Vasilisk

Múlt év őszén – csendben, szinte észrevétlenül – két kedvenc japán zenekaromnak jelent meg közös lemeze buddhista – és felerészben kifejezetten tibeti – tematikával. Egyiküket ráadásul nem csak a japán kísérleti zenekarok közt gondolom egyik legjobbnak; a Vasilisk a mai napig méltán egyfajta etalon a ritual ambient világában. Egy kevésbé jó irányba tett lépés, majd egy nagyon hosszú csönd után teljes erejükben tértek vissza.

Eddig nyílvánosan a Vasilisk és az új évezred nem nagyon állt szóba egymással. Az underground zenék illegális, de nemes szándékú továbbadására szakosodott blogok világán túl csak fel-fel bukkanó kísértetként voltak/vannak jelen. Se MySpace-, se Facebook-oldal (se rajongói, se hivatalos). Vasilisk interjú egy darab sincs a világhálón (talán soha nem is készült?), de fotót se nagyon érdemes keresni.

A Vasilisk története 1985-ben indult, mikor Tomo Kuwabara a rövid életű White Hospital oszlása után Yukio Nagoshival és Chiakival folytatta tovább a zenélést. Zenei világukat elsősorban ázsiai és afrikai ütős és fúvós hangszerek uralták. Az a bizonyos három klasszikus lemezük viszonylag rövid időn belül követte egymást: Whirling Dervishes, 1987; Mkwaju, 1988; Acqua, 1989. A három lemez legjobbjaiból állították össze a Liberation and Ecstasy című CD-t 1990-ben. A kilencvenes évek javában látszólag inaktívak voltak. Tomo két éven át utaz(gat)ott szerte Ázsiában, majd más tagokkal (egy énekessel és egy gitárossal) felvett egy lemezt Tongue címmel 1993-ban. A lemez sosem jelent meg, ahogy egy '95-ben rögzített anyag sem. 1998-ban egy, – a rajongók számára igen nehezen megszerethető – pszichedelikus trance/goa album viszont megjelent (ez volt a Sixth Darshan). Egy hosszabb filmszakadás után 2011 szeptember 17-én Tomo Kuwabara egy tokiói klubban adott koncertet Vasilisk néven.

A fellépést megörökítő videók után nemsokkal jelent meg az a bizonyos split-lemez a Dissecting Table nevű egyszemélyes noise-grind legendával Saddharma / Tibetan Liberation címmel. Ichiro Tsuji (D. Table) hozza a formáját; egy közel 32 perces tömény és változatos zajfolyammal taglózza le a hallgatót a ráeső játékidőben. Ichiro nem először dolgozik valamilyen buddhista témával, és bár a méretes diszkográfiában szinte elvész az a pár album, az utóbbi években egyre gyakoribbak (pl: Dharma, 2007; Twelve Limbs Of Dependent Origination, 2008; Ten Realms, 2009; Purity Of The Six Senses, 2010).

A Vasilisk négy számot tett a lemezhez. Tomo újra Yukio Nagoshival (és két új szereplővel) építi a zenét. Közel sem olyan ritmusorientált az eredmény, mint azok az aktuális élő videók, de nagyságrendekkel jobb hangulatú és tartalmasabb, mint legutóbb a Sixth Darshan világa. Úgy hírlik, a folytatás nem marad el, a Vasilisk tényleg újra aktív.