Masaki Kobayashi

A Harakiri után újabb Kobayashi klasszikus jelent meg magyarul DVD-n. A Kwaidan az egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett filmje. Nem túlzás azt állítani, hogy a Kwaidan alapozta meg a mai japán horror filmek hangulatát és jóhírét.

Masaki Kobayashi (1916-1996) a japán filmművészet egyik legnagyobb alakja (közvetlenül Kurosawa mellett említhető). A hatvanas években a japán kultúra legsötétebb oldalának egyik megmutatója volt ő. Szamuráj filmjei a második világháború sötét árnyai alatt születtek. Főhőseinek megkérdőjelezhetetlen erényei rendszerint ütköznek a szamurájok merev etikai kódexével és az azt kedve szerint (ki)használó rendszerrel. Az igaz kevesek elbukásával együtt omlik össze bennünk valami a szamurájok nagyszerűnek vélt világából. A Harakiri (1962) és a Szamurájlázadás (1967) a két legjobb szamuráj film, amit eddig láttam. Nem mellékes, hogy a történeteket mindig mesterien komponált, nem egyszer határozottan színpadias látványvilág és az emberben mély nyomokat hagyó zene kíséri. Utóbbit Kobayashi filmjeiben általában Toru Takemitsu jegyzi.

A japán kísértethistóriák (kwaidan vagy újabban kaidan) a Meiji-korszakban váltak nagy divattá. Az Európából emigrált Patrick Lafcadio Hearn (1850-1904) vagy más nevén Koizumi Yakumo számos japán népmesét, szellemtörténetet gyűjtött össze és jelentetett meg. A Shadowing (1900), a Kotto: Being Japanese Curios, with Sundry Cobwebs (1902) és a Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things (1903) köteteiből választott ki Kobayashi négy történetet Kwaidan (1964) című filmjéhez.

"A Tea a csészében című epizód hőse az idősödő író [Patrick Lafcadio Hearn], aki utolsó kísértetnovelláját befejezetlenül hagyja, miután a megírt sztori ijesztő módon valóra válik. Az elbeszélésben szereplő bátor szamuráj egy nap szellemarcot pillant meg teáscsészéjében és hirtelen elhatározással megissza az itallal együtt. Aznap éjjeli őrjárata során szembetalálkozik a kísértettel, aki felelősségre vonja a rajta esett sérelemért, majd miután a szamuráj megsebesíti, köddé válik, és három szellemcsatlósát küldi elégtételért. A szamuráj leszámol a túlvilági harcosokkal, ám azok újraélednek – a történet itt félbeszakad, és az író üres otthonába érkező kiadó döbbenten fedezi fel Hearn riasztó szellemképét a szobában álló dézsa vizében. (...) Hearn épp úgy jár, akár a szellemképet felhajtó szamuráj, aki ezzel a túlvilág áldozatává válik: a fikció kilép keretéből és magába olvasztja a szerzőt. A kaidanok szerint nem álmaink válnak valóra, hanem mi válunk az álomkép szolgájává: a kísértetek ennek veszélyét hivatottak szemléltetni." (Varró Attila)

Masaki Kobayashi — allmovie
Masaki Kobayashi — Wikipedia
Masaki Kobayashi — imdb.com
Kwaidan — Wikipedia
Lafcadio Hearn — Wikipedia
Lafcadio Hearn — Terebess Ázsia E-Tár
Lafcadio Hearn — Project Gutenberg
Varró Attila: Japán kísértetfilmek - Kaidan a vásznon — Filmvilág
Harakiri — Ekultura
Takigucsi Jaszuhiko: Harakiri
Tôru Takemitsu — Wikipedia