Doomsday Nirvana

Mi történik, ha egy buddhista kolostor ellátó személyzete is közösen meditál a többiekkel és elmélyed Buddha tanításaiban? Jól teszi. És ha a személyzet robotokból áll? Akkor akár még a megvilágosodás is borítékolható. Egy délkelet-ázsiai sci-fiben mindenképpen. 

Az angolnyelvű címén főleg Doomsday Bookként ismert dél-koreai sci-fi/horror filmes antológia három történetben vetíti elénk a végidőket, az emberiség végső hanyatlását. A Heaven's Creation című kisfilmet az a Jee-woon Kim rendezte, akinek a nálunk is sikeres I Saw The Devilt és az első dél-koreai westernt, a The Good, the Bad, the Weird-et is köszönhetjük. A buddhista robot története vállalható mértékben esik csak túlzásokba, és egy három mondatban is elmondható alapgondolatnál többet nem kíván erőltetni. A film velős kívánt lenni, és az is lett – úgy, hogy a dialógusokkal sem spóroltak. A filmnek ott a helye a minden buddhista filmfesztiválon és buddhista filmklubban, de akár Philip K. Dick rajongóknak is szerezhet egy kellemes félórát. 

A megvilágosodott droid, mint opció, egy ideje már itt van a levegőben. A kelet-ázsiai művészek már jó ideje megteremtették az alapokat. Wang Zi Won teremtményei egészen biztosan inspirálták ezt a produkciót. Hasonlóan vagyok most ezzel a filmmel, mint a korábban hasonló közegben (20-30 perces filmek antológiája) felbukkanó thai horrorral, a Novíciussal. Örülök neki nagyon, de sajnálom, hogy talán nem lesz már más filmes, aki fantáziát, további lehetőséget látna egy hasonló kiber-buddhista filmben.

 

Chi-hwa-seon

Európában a romantika utáni nagy útkereső korszak festőóriásait az utókor leginkább különc, elviselhetetlen, szenvedélybeteg zseninek képzeli, nyilván nem minden ok nélkül. Számomra meglepő felfedezés volt, hogy ez Kelet-Ázsiában sem teljesen ismeretlen jelenség. Korea egyik legnagyobb 19. századi festője, Jang Seung-eop avagy Owon (1843 - 1897) nem vetette meg az alkoholt és a nőket (elsősorban zenész csajokra bukott), miközben saját stílusát folyamatosan kereste, megtalálta, majd újra és újra elveszítette, akár csak hazája az önazonosságát Japán és Kína közt. Az Owont alakító Choi Min-sik részben jó választás volt, mivel remek színész, ám annyira ő sem jó, hogy az egészen fiatal és az öreg művészt egyaránt hihetően alakítsa. A dél-koreai filmeknek nem vagyok nagy rajongója, de ez egészen jó, a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlott. Az IMDb 7.2-es értékelése jogosnak tűnik.

A film nem új (10 éves), de a fenti sorok sem. 2008-ban írtam, de végül nem posztoltam. Mivel már évek óta nem írtam filmekről, gondoltam belefér, valakinek lehet, hogy pont jókor jön.

Himalaya, Where the Wind Dwells

Mindannyiunk kedvenc dél-koreai színésze, Min-sik Choi egy szinte teljes egészében Nepálban, a Himalájában forgatott filmben játszhatta legutóbbi, állítólag elég szűkszavú főszerepét. Az Európában a 44. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon (2009. július 3-11.) debütáló film (Himalaya, Where the Wind Dwells) a szemtanúk szerint leginkább nagyon lassú és nem kevésbé csendes.
Szinopszis röviden: egy Dél-Koreában dolgozó, nepáli származású gyári munkás öngyilkos lesz. A Min-sik Choi által megformált Kim, egy erős álomélmény után a halott hamvait el kívánja vinni Nepálba, Sham családjának. A falu, Jharkot 3550 méteren fekszik az Annapurna régióban. Az út nehéz és fárasztó, mire Kim megérkezik, a hegyibetegség úrrá lett a szervezetén. Súlyos betegségében Sham nővére, Sunita ápolja. Miután felépül, segít a vadmézet áruló lánynak. Kim megszereti a lányt és a falut egyaránt, de nem érhet véget a film konfliktusok nélkül...