Gobi Treasure Hunt 2009

Egy osztrák-mongol csapat 70 éve nem látott buddhista kincseket ásott ki a Góbi sivatagban. A harmincas években a kommunista hadsereg pusztítása elől megmenekített kincsek Danzan Ravjaa (1803-1856) a legendás mongol buddhista tanító, jógi, gyógyító, költő, festő és kölönc tulajdonai voltak. Az 5. Noyon Khutugt-ként vagy Góbi szentjeként is ismert Danzan Ravjaa monostorokat és köziskolát alapított, valamint a verselésen túl dalokat (például ami a mai napig töretlenül népszerű: Ulemjiin Chanar / Үлэмжийн чанар) és operát is írt. 1856-ban mérgezett vodka végzett vele (a vodka volt a gyengéje).




1937-ben a Danzan Ravjaa-hagyatékot őrző Tudov nevű szerzetes, hogy a buddhista ereklyéket (szobrok, festmények, eredeti kéziratok, kegytárgyak...) megmentse a mongol és szovjet hadsereg elől (több száz monostort fosztottak ki és pusztítottak el), elásta őket valahol a Góbi sivatagban. Teljes titokban ásott el éjszakánként egy-egy ládát. Az 1500 ládából 64-et sikerült elásnia mire a hadsereg lerohanta a Khamariin Hiid monostort. Tudov a pontos helyszín titkát továbbadta unokájának, aki 1989-ben megalapította a Danzan Ravjaa Múzeumot. Az osztrák-mongol összefogásban most újabb ládákat ástak ki. Az esemény livestream videója még látható a projekt honlapján. Jelenleg mintegy 15-20 doboz lehet még a föld alatt.

Harrer, Hüttenberg

Heinrich Harrer egyike azon európaiaknak, akik az elmúlt 50 évben a legkülönbözőbb módokon, közvetve vagy közvetlenül, kiemelkedően sokat tettek Tibetért, a "Tibet-ügyért", nagy befolyással voltak a világban jelenleg élő Tibet-képre. A Hét év Tibetben című regényét mára 53 nyelvre fordították le, a belőle készült sikerfilm (aminek a szerző szerint is csak részben van köze a regényhez, azaz a valósághoz – ami nem mellesleg izgalmasabb, mint a belőle táplálkozó mozgóképes fikció...), népszerűsége 12 éve töretlen (szinte nincs hét, hogy valamelyik fájlmegosztón ne tűnne fel a film egy újabb feltöltése). A híres regény magyarul több kiadásban is megjelent, és akár le is tölthető vagy online olvasható. Pár éve a Cartaphilus kiadta a Visszatérés Tibetbe című folytatást, a Park Kiadó pedig a Fehér Pókot, és remélem valamikor Harrer tibeti "útitársának", Peter Aufschnaiter-nek, Nyolc év Tibetben című visszaemlékezésére is sor kerül – a recenziók alapján nem kevésbé érdekes, mint a Harrer-könyv.

Heinrich Harrer visszatérve Ausztriába, a tibeti kultúra bemutatásának, népszerűsítésének több módjával is próbát tett: a regényen túl kiállításokat szervezett, majd 1958-ban két részes dokumentumfilmet készített Heinrich Harrer berichtet über Tibet címmel (az IMDb szerint a film '56-os, és szintén Hét év Tibetben a címe). A filmet feltöltöttem, németül tudóknak hasznos/érdekes lehet:
Heinrich Harrer berichtet über Tibet. 1. Teil: Auf der Flücht Nacht Lhasa
Heinrich Harrer berichtet über Tibet. 2. Teil: In der Verbotenen Stadt





Prof. Harrer tibeti gyűjteményének ma szülővárosa, Hüttenberg ad helyett. A Harrer Múzeum a hegymászó és világutazó számos személyes tárgyát, és az utazásainak tárgyi emlékeit őrzi (Tibet után még megjárta Borneót, Alaszkát, Új-Guineát – rendszerint egy megmászandó hegy apropóján, de mindig egy komolyabb néprajzi gyűjteménnyel tért haza). A múzeum digitalizálta és archiválta hihetetlen méretű fotó- és dia-gyűjteményét, melyben tényleg érdemes egy kicsit elveszni – '82-es tibeti diái között vannak fantasztikusak. 2002 októberében avatták fel, a múzeummal szemben, a hüttenbergi lingkhort (gling 'khor), azaz egy "pszeudó-tibeti mini-zarándokutat", ami nem is olyan rossz, de kaphatott volna szerényebb nevet is. Fényképeink itt.



Múlt év őszén, már Heinrich Harrer halála után, nyitotta meg kapuit Hüttenbergben a Tibeti Tanulmányok Nemzetközi Intézete (Tibet Center - I.I.H.T.S., International Institute of Higher Tibetan Studies). Az intézetben tibeti nyelvet, orvoslást, asztrológiát, filozófiát, filológiát lehet tanulni. Hasonló intézet csak Indiában van.

Friedenspagode, Wien

A közelmúltban (június 22-én) ünnepelték az ausztriai buddhisták a bécsi Béke Sztúpa építésének 25. évfordulóját. Mi pár héttel később tartottunk vizitet a negyed évszázados dunaparti sztúpánál. Megtalálni talán nem könnyű, de mindenképpen megéri.

A legelső Béke Sztúpa (írják még kötőjellel, egybe, rövid u-val, talán még kisbetűvel is) vagy angolosan Peace Pagoda (vagy World Peace Pagoda / World Peace Stupa – a magyarban is néha úgy tűnik, hogy él a Világbéke Sztúpa elnevezés is, de szigorúan csak a pokharai sztúpa esetében), a béke szimbólumaként épült 1966-ban Hirosimában az 1945 augusztus 6-ai atomcsapás áldozatainak emlékére. Az ezredfordulóra már 80 Béke Sztúpa épült Ázsiában, Európában és az Egyesült Államokban. A legtöbb Nichidatsu Fujii (1885-1985), a Nipponzan-Myōhōji Buddhista Rend alapítójának irányítása alatt épült. Ha jól tudom, akkor a bécsi is.

Österreiche Buddhistische Religionsgesellschaft

Buddhistischer Friedhof

Az ausztriai buddhista közösség 2005 őszén, két éves munkát követően avatta fel Európa első buddhista temetőjét a Bécsi Központi Temetőben. A parcellán 54 urna és 184 családi sír számára van hely, ami az előzetes becslések szerint 2015-ig lesz elég. Középen egy modern, de tetszetős sztúpa áll, a tőle induló nyolc ösvény a Nemes Nyolcrétű Ösvényt hivatott szimbolizálni. A Helyes Koncentráció (Samyak Samadhi) felé vezető útnak sajnos megvan az az apró szépséghibája, hogy nem egyenes, mert ki kell kerülnie egy fát... Ottjártunkkor az ösvény útjában álló fa egy villámokban sűrű vihar nyilvánvaló nyomait viselte magán.