Feszt Lászó

Ifj. Feszt László (1957-) számos egyéni kiállítás és díj dacára viszonylag ismeretlen azok előtt, akik úgy gondolom nagyon tudnák szeretni ezt a formavilágot. Grafikusként az egyik legnagyobb a kortárs magyar grafikusművészek sorában. Technikai felkészültségben, kreatív megfogalmazásban, spirituális hatások megragadásában az élen jár. A törzsi művészetek javát, a népi és szakrális ornamentikát és azok szellemiségét idéző, illetve felhasználó munkáinak már puszta létét is fontosnak érzem. A 010 Galéria oldalán száznál több képe látható. Ugyanitt olvasható szakmai életrajza, és egy tartalmas tanulmány Somogyi Zsófiától "Hagyományos ornamentikák felhasználása a kortárs magyar művészetben" címmel. A szöveg eredetileg az Ernst Múzeum 2006-os Ornamentika és Modernizmus című konferenciáján hangzott el. Ebből három bekezdést itt külön kiemelek, de érdemes elolvasni a teljes tanulmányt. 

"Első ránézésre a kép [Nyitott Mandala] őrzi a hagyományokat: szimmetrikus, geometrkius egymásba fonódó minták alkotják a világmindneség képét. Ám nagy különbség, hogy a hagyományos mandalákkal szemben Feszté nyitott: a kép terén kívülre nyíló geometrikus formák akotják a mandala szélét – az univerzum, a világ végtelen, vagy legalábbis, emberi érzékekkel nem tételezhtejük zártnak, egy véges egységnek. Szimbolikusan sem."

"A grafikus teljesen sajátos, spirál-alapú formai szótárt alakít ki, melyet ősi gyökerei miatt könnyen alkalmaz szinte bármelyik ősi vagy törzsi kultúra megidézéséhez. A művein megjelenő archetipikus szimbólumok, formák és történetek a közös, ősi, a világ igazságait kutató „mágikus” tudáshoz visznek vissza, vagy arra felé irányítanak: mivel a szimbólumok eredeti jelentés-szintjét tovább gondolja, tágítja, új dimenziót ad neki (Kentaur – kerekekkel, Nyitott mandala). Mindennek kifejezéséhez antropomorfizálja (szemek, fogak, szájak, illetve a fej-váll vonalat idéző „kitüremkedés” segítségével) az eredetileg ezt a jelleget nélkülöző elemeket, ornamentikákat."



"Feszt László szabadon veszi át a forrásként választott ornamentikák elemeit és formavilágát, új elemekkel egészíti ki azokat, és alapvető jellegétől idegen elemekkel, szimbólumok bevonásával alakítja ki saját, új képi szótárát.
A technikából adódóan az alkotói folyamata meditatív jellegű: a grafikák létrehozása hallatlan türelmet igényel.
Az antropomorfizálás „szintemeléssel”, tartalmi bővítéssel is járt, a forrásokból bevont tartalmak beolvasztásával együtt. A test belsejének működése is a művészete fókuszába került. A makro és mikorokozmosz nem csak az ember és a világmindenség szintjén jelenik meg ezáltal, hanem az ember is makrokozmosz saját testének mikrokozmoszához képest."