Tibetan Bags of Yue Shi

Yue Shi, ausztrál designer több gyönyörű, tibeti ihletésű táskát is tervezett az elmúlt években. Érdemes a kínai hatású tigris- és sárkánytáskáit, valamint különös táskaházait (vagy háztáskáit?) is megnézni a művész instagram oldalán.

 

Kalligrafília

Európában a kalligráfia művészete a több, mint kétezer éves történelme során már többször eltűnni látszott – pl. könyvnyomtatás, írógép, majd további klaviatúrák elterjedése után – , ám újra és újra visszanyerte korábbi rangját, ráadásul minden alkalommal újabb lehetőségekkel gazdagodva. Most, az ezredforduló után, amikor a számítógépes betűtervezés eredményeit már a hétköznapi felhasználók is könnyen és szívesen használják, ám egyre inkább kikopni látszik a kézírás mindennapi gyakorlata, az ún. latin betűs kalligráfia újra feléledt! A tendencia meglepőnek és paradoxnak tűnik, de valójában összhangban van a korszellemmel. Egyrészt komoly és őszinte megbecsülés övez, mindent, ami gépek helyett (újra) kézzel készül – főleg, ha magas és művészi szinten. Másrészt a mindennapi életünket kísérő logók, dekoratív betűk (avagy betűdekorációk), kalligrammok nyomán az aktuális design iránt már a szakmai körökön túl is aktív az érdeklődés, és ha már magunk is papírt, ceruzát, tollat, ecsetet veszünk kézbe, hogy kipróbáljuk magunkat ebben a “játékban”, már biztosan nem marad el a betűk és az írás mintegy “újrafelfedezésének” élménye. A kalligráfia művelése éppúgy lehet kreatív hobbi, mint egy minden korban megbecsült hagyomány tiszteletteljes ápolása, de lehet akár a művészi önkifejezés egy módja, vagy épp a keleti kalligráfia hatására egyfajta szellemi praxis.

Már a web 2.0 hajnalán virtuális csoportokba tömörültek a kalligráfia akkori művelői és csodálói szerte a világból. Az expanzív csoportok tagjai nem csak egymást, hanem egyre több és több “kívülállót” is inspiráltak, majd az “elbűvöltekből” hamar “kipróbálók” és alkotók lettek, akik újabb embereket inspiráltak... A kalligráfiát ma sokan, sokféle módon és sokféle céllal vagy indíttatásból művelik. Workshopok, tanfolyamok, kiállítások, előadásak, valamint egyesület, gyűjtemény és múzeum alapítások jelzik a kalligráfia különböző, jövőbe mutató útjait.

Magyarországon jelenleg talán egy tucat olyan alkotó műveli úgy a kalligráfiát, hogy rendszeresen láthatjuk is a munkáit, akár virtuális tárlaton, akár galériában, akár belvárosi kávézók és bisztrók tábláin, akár esküvői meghívókon... Talán kevesen vagyunk, de még így is sokfélék. Épp ahogy a kalligráfia nemzetközi világában, különböző területekről jövünk más és más inspirációkkal, és különböző technikákkal alkotunk más és más céllal. Ezt a változatosságot időnként kiállításokon is meg tudjuk mutatni – bár sokkal ritkábban, mint szeretnénk. Ezúttal egy XIII. kerületi galéria vállalkozik hasonlóra: két újlipótvárosi kalligráfus egy közös kiállításon mutathatja meg a kalligráfia mai világának két – egymástól nagyon távolinak tűnő – régióját.

Schallinger Dávid (Manoeye) a Gótikus írás szépségét és lehetőségeit újrafelfedező és hatékonyan népszerűsítő graffitis-deszkás vonalon mozog ill. onnan indult. Kalligráfiájának egyéniséget a filmes inspirációk, a kalligramm-mánia és e kettő találkozása biztosít. Én továbbra is makacsul ragaszkodom a keleti kalligráfia tibeti ágához, de nem kizárt, hogy ezúttal más munkák is falra kerülnek.

Kalligrafília - Bakos Levente és Schallinger Dávid kiállítása.
A kiállítást megnyitja: Buzogány Dezső kalligráfus.
Megnyitó: március 8. csütörtök 18 óra.
A kiállítás április 6-ig látható, hétfőtől péntekig 14 és 19 óra között.
Helyszín: Újlipótvárosi Klub - Galéria. Budapest, XIII. kerület, Tátra utca 20/b.

facebook event

Silent Tibetan Dolls

A Silent Tibetan Dolls sorozat egy bangkoki művész tibeti utazásának gyümölcse. Atipong Padanupong sikeres magazin- és mesekönyv-illusztrátor, aki úgy tűnik fotóival és főleg festményeivel fog igazán ismertté válni. Sokat utazik Ázsiában, elsősorban a Himalája vidékeire. Festőként a tibeti thangka festészetet tanulmányozta ill. tanulta Dharamsalában, fotósként a tibetiek életét igyekezett megörökíteni. És közben 8B-s Staedtler cerkájával telerajzolt egy Moleskine noteszt. Oké, nem rajzolta tele, a száznyolcadik rajznál megállt. A noteszt végül egy tibeti kultúrát, vallási életet támogató thai szervezetnek adományozta. A notesz tartalma több tucat tibeti játékbaba (avagy babaarcú tibeti). És mind más és más: zarándok, vadász, jógi, orákulum, szerzetes… megjelenik a notesz rajzain a tibeti élet minden egyes területe.

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája

Ha tibeti kalligráfiáról van szó, a Ngak'chang Rinpoche név csak nagyon ritkán hangzik el. Ez részben teljesen érthető, hiszen közvetlen hatása ma nem igazán jelentős, ám a tibeti kalligráfia úttörőinek egyike ő, ráadásul a legelső nyugati, aki művészi szinten kezdte azt művelni. Ugyanis a név nem egy tibeti mestert takar. Ngak'chang Rinpoche angol apa és német anya gyermekeként született Németországban (1952-ben), majd szinte gyerekkora egészét Angliában töltötte. Tizenegy évesen kezdte érdekelni a buddhizmus, miután felfedezett egy tibeti művészettel és kultúrával foglalkozó könyvet az iskola könyvtárában. Az iskolában rendkívűli képességű művészeti hallgatónak bizonyult. Különösen a thangka festészet érdekelte. A hetvenes évek elején Indiába, Ladakhba, Sikkimbe és Nepálba utazott. Ekkor kezdődtek keleti tanulóévei, majd kezdett maga is tanítóvá válni.

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája, akárcsak Csögyam Trungpáé, a kelet-ázsiai stílust követi. Nádtoll helyett ecsettel ír, ahogyan azt Tibettől keletre teszik, ám a jellegzetes tulajdonságú indiai tintát használja, ami fényesebb, ragyogóbb, mint a kelet-ázsiai tus. Kelet-ázsia finom és tökéletes kalligráfia-papírjai helyett pedig a lényegesen durvább, kiszámíthatatlanabb textúrájú Sikkim-i papírt részesíti előnyben. Munkáinak jellegzetességei, hogy pecséteihez nem csak cinóberpirost használ, valamint, hogy a papíron szétfreccsenő tintacseppek is egyfajta pecsétnyomok.

Chamspa Rinchen Dorje kalligráfiája

Chamspa Rinchen Dorje ladakhi születésű szabadúszó grafikus ill. művész. Dorje a térség hagyományainak elkötelezettje és a maga eszközeivel próbál valamit tenni is annak megőrzéséért. Egyrész rendszeresen fotózza, dokumentálja Ladakh természeti és kulturális szépségeit és értékeit, másrészt nem keveset tesz a helyi kalligráfia fennmaradásért. Nem csak művelőjeként ápolja a ladakhi/tibeti identitás e törékeny, pár évtizede még teljesen elveszni látszó darabkáját. Iskoláskorú gyerekeknek workshopokat tart, és 2012-ben megújította a már elavult, iskolai írásgyakorló munkafüzetüket. Kalligráfusként úgy tűnik minden létező író- és rajzeszközt szívesen kipróbál: ecset, nád, toll, töltőtoll, madártoll…

Dorje a fentiek mellett a tradicionális ladakhi íjászat és a sokkal szerényebb múlttal bíró, de Ladakhban egyre népszerűbb jéghoki lelkes művelője (naná, hogy nekik van a világon a legnagyobb szabadtéri jéghoki pályájuk).

Ribondzin

Tudományos és misztikus weboldalak és blogok is lelkesen adták hírül egész héten, hogy ma, a hónap utolsó estéjén Fekete Hold várható. Ha egy hónapban kétszer van újhold, a hangzatos nevet a második alkalom automatikusan kiérdemli. Pár évente adódik ilyen: 2014-ben volt legutóbb, három év múlva lesz legközelebb.
Idén szeptemberre esett a távol-keleti holdnaptár szerinti 8. hónap 15-ik napja is, azaz az Őszközép Ünnep idejét meghatározó Őszi Telihold. Ez önmagában nem olyan ritka (bár pl. jövőre október 4-re esik), de ezúttal félárnyékos (penumbrális) holdfogyatkozással társult (legközelebb: 2024).
A harmadik és legritkább szeptemberi hold-esemény közel két hétig, őszi teliholdtól fekete holdig tartott, és csak az északi félteke egy adott pontjáról volt látható. Korábban még sosem volt rá példa, de jövőre talán újra megfigyelhető a jelenség: szeptember 16-tól 29-ig a soproni Torony Galéria adott otthont a Hold előtt tisztelgő kalligráfiáimnak.

Különösen szerencsés, hogy a megnyitó a szeptemberi telihold napjára esett, mivel ez az év legszebb teliholdja: tökéletesen kerek és fehéren ragyogó (ez az oka annak, hogy az őszi telihold a távol-keleti költészet gyakori témájává vált). Kínában ekkor rendezik az Őszközép Fesztivált, ami az év második legnagyobb fesztiválja, míg Japánban ez a Holdnézés ünnepe (tsukimi), ami a ma már nálunk is ismert és népszerű Cseresznyevirágzás ünnepéhez (hanami) fogható esemény. Tibetben a “holdnézés ünnepe” új jelenség, kínai hatásra jelent meg, de hamar népszerűvé vált. Tibetben a telihold a buddhizmus elsődleges szimbólumainak egyikeként jelentős: az éjszakai sötétséget eloszlató ragyogó fehérség és kerek forma az abszolút tökéletesség képzetével társul.

Miután Buddha életének legfontosabb eseményeit, azaz születését, megvilágosodását, első tanítóbeszédét, Parinirvánába térését teliholdas napokra teszi a hagyomány, nem meglepő a kiemelt figyelem, de jelentőségét igazán a kanonikus szövegek Holdat használó hasonlatai igazolják, hiszen képesek megvilágítani olyan rejtélyes és vitatott fogalmakat, mint a dharmakája és dharmadhatu.

Tibetben a Föld hű társát számos néven ismerik, például: kumünyen (a vizililiom barátja), karmé gyelpo (csillagok ura), gyamtsoga (az óceán öröme), nyikyé gyelpo (a kétszerszületettek királya), kanden (erényes), ribondzin (nyulas). Valamennyi név igen beszédes, sokat elárul a Holdról, és mindarról, amivel a vallásukban elsődlegesen azonosítják.

A kiállítás részletei megtalálhatóak az esemény fb oldalán.

A blog korábbi bejegyzései közül ajánlott: Ensō: hold 

Kalligráfiáimból legtöbbet (régit és újat) ebben a Flickr albumban találsz.

Golok Akyung kalligráfiája

Épp nyolc éve posztoltam itt legelőször a tibeti kalligráfiáról. Később igyekeztem sorra bemutatni ismertebb művelőit. Sajnos, ahogy magát a blogot, így ezt az elképzelést is csaknem végleg szem elől tévesztettem a tengernyi terv közt. Igyekszem felvenni a fonalat, és úgy folytatni a blogot, mintha mi sem történt volna.

Ahogy legutóbbi alkalommal írtam, tibeti kalligráfiát művelők kevesen vagyunk, de különböző stílusokban alkotunk. Mindenki másban erős. Korábban senkire sem mondtam volna, hogy szerintem ő a legjobb. Nos, Golok Akyung igazán nagyon jó!

Akyung a kelet-tibeti Amdóban született és nőtt fel. Élte a tibeti nomádok egyszerű életét jakok, kecskék, juhok és lovak közt. Nyolc évesen találkozott leendő mesterével. Ekkortól a Thubten Chokorling kolostorban tanult. A Dharmán túl a tibeti buddhizmus szakrális művészetét is megismertette vele tanára, Denang Padtrak, aki egész Amdóban neves kalligráfusnak számított. Az ő hatására kötelezte el magát a kalligráfia mellett egy életre. A kolostorban 17 évet töltött, majd a sors úgy hozta, hogy jelenleg Tibettől távol, Amerikában él és alkot. Két hónapja tűnt fel kalligráfiáival a világháló különböző pontjain. A kalligráfia saját maga számára a meditáció egy útja, mások felé a Buddha tanításának művészi közvetítése, a Dharmába való bevezetés lehetséges eszköze.

Tudása és stílusa lenyűgöző és inspiráló.

facebook / etsy / twitter