Nicholas Roerich

"A Roerich féle hitrendszer szíve a kezdet és vég nélküli univerzum hindu koncepciója, mely a teremtés körforgásában nyilvánul meg, amiben az isteni energia hatására feloldódnak az anyagi formák. Az emberiség egészére vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy civilizációk jönnek és mennek, míg az egyéni élet szintjén a lélek reinkarnációjában tükröződik." (Irina Corten)

Nicholas Roerich (vagy Nikolai Konstantinovich Rerikh/Николай Константинович Рерих) orosz festő, tudós, régész, filozófus és teozófus. 1874 október 9-ben született a forradalom előtti Szentpétervárott, jómódú orosz családban. Tehetsége és intellektuális képességei révén egyszerre tanult jogot és művészetet. Érdekelte az irodalom, a filozófia, a régészet, de legfőképpen a művészet. Kiállításaival már fiatalon beutazta Oroszországot, majd Európát. Festészetére nagy hatással voltak az orosz szentek alakjai és az ősi szláv motívumok. Állítólag ő volt a sugalmazója Igor Stravinszkij legnagyszerűbb művének, a Tavaszi áldozatnak (Le Sacre du printemps). Ő készítette a jelmezeket és színpadi díszleteket az 1913-as párizsi premierre. Az ősi, pogány orosz motívumok feltűnése az epikus témájú balettelőadáson nem maradt hatás nélkül.

Roerich 1920-ban járt először New York-ban ahol megalapította az Egyesült Művészetek Intézetét és csatlakozott több teozófiai társasághoz. 1923-ban nyílt meg a New York-ban a Nicholas Roerich Museum, mely a mai napig a művész festményeinek leggazdagabb gyűjteménye. Még ezév végén a Roerich család (fia, George később, mint tibetológus lett ismert) Indiába repül, hogy 6 barátjukkal felfedezzék Ázsiát. Az 5 évesre nyúlt expedíció eredetileg tervezett útvonala: Sikkim, Punjab, Kashmir, Ladakh, Karakorum-hegység, Khotan, Kashgar, Qara Shar, Urumchi, Irtysh, Altáj-hegység, Oryot régió (Mongólia), Közép-Góbi, Kansu, Tsaidam, Tibet, majd Szibérián át vissza Moszkvába 1926-ban. Új hegycsúcsokat és szorosokat jelölhettek meg a térképeken, régészeti emlékműveket fedeztek fel és ritka kéziratokat találtak. Óriási tudományos anyagot gyűjtöttek és több könyv is született az út során. Roerich közel ötszáz képet festett, melyeken sikerrel ragadta meg a legmagasabb szépség különös és meglepő világát. Festményein mind színekben, mind formai stílusban rendkívül hatásosan ragadta meg a "Himalája-élményt". Ezekre a különös hangulatú festményekre utalhatott H.P. Lovecraft amikor Az őrület hegyei (At the Mountains of Madness) című természetfeletti horror történetében az antarktiszi tájat Roerich "különös és torokszorító" festményeihez hasonlítja.

1927 nyara és 1928 júniusa között az expedíciót mindenki elveszettnek gondolta, mivel ezidőre minden kapcsolat megszakadt velük. Tibetben megtámadták őket és csak lőfegyvereik erőfölénye akadályozta meg a vérontást és mentette meg életüket. Tibeti útleveleik ellenére az expedíciót a tibeti hatóságok erőszakkal megállították. Az expedíció tagjait a kormány öt hónapra őrizetbe vette. A lehetetlen körülmények és sovány ételadagok miatt a csoport öt tagja meghalt. 1928 márciusában elhagyhatták Tibetet és délre utaztak Indiába. Itt és ekkor, a Kullu völgyben alapították meg a Himalájai Kutatások Intézetét, melyet Urusvati névre kereszteltek (a fogalom jelentése a szanszkritban: a hajnalcsillag fénye). A kutatóintézet a mai napig működik; nyelvészettel, művészettel, régészettel, botanikával, keleti orvoslással foglalkozik. A nyugat-himalájai völgyben a Roerich család is új otthonra lelt.

Nicholas Roerich Kulluban halt meg 1947 december 13-án. Hamvait szétszórták a szeretett hegyekben, melyeket közel 700 alkalommal festett meg. A hamvasztó tűz helyén, szemben hihetetlen havas csúcsokkal, egy nagy kőlapot emeltek, amire a következő feliratot vésték: "Itt, 1947 december 15-én Maharashi Nicolas Roerich – India nagy orosz barátját – a tűz oltalmára bízták. Legyen béke."

Roerich művészként a világ megközelíthetetlen szépségeit, teozófusként a kultúrák, vallások közti szellemi kapcsolatokat kereste fáradhatatlanul. Közel 7000 festmény, több könyv, alapítvány és intézet a tanúja, gyümölcse ennek a tartalmas és mérhetetlen életútnak.








"Minden művészeti alkotás olyan, mint egy dinamó, amely a végtelenségig felemelő energiával rendelkezik, egy igazi lelkesedés-generátor. Persze ez viszonylagos. Néhány mű csak egy órányi készlettel rendelkezik ebből az energiából, néhánynak pedig elegendő van az örökkévalóságra – ez a viszonylagosság. S az a legfelemelőbb pillanat, amikor a Tanár és tanítványai, akár egy szó nélkül megérintik a Gyönyörűségnek ezt a forrását. Tudjuk mindannyian, hogyan ível át a félreértések szakadékán akár egyetlen gesztus, egy néma mozdulat. És nem ezt a félreértést kell legyőznünk? Bizony mondom, létezhet-e rossz, különösen a szépség mérhetetlen mezején? Természetesen lehet tudatlanság és csúfság, ami a tudatlanságból származik; lehet félreértés, ami a tudatlanság sarja. Manapság a nagy összevisszaságban és romlásban, amikor a lelket szokások nehéz láncai kötik, milyen figyelmesen kell vigyáznunk minden félreértés eredetére, s milyen szorgalmasan kell irtani azokat a kellemetlen parazitákat, melyek a legszebb kertet is olyan gyorsan visszataszító szemétdzsungellé változtatják.
És ki gyógyíthatja meg a csúfság e szörnyű betegségét? Egyedül a tanítómester. Hogyan tudja ezt megtenni? Mint Guru. Olyan nehéz és alkalmazhatatlan ez manapság?" (Részlet Nicholas Roerich: Shambhala című könyvéből – fordította: Lakatos Andrea)

Nicholas Roerich - Wikipedia
Nicholas Roerich Museum
International Centre of the Roerichs
Estonian Roerich Society
International Roerich Memorial Trust
Nicholas Roerich - MySpace
Nicholas Roerich virtual museum
Nicholas Roerich Museum, Moscow – YouTube
Nicholas and Helena Roerich – Russian Spiritual Superheroes
Pax Cultura
Agni Yoga

Nyikolaj Rerih – Magyar Teozófiai Társulat
Nyikolaj Rerih: Ragyogó Shambala
Rerichék nyomában Szentpéterváron