Oseberg Buddha

A közel száz éve feltárt Osebergi hajó a vikingkori Skandinávia egyik legfontosabb és legragyogóbb régészeti lelete. A 9. században elföldelt hajósír gazdag leletegyüttesének egy darabja idővel külön életet kezdett élni – a tárgyba új életet az utókor képzelőereje és asszociációs készsége lehelt. Az Oseberg Buddha néven emlegetett két kis figura egy vödör két oldalát diszíti. A lótuszülés, az alak lecsukott szemei, elmélyültnek tűnő arca egy mély meditatív állapotot sugall.

A régészek először idegen kéz munkájának tartották a "meditáló vikinget", elsősorban a mellkas zománcdíszitése miatt. Az írországi eredet elmélete azóta többször megbukott, leginkább a zománcdísz mintája miatt. Az akkor már keresztény Írországban aligha születhetettek volna egy mester keze alatt efféle jelképek. A norvég szakirodalomban "runehakekorsnak", azaz rúna-horogkeresztnek nevezett oltalmazó szimbólumok más hasonló korú és jellegű szobrocskán is megjelentek, hasonló technikával (elsősorban a Bergeni Egyetem múzeumában látható myklebostadi figura, de az oslói régészeti múzeumban is található egy ide sorolható darab), de a lótuszülés más esetekben elmaradt. Szvasztika ábrázolása a mellkason valóban zavarbaejtő, hiszen erre Ázsián kívül ritkán találni példát, ám az Oseberg Buddha esetében ez talán kissé félrevezető lehet. Az apró figura ázsiai eredete vagy a buddhizmussal való közvetlen kapcsolata igen nehezen képzelhető el, hiába kerülhettek kapcsolatba a vikingek több Ázsiából Európába vándorló néppel (hunok, alánok). Ez a nagyon szép kis figura enélkül is roppant érdekes. Keth és Kurt Oertel az alak értelmezésekor abból indul ki, hogy a korai kultúrák mindegyike kifejleszthette a maga technikáját a transzállapot eléréséhez és nagyon könnyen egymástól függetlenül is megtalálhattak egy olyan közel azonos testtartást, ami megkönnyítette a kívánt állapotba jutást. Ha létezett ilyen észak-európai transztechnika, akkor az szinte nyom nélkül tűnt el. A nordikus vallásban nem ritkák a samanista elemek, de nem tudni, hogy ezek saját tradíciók vagy átvételek a velük kapcsolatba kerülő finn-ugor népektől. A nordikus irodalomban rendszeresen felbukkan egy bizonyos "Útisetia" ("kívül ülni") nevű transztechnika bizonyos rítusokkal és invokációkkal kontextusban. Nem zárható ki, hogy ennek egy ábrázolásával van dolgunk, és ha igen (?), akkor megérdemelten kap ez az izgalmas figura kiemelt figyelmet.