Kalligrafília

Európában a kalligráfia művészete a több, mint kétezer éves történelme során már többször eltűnni látszott – pl. könyvnyomtatás, írógép, majd további klaviatúrák elterjedése után – , ám újra és újra visszanyerte korábbi rangját, ráadásul minden alkalommal újabb lehetőségekkel gazdagodva. Most, az ezredforduló után, amikor a számítógépes betűtervezés eredményeit már a hétköznapi felhasználók is könnyen és szívesen használják, ám egyre inkább kikopni látszik a kézírás mindennapi gyakorlata, az ún. latin betűs kalligráfia újra feléledt! A tendencia meglepőnek és paradoxnak tűnik, de valójában összhangban van a korszellemmel. Egyrészt komoly és őszinte megbecsülés övez, mindent, ami gépek helyett (újra) kézzel készül – főleg, ha magas és művészi szinten. Másrészt a mindennapi életünket kísérő logók, dekoratív betűk (avagy betűdekorációk), kalligrammok nyomán az aktuális design iránt már a szakmai körökön túl is aktív az érdeklődés, és ha már magunk is papírt, ceruzát, tollat, ecsetet veszünk kézbe, hogy kipróbáljuk magunkat ebben a “játékban”, már biztosan nem marad el a betűk és az írás mintegy “újrafelfedezésének” élménye. A kalligráfia művelése éppúgy lehet kreatív hobbi, mint egy minden korban megbecsült hagyomány tiszteletteljes ápolása, de lehet akár a művészi önkifejezés egy módja, vagy épp a keleti kalligráfia hatására egyfajta szellemi praxis.

Már a web 2.0 hajnalán virtuális csoportokba tömörültek a kalligráfia akkori művelői és csodálói szerte a világból. Az expanzív csoportok tagjai nem csak egymást, hanem egyre több és több “kívülállót” is inspiráltak, majd az “elbűvöltekből” hamar “kipróbálók” és alkotók lettek, akik újabb embereket inspiráltak... A kalligráfiát ma sokan, sokféle módon és sokféle céllal vagy indíttatásból művelik. Workshopok, tanfolyamok, kiállítások, előadásak, valamint egyesület, gyűjtemény és múzeum alapítások jelzik a kalligráfia különböző, jövőbe mutató útjait.

Magyarországon jelenleg talán egy tucat olyan alkotó műveli úgy a kalligráfiát, hogy rendszeresen láthatjuk is a munkáit, akár virtuális tárlaton, akár galériában, akár belvárosi kávézók és bisztrók tábláin, akár esküvői meghívókon... Talán kevesen vagyunk, de még így is sokfélék. Épp ahogy a kalligráfia nemzetközi világában, különböző területekről jövünk más és más inspirációkkal, és különböző technikákkal alkotunk más és más céllal. Ezt a változatosságot időnként kiállításokon is meg tudjuk mutatni – bár sokkal ritkábban, mint szeretnénk. Ezúttal egy XIII. kerületi galéria vállalkozik hasonlóra: két újlipótvárosi kalligráfus egy közös kiállításon mutathatja meg a kalligráfia mai világának két – egymástól nagyon távolinak tűnő – régióját.

Schallinger Dávid (Manoeye) a Gótikus írás szépségét és lehetőségeit újrafelfedező és hatékonyan népszerűsítő graffitis-deszkás vonalon mozog ill. onnan indult. Kalligráfiájának egyéniséget a filmes inspirációk, a kalligramm-mánia és e kettő találkozása biztosít. Én továbbra is makacsul ragaszkodom a keleti kalligráfia tibeti ágához, de nem kizárt, hogy ezúttal más munkák is falra kerülnek.

Kalligrafília - Bakos Levente és Schallinger Dávid kiállítása.
A kiállítást megnyitja: Buzogány Dezső kalligráfus.
Megnyitó: március 8. csütörtök 18 óra.
A kiállítás április 6-ig látható, hétfőtől péntekig 14 és 19 óra között.
Helyszín: Újlipótvárosi Klub - Galéria. Budapest, XIII. kerület, Tátra utca 20/b.

facebook event

Narayana Bhattathiri kalligráfiája

A malajálam nyelv a dravida nyelvcsalád tagja, egyike India 22 hivatalos nyelvének. Jelenleg kb. 37 millióan beszélik, elsősorban Kerala államban. A malajálam nyelv a XII. századtól irodalmi nyelvként is használatos, így nem csoda, hogy idővel egyre jobban hatott rá a szanszkrit. Mai szókincsének 80%-a szanszkrit eredetű, de bátran vett át szavakat a portugál nyelvből is, ami Kerala földrajzi helyzete, ill. történelme miatt nem is meglepő. Indiában itt a legmagasabb az írástudók aránya (90,9%). A malajálam írás egy bráhmi eredetű alfabetikus szótagírás. Szembetűnőek a kerek karakterek, ami a dél-indiai írásrendszerek egyik jellegzetessége. Annyira nem kerekded és csupa kör, mint a nagyon hasonló burmai írás, de így is kalligráfus után kiált…

Narayana Bhattathiri már 35 éve műveli a malajálam kalligráfiát. A 35 év több mint 30 ezer kalligráfiát jelent… A különböző korszakaiban más és más módon alkotott. Túl van számos kalligramon és ambigrammán, klasszikus és kísérletező megközelítésen. Egy interjúban mesél aktuális napi rutinjáról: reggel háromkor kel, készít két kalligráfiát, lefotózza és megosztja a facebookon. Ezen praxis képeit rendszerint számozza. Ma töltötte fel a 875. képet. De ez csak az alap. A grafikusként dolgozó Narayana napközben is meg-meg szakítja munkáját, hogy egy-egy kalligráfia segítségével feltöltődjön.

Nemcsak borzasztóan termékeny és rutinos, de kétségkívül nagy tehetségű alkotó, aki őszintén rajong az írásért. Örömmel osztom meg a munkáit. A képeket az elmúlt évek terméséből válogattam.

The Benevolent Gaze: Buddhist Imprints in Art

Recline Buddha by Mahaveer Swami​ (detail)

A buddhizmus legkorábbi művészeti emlékei a mai napig lenyűgözőek. A gandhárai művészet forradalma utáni évezredekben szerte Ázsiában, majd a nyugati világban is újabb és újabb módon tették láthatóvá számunkra Buddha életének jeleneteit és tanításának tartalmát. Mindig öröm látni, hogy hogyan jelenik meg (újra) a buddhista művészet a mai Indiában, ahol a Buddha tanai iránt mélyen elkötelezett művészeket nehezebb találni, mint olyan Kelet-ázsiai országokban, ahová a buddhizmus Indiából eljutott és gyökeret vert.

Újdelhiben The Benevolent Gaze: Buddhist Imprints in Art címmel látható még pár napig egy kiállítás, ami megkísérli bemutatni, hogy miképp jelenik meg Buddha tana a mai indiai művészetben.

Ojas Art galéria kiállítói között nagynevű mestereket és ifjú tehetségeket egyaránt találunk: Abhishek Singh, Aditya Arya, Adil Writer, Bhajju Shyam, Chemat Dorje,  Deepak Agasthya, Isaac Gergan és Stanzin Nyentak, Jamyang Dorje Chakrishar, KS Radhakrishnan, Mayank Shyam, Pratap SJB Rana, Mahaveer Swami, Santosh Kumar Das, Satish Gupta, Srinivas Pullagam, Vineet Kacker.

Találni a művészek nevei között ismerősen csengőket is, akik már szerepeltek itt a blogon korábban. A képregényes munkáiról (is) híres Abhishek Singh és tibeti kalligráfus Jamyang Dorje Chakrishar mellett azonban újabb neveket kell megjegyezni. Néhányuk munkásságának csak most jártam utána először, és igazán lenyűgöztek. Őket a közeljövőben be is mutatom egy-egy eye candy bejegyzésben.

Lotus Sutra by Pratap SJB Rana

Flight of the Dragonfly by Satish Gupta

Jamyang Dorje Chakrishar

Buddha by Abhishek Singh

The Song of the Swans by Abhishek Singh

Spirit Marker by Vineet Kacker

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája

Ha tibeti kalligráfiáról van szó, a Ngak'chang Rinpoche név csak nagyon ritkán hangzik el. Ez részben teljesen érthető, hiszen közvetlen hatása ma nem igazán jelentős, ám a tibeti kalligráfia úttörőinek egyike ő, ráadásul a legelső nyugati, aki művészi szinten kezdte azt művelni. Ugyanis a név nem egy tibeti mestert takar. Ngak'chang Rinpoche angol apa és német anya gyermekeként született Németországban (1952-ben), majd szinte gyerekkora egészét Angliában töltötte. Tizenegy évesen kezdte érdekelni a buddhizmus, miután felfedezett egy tibeti művészettel és kultúrával foglalkozó könyvet az iskola könyvtárában. Az iskolában rendkívűli képességű művészeti hallgatónak bizonyult. Különösen a thangka festészet érdekelte. A hetvenes évek elején Indiába, Ladakhba, Sikkimbe és Nepálba utazott. Ekkor kezdődtek keleti tanulóévei, majd kezdett maga is tanítóvá válni.

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája, akárcsak Csögyam Trungpáé, a kelet-ázsiai stílust követi. Nádtoll helyett ecsettel ír, ahogyan azt Tibettől keletre teszik, ám a jellegzetes tulajdonságú indiai tintát használja, ami fényesebb, ragyogóbb, mint a kelet-ázsiai tus. Kelet-ázsia finom és tökéletes kalligráfia-papírjai helyett pedig a lényegesen durvább, kiszámíthatatlanabb textúrájú Sikkim-i papírt részesíti előnyben. Munkáinak jellegzetességei, hogy pecséteihez nem csak cinóberpirost használ, valamint, hogy a papíron szétfreccsenő tintacseppek is egyfajta pecsétnyomok.

Chamspa Rinchen Dorje kalligráfiája

Chamspa Rinchen Dorje ladakhi születésű szabadúszó grafikus ill. művész. Dorje a térség hagyományainak elkötelezettje és a maga eszközeivel próbál valamit tenni is annak megőrzéséért. Egyrész rendszeresen fotózza, dokumentálja Ladakh természeti és kulturális szépségeit és értékeit, másrészt nem keveset tesz a helyi kalligráfia fennmaradásért. Nem csak művelőjeként ápolja a ladakhi/tibeti identitás e törékeny, pár évtizede még teljesen elveszni látszó darabkáját. Iskoláskorú gyerekeknek workshopokat tart, és 2012-ben megújította a már elavult, iskolai írásgyakorló munkafüzetüket. Kalligráfusként úgy tűnik minden létező író- és rajzeszközt szívesen kipróbál: ecset, nád, toll, töltőtoll, madártoll…

Dorje a fentiek mellett a tradicionális ladakhi íjászat és a sokkal szerényebb múlttal bíró, de Ladakhban egyre népszerűbb jéghoki lelkes művelője (naná, hogy nekik van a világon a legnagyobb szabadtéri jéghoki pályájuk).

Ribondzin

Tudományos és misztikus weboldalak és blogok is lelkesen adták hírül egész héten, hogy ma, a hónap utolsó estéjén Fekete Hold várható. Ha egy hónapban kétszer van újhold, a hangzatos nevet a második alkalom automatikusan kiérdemli. Pár évente adódik ilyen: 2014-ben volt legutóbb, három év múlva lesz legközelebb.
Idén szeptemberre esett a távol-keleti holdnaptár szerinti 8. hónap 15-ik napja is, azaz az Őszközép Ünnep idejét meghatározó Őszi Telihold. Ez önmagában nem olyan ritka (bár pl. jövőre október 4-re esik), de ezúttal félárnyékos (penumbrális) holdfogyatkozással társult (legközelebb: 2024).
A harmadik és legritkább szeptemberi hold-esemény közel két hétig, őszi teliholdtól fekete holdig tartott, és csak az északi félteke egy adott pontjáról volt látható. Korábban még sosem volt rá példa, de jövőre talán újra megfigyelhető a jelenség: szeptember 16-tól 29-ig a soproni Torony Galéria adott otthont a Hold előtt tisztelgő kalligráfiáimnak.

Különösen szerencsés, hogy a megnyitó a szeptemberi telihold napjára esett, mivel ez az év legszebb teliholdja: tökéletesen kerek és fehéren ragyogó (ez az oka annak, hogy az őszi telihold a távol-keleti költészet gyakori témájává vált). Kínában ekkor rendezik az Őszközép Fesztivált, ami az év második legnagyobb fesztiválja, míg Japánban ez a Holdnézés ünnepe (tsukimi), ami a ma már nálunk is ismert és népszerű Cseresznyevirágzás ünnepéhez (hanami) fogható esemény. Tibetben a “holdnézés ünnepe” új jelenség, kínai hatásra jelent meg, de hamar népszerűvé vált. Tibetben a telihold a buddhizmus elsődleges szimbólumainak egyikeként jelentős: az éjszakai sötétséget eloszlató ragyogó fehérség és kerek forma az abszolút tökéletesség képzetével társul.

Miután Buddha életének legfontosabb eseményeit, azaz születését, megvilágosodását, első tanítóbeszédét, Parinirvánába térését teliholdas napokra teszi a hagyomány, nem meglepő a kiemelt figyelem, de jelentőségét igazán a kanonikus szövegek Holdat használó hasonlatai igazolják, hiszen képesek megvilágítani olyan rejtélyes és vitatott fogalmakat, mint a dharmakája és dharmadhatu.

Tibetben a Föld hű társát számos néven ismerik, például: kumünyen (a vizililiom barátja), karmé gyelpo (csillagok ura), gyamtsoga (az óceán öröme), nyikyé gyelpo (a kétszerszületettek királya), kanden (erényes), ribondzin (nyulas). Valamennyi név igen beszédes, sokat elárul a Holdról, és mindarról, amivel a vallásukban elsődlegesen azonosítják.

A kiállítás részletei megtalálhatóak az esemény fb oldalán.

A blog korábbi bejegyzései közül ajánlott: Ensō: hold 

Kalligráfiáimból legtöbbet (régit és újat) ebben a Flickr albumban találsz.

Golok Akyung kalligráfiája

Épp nyolc éve posztoltam itt legelőször a tibeti kalligráfiáról. Később igyekeztem sorra bemutatni ismertebb művelőit. Sajnos, ahogy magát a blogot, így ezt az elképzelést is csaknem végleg szem elől tévesztettem a tengernyi terv közt. Igyekszem felvenni a fonalat, és úgy folytatni a blogot, mintha mi sem történt volna.

Ahogy legutóbbi alkalommal írtam, tibeti kalligráfiát művelők kevesen vagyunk, de különböző stílusokban alkotunk. Mindenki másban erős. Korábban senkire sem mondtam volna, hogy szerintem ő a legjobb. Nos, Golok Akyung igazán nagyon jó!

Akyung a kelet-tibeti Amdóban született és nőtt fel. Élte a tibeti nomádok egyszerű életét jakok, kecskék, juhok és lovak közt. Nyolc évesen találkozott leendő mesterével. Ekkortól a Thubten Chokorling kolostorban tanult. A Dharmán túl a tibeti buddhizmus szakrális művészetét is megismertette vele tanára, Denang Padtrak, aki egész Amdóban neves kalligráfusnak számított. Az ő hatására kötelezte el magát a kalligráfia mellett egy életre. A kolostorban 17 évet töltött, majd a sors úgy hozta, hogy jelenleg Tibettől távol, Amerikában él és alkot. Két hónapja tűnt fel kalligráfiáival a világháló különböző pontjain. A kalligráfia saját maga számára a meditáció egy útja, mások felé a Buddha tanításának művészi közvetítése, a Dharmába való bevezetés lehetséges eszköze.

Tudása és stílusa lenyűgöző és inspiráló.

facebook / etsy / twitter