Silent Tibetan Dolls

A Silent Tibetan Dolls sorozat egy bangkoki művész tibeti utazásának gyümölcse. Atipong Padanupong sikeres magazin- és mesekönyv-illusztrátor, aki úgy tűnik fotóival és főleg festményeivel fog igazán ismertté válni. Sokat utazik Ázsiában, elsősorban a Himalája vidékeire. Festőként a tibeti thangka festészetet tanulmányozta ill. tanulta Dharamsalában, fotósként a tibetiek életét igyekezett megörökíteni. És közben 8B-s Staedtler cerkájával telerajzolt egy Moleskine noteszt. Oké, nem rajzolta tele, a száznyolcadik rajznál megállt. A noteszt végül egy tibeti kultúrát, vallási életet támogató thai szervezetnek adományozta. A notesz tartalma több tucat tibeti játékbaba (avagy babaarcú tibeti). És mind más és más: zarándok, vadász, jógi, orákulum, szerzetes… megjelenik a notesz rajzain a tibeti élet minden egyes területe.

Thai Contemporary Art 2: Sweet Intestine & Silent Wish

Nantana Phonak
Pheerapong Kiliwong

Thai Contemporary Art

Jirapat Tatsanasomboon / PicassoMio
Jirapat Tatsanasomboon / Thavibu Gallery



Kriangkrai Kongkhanun / MySpace
Kriangkrai Kongkhanun / Saatchi Gallery
Kriangkrai Kongkhanun / World Art Positions



Narupon Chutiwansopon / ShopArt
Narupon Chutiwansopon / Rama IX Art Museum

Novícius

A 'buddhista horror', mint filmes alműfaj már érlelődik egy ideje. Az új témákat kereső rendezők miért is ne találnák meg a számításukat a köztünk élő préták, a rettenetes poklok, és persze a karmikus események világában. Thaiföld a 'buddhista vígjáték' ill. 'vígjáték szerzetesekkel' műfajban már verhetetlennek tűnik, és mivel a thai filmesek horrorban kétségkívül nagyon erősek, így nem meglepő, hogy itt már tettek korábban tétova lépéseket a 'buddhista horror' gyökéreresztésének ügyében. Én az igazi kezdetnek a tavaly ősszel bemutatott Phobia2 rémfilmgyűjtemény egyik epizódját nevezném. A Phobia2 (ห้าแพร่ง; Ha Prang) öt, egyenként 20-30 perces, rövidfilmet ölel fel. A Novícius című kisfilm (rendező: Paween Purijitpanya) történetének alapja egy meggondolatlan, felelőtlen kamasz menekülése a múltja és a világi törvények elől. A film egyszerű, nem veszi magát túl komolyan, ám mégis nagyon rendben van.

A további négy kisfilmet szeptember óta még mindig nem néztem meg, de aki a műfajt bírja, annak a recenziók alapján nyugodtan ajánlható – amennyiben még nem látta.

Sak Yant Tattoo

Az az animista hiedelem, miszerint a test tetoválása megvéd a gonosz szellemektől, ellenkezni látszik a buddhista elvekkel. Délkelet-Ázsiában nem így gondolják. A théraváda buddhista tetoválást az a három sprituális sík ihlette, amik az ősi törzsi tetoválás sarokköveit formálták: szenvedés, állandóság és a vérveszteség (a vér, mint az élet forrása). Ez a misztikus hármas a tetoválást egy egyszerű művészeti formából egy lehetőséggé alakította át a hívők számára, hogy transzcendens kapcsolatot létesítsenek az istenekkel, mágikus hatalmakat és védelmet nyerjenek valamint transzba vagy látomásos állapotba jussanak.



A leggyakoribb buddhista tetoválás a sak yant vagy yantra, egy mantra fizikai megjelenítése. Magát a képet szentnek tekintik és lehet meditációnak vagy imának egy szimbóluma. Sok kép, mint például a tigris és a lótusz hindu eredetű. A szövegek mindig páli nyelvűek (Kambodzsában khmer is előfordulhat). A sak yant tetoválások vallásosak, sohasem diszítő jellegűek, néhány szerzetes láthatatlan tintával tetovál.



A sak yant a legrégibb thai templomokból indult. Régen minden szerzetest tetováltak. A tanítványoknak szerzetessé válásuk után az első teendőjük, hogy egy buddhista tetoválást készítessenek magukra egy – a buddhista út gyakorlása és buddhista előírások és rítusok betartása által bizonyos spirituális erőkkel áldott – mesterrel. Minden szerzetes tetoválása egyedi. Mestere választja ki a szent képet a szerzetes születési ideje és jele szerint. A motívumok sora a sárkányoktól és kígyóktól a leopárdokig, tigrisekig és sasokig terjed. Miután a minta ki lett választva, a mester kántálni kezdi a szent szövegeket és elkezdi a tetoválást a tanítvány hátán. Kántálás közben megáldja a tanítványt és a tetoválás az új szerzetes talizmánjává, a szent oltalom egy formájává válik.
Ma már számos külföldi készíttet ilyen mágikus, védelmező tetoválást thai mesterekkel, akik a világ legjobb buddhista tetoválóinak hírében állnak.

Sak Yant - Buddhist Temple Tattoos
The Tattooing Monks of Wat Bang Phro
Sak Yant videók a YouTube-on
Sak Yant fotók a Flickr-en
Sak Yant e-book screenshots

Paksa wayu

Több nagyon jó zene és film is van most amiről írni szeretnék, de mostanában sajnos egyáltalán nincsen írhatnékom, így egy olyan filmet veszek elő (Paksa wayu, 2004), amiről – minősége okán – bűn lenne tartalmasabban írni (bár indokolt esetben sem szoktam különösebben sokat írni...), ám "Garuda-rajongóként" egy keveset azért mégis szeretnék.



Garuda Vishnu hordozójaként és a nágák ősellenségeként ismert/tisztelt természetfeletti lény Kelet-Ázsiában. Tiszteletének nagysága és ábrázolása egyaránt az adott országtól függ. A huszonegyedik század első éveiben Thaiföldön egy Godzilla-szerű film szörnyévé tették a mitikus szárnyast. A 80,000 éves teremtmény mélyen Bangkok alatt ébred fel hibernált álmából. A város nagy szerencséjére erről egy speciális istenölő kommandó is tud (róluk kiderül, hogy korábban már megöltek egy nágát...). A legfőbb szereplők borzalmasak, a "szörny" nem különösebben impozáns, a sztori az amerikai filmekből ellesett fordulatokkal próbál operálni. A kétségkívül nem túl szerencsés összetevők ellenére a maga módján élvezhető a film. Az imdb 4,5/10-es minősítése mindenképpen helytálló. Ha valakit nem sikerült különösebben elijesztenem és képes YouTube-on filmet nézni (van ilyen??) az itt megtalálja angol felirattal, 12 részre vágva.

Angulimala

Újabb thai film, és nem is akármilyen. Erős történet erős képekkel. A film a buddhizmus, azon belül is leginkább a theravada iskola egy nagyon fontos korai alakjának történetét dolgozza fel. Angulimala könyörtelen gyilkosból lett arhát, története az egyik legnagyszerűbb buddhista példázat. A film a történetnek az általam jobban ismert/kedvelt változatával szemben nem az előző életekre, azaz a karmikus okokra, hanem Ahimsaka sorozatgyilkossá válásának, majd megváltásának részleteire koncentrál.



Ahimsaka (szenvedés nélküli) 2500 évvel ezelőtt született egy nemes család fiaként Taxilában. Származása ellenére gyilkossá válik — leginkább "mesterének" köszönhetően. Hamis tanítást kap: a létforgásból való megszabadulás reményében 1000 embert kell megölnie. Írtani kezdi a gonosztevőket. Hogy könnyebben tudja őket számolni, áldozatainak egy-egy ujját mindig magához veszi, és felfűzve, a nyakában hordja őket. Ekkortól kezdik őt Ujjfüzéres (Angulimala) néven rettegni. Miután elfogytak a gyilkosok és rablók, lemészárol mindenkit, aki az útjába téved. Az áldozatok száma eléri a 999-et. Ezredikként Buddhával találkozik.



Thaiföldön a konzervatív buddhista szervezetek tiltakoztak a film ellen, mert az eredeti szöveggel szemben hindu és teista elemeket tartalmaz és úgy vélték, hogy torzítja a buddhista tanításokat. A thai filmcenzúratanács elutasította a kérelmeket, ám ahhoz ragaszkodott, hogy a rendező vágjon ki filmjéből pár erőszakos jelenetet. Én elbírtam volna több véres jelenetet és kifejezetten jó ötletnek véltem a hinduizmus és buddhizmus közötti különbségek finom hangsúlyozását.
A filmet több neves filmfesztiválon vetítették sikerrrel. Hazájában több díjat is nyert. Nálam az utóbbi évek egyik legjobbja.

Angulimala — official
Angulimala — imdb.com
Angulimala — Wikipedia

Angulimala sutta

Bang Rajan

A thai filmeknek nem vagyok nagy ismerője, de a különböző jelekből könnyen kiolvasható, hogy egyre inkább érdemes rájuk odafigyelni. A Bang Rajan bár nem felejthetetlen, de a thai filmipar első felém tett lépéseként (vagy fordítva) megbecsülöm és szívesen írok róla egy keveset. A Bang Rajan egy XVI. századi történelmi eseményt dolgoz fel. A történet Sziám régi fővárosának, Ayutthayának bukása előtt játszódik. 1767-ben a főváros ellen indult burmai hadsereg inváziójának útját állja egy kis falu (Bang Rajan) harcosainak csapata. A falu első emberének megsérülése után kérik fel vezetőnek a kívülálló veterán harcost, Nai Chan Nuad Kheo-t, aki nem kevésbé utálja a megszálló burmaiakat, ám a gyűlölet éppúgy nem elég hajtóerőként a győzelemhez, ahogy a taktikai tévedéseik és fegyelmezetlenségük sem tud sokat rontani reménytelen helyzetükön. A túlerő természetesen óriási. A végső csatában a falu teljes lakossága a csatamezőn hal meg.



A filmben vért vér követ. Hullanak a fejek és a karok. Történik nagyon sok más is a filmben (természetesen a romantikának is helyet szorítottak), de mindezek arányait én, bevallom máshogyan szerettem volna látni. A burmaiakra több időt lehetett volna szánni (a csatajelenetek kárára egész nyugodtan), így talán a róluk kialakuló kép kicsit árnyaltabb lett volna, mert így sajnos ők nem csupán az országukkal szomszédos területeket, így mások honát elfoglalni akaró ellenséges erők, hanem az amerikai közönségfilmekből már jól ismert Nagy Gonosz Lelketlen Ellenség.