungta

A lungta (loungta, lung-ta, rlung-rta) azaz szélparipa a neve Tibet egyik ősi jelképének. Többnyire imazászlók mintájaként találkozunk a lángoló ékkövet (norbu) hordozó ló képével.
A Phurpában is szerepet vállaló Igor Yanchoglov vezette csoport hasonló pontról indul, mint a Phurpa, ám merészebb annál. Szintén a Bön szertartások, a tantrikus tanítások és Tibet maga jelentik a magot, ám ezúttal egy egyedi szintézisre törekednek. Európai, szibériai, észak-amerikai zenei hatások is megjelennek, így néha az ambient vagy worldmusic felé sodródnak, de sosem lépnek túl egy bizonyos határt (persze mindenki máshol, a saját értékítélete szerint húzza meg ezt a határvonalat), nem válik ízléstelenné, hiteltelenné vagy kommersszé.
Igor Yanchoglov producerként autentikus buddhista szertartás zenék lemezen való megjelenését segíti. Számos kiemelkedően jó lemez fűződik nevéhez: Gyudmed Tantric Monastery - Buddha medicine ceremony, Gyudmed Tantric Monastery - Green Tara ceremony, Kopan Monastery - Roar of Yama, Mongolian Kuntse Monastery - Chöd.

Lungta
Lungta 2