Feszt Lászó

Ifj. Feszt László (1957-) számos egyéni kiállítás és díj dacára viszonylag ismeretlen azok előtt, akik úgy gondolom nagyon tudnák szeretni ezt a formavilágot. Grafikusként az egyik legnagyobb a kortárs magyar grafikusművészek sorában. Technikai felkészültségben, kreatív megfogalmazásban, spirituális hatások megragadásában az élen jár. A törzsi művészetek javát, a népi és szakrális ornamentikát és azok szellemiségét idéző, illetve felhasználó munkáinak már puszta létét is fontosnak érzem. A 010 Galéria oldalán száznál több képe látható. Ugyanitt olvasható szakmai életrajza, és egy tartalmas tanulmány Somogyi Zsófiától "Hagyományos ornamentikák felhasználása a kortárs magyar művészetben" címmel. A szöveg eredetileg az Ernst Múzeum 2006-os Ornamentika és Modernizmus című konferenciáján hangzott el. Ebből három bekezdést itt külön kiemelek, de érdemes elolvasni a teljes tanulmányt. 

"Első ránézésre a kép [Nyitott Mandala] őrzi a hagyományokat: szimmetrikus, geometrkius egymásba fonódó minták alkotják a világmindneség képét. Ám nagy különbség, hogy a hagyományos mandalákkal szemben Feszté nyitott: a kép terén kívülre nyíló geometrikus formák akotják a mandala szélét – az univerzum, a világ végtelen, vagy legalábbis, emberi érzékekkel nem tételezhtejük zártnak, egy véges egységnek. Szimbolikusan sem."

"A grafikus teljesen sajátos, spirál-alapú formai szótárt alakít ki, melyet ősi gyökerei miatt könnyen alkalmaz szinte bármelyik ősi vagy törzsi kultúra megidézéséhez. A művein megjelenő archetipikus szimbólumok, formák és történetek a közös, ősi, a világ igazságait kutató „mágikus” tudáshoz visznek vissza, vagy arra felé irányítanak: mivel a szimbólumok eredeti jelentés-szintjét tovább gondolja, tágítja, új dimenziót ad neki (Kentaur – kerekekkel, Nyitott mandala). Mindennek kifejezéséhez antropomorfizálja (szemek, fogak, szájak, illetve a fej-váll vonalat idéző „kitüremkedés” segítségével) az eredetileg ezt a jelleget nélkülöző elemeket, ornamentikákat."



"Feszt László szabadon veszi át a forrásként választott ornamentikák elemeit és formavilágát, új elemekkel egészíti ki azokat, és alapvető jellegétől idegen elemekkel, szimbólumok bevonásával alakítja ki saját, új képi szótárát.
A technikából adódóan az alkotói folyamata meditatív jellegű: a grafikák létrehozása hallatlan türelmet igényel.
Az antropomorfizálás „szintemeléssel”, tartalmi bővítéssel is járt, a forrásokból bevont tartalmak beolvasztásával együtt. A test belsejének működése is a művészete fókuszába került. A makro és mikorokozmosz nem csak az ember és a világmindenség szintjén jelenik meg ezáltal, hanem az ember is makrokozmosz saját testének mikrokozmoszához képest."

Mend-Ooyo

G Mend-Ooyo (Г.Мэнд-Ооёо) kortárs mongol költő, író, kalligráfus, valamint a Mongol Kulturális Akadémia elnöke. A nomád családba született költő pár verse magyarul is olvasható.

A hold éneke

Tintámba ejtettem ezüst holdnak sugarait.


Varázsa az öröklét ragyogó fényében tündökölt.

A mesélő hold sugarait szőttem képzeletem leplébe.


És vers-gyermekeimet tökéletes selyemszállal hímeztem.

A nefrit hold kristálytőrét szúrtam megkeményedett szívembe.


És a sötétben verseimből jáde sugarak folytak elő.

Kegyes dalom a bölcs hold tükre elé tettem.


És versem, tündöklő lelkével Shambala fényéhez hazatalált.


(Balogi Virág fordítása)

Forgotten Moon

Mahakala, ahogy Anna Pieruccini látja, plusz két terve Forgotten Moon: The God Slayer című képregényalbumához. A koncepció és látvány úgy tűnik rendben van, kiváncsi vagyok a leendő műre.

livejournal
MySpace

Contemporary Art of Ang Tsherin Sherpa

Ang Tsherin Sherpa 1968-ban született Katmanduban. Thangka festészetet tizenkétévesen kezdett tanulni apja, Urgen Dorje mellett, aki Tibetben volt híres thangka festő. Tsherin tizennyolc évesen a hat év intenzív képzés után Tajvanra ment számítástechnikát – és mandarin nyelvet – tanulni. A tanulmányok után visszatért Nepálba és apjával együtt festett thangkákat és kolostorokban freskókat. 1989-ben az Egyesült Államokba ment, ahol folytatja a festést. A tradícionális thangkafestésen túl egy saját, egyedi képi világot is megteremtett. Ez együtt rezdül a kortárs tibeti festészet hullámaival. Hasonló témák izgatják és hasonló módon reagál rájuk. Gonkar Gyatso és Gade mellett ő a legkíválóbb.

A korábbi, csak-képek-és-linkek-semmi-szöveg típusú Ang Tsherin Sherpa posztot töröltem.

Mechanical Nirvana

Wang Zi Won kibernetikus szobrai túl vannak minden emberin: személytelen kiberbuddhák és kiberbódhiszattvák. A tökéletes kiborg és a teljes felébredés, megvilágosodás egyaránt célja, terve az emberiségnek, bár két egymástól nagyon távoli szeletének. Elérni bármelyiket is szinte lehetetlen, mégis sokan törekednek rá fáradhatatlanul.

Kiállítás után

Egy hete szedtük le a Picasso Pointban az első kalligráfiákból rendezett kiállításom képeit. A huszonöt kalligráfia végül két hét helyett egy teljes hónapot töltött a Hajós utcában. A megnyitó és kiállítás sikerességet megítélni nem kívánom. A reakciók számomra mindenképpen hasznosak voltak. Abban már korábban is biztos voltam, hogy kalligráfiákat kiállítani úgy, hogy nincs igazán mód jelölni, hogy pontosan mit is lát az ember a keretben, nem szerencsés. Akiben a szándék bár megvolt, ám mégsem jutott el a kiállításra, ne bánja. A következő másfél-két évre tervezek további egy-két kiállítást más-más tematikával. A kiállításon megjelenőknek köszönettel tartozom. A szervezőknek, a helynek, a kiállítás megnyitójának és a képfelrakással vesződöknek méginkább. A facebookon találsz huszonöt fotót a kiállításmegnyitóról.  Valamikor a közeljövőben a kalligráfiákból csinálok egy külön galériát. (UPDATE: csináltam)

A megnyitón Rádi Sándor Zsolt által felolvasott szöveg a Mahávairocsana szútra három fejezete (XVI. XXIII, XXIV.). Az első kettő a betűk – leginkább a primordiális "A" – jelentőségéről szól. A szövegek alkalmi fordítások, a megnyitóra készültek, így pl. a XXIV. fejezetet kicsit rövidítettük, hogy érthetőbb legyen. A szútra teljes fordítása folyamatban.

Alexei Tegin

Alekszej Tegin (Алексей Тегин) a moszkvai underground egyik kultikus figurája. A mai orosz buddhizmus utóbbi 10-12 éve – és egyúttal jövője – is nagyon máshogy nézne ki nélküle. Festészettel kezdte, zenei felfedezőutakkal folytatta, végül a bönnél kötött ki.

Alex Tegin 1951-ben született Moszkvában. Művészetet szülővárosának közép- és főiskoláin tanult. A hetvenes és nyolcvanas években több jelentősebb tárlaton is kiállította fotóreaista/hiperrealista képeit (főleg a nyolcvanas évek elején). Az ezredforduló óta újra rendszeresen szerepel kiállításokon. Legtöbb képét egy helyen a neten a Vrublevszkaja Galéria oldalán találod.

Zenészként fiatalon még Hendrixet játszott, később avantgárd dzsesszt, majd a Swans zenekar hatására a súlyos és nyers zenei formák felé fordult. Aztán jött a bön szertartászene: a kilencvenes években egy prostituálton keresztül jutott hozzá véletlenül/sorsszerűen egy kazetta, amin szerzetesek énekelnek. Eleinte unalmasnak találta, de valamilyen oknál fogva mégis újra meg újra meghallgatta. Amikor énekelni próbálta, jött rá, hogy itt valami egészen különleges, mágikus dologról van szó. A felfedezést több évnyi intenzív gyakorlás követte, majd mikor kitanulta a technikákat, másoknak is továbbadta tudását. Ahogy mindebből ki is derül, amit tud, nem egy mestertől tudja. Többek szerint ez így hiteltelen, sőt veszélyes... Tegin interjúkban szívesen beszél tapasztalatairól, az európaik által túlmisztifikált mester-tanítvány viszonyról, hangszereiről, és természetesen a gyuke és gyer neveken ismert tibeti énektechnikákról, és azok élettani hatásairól. Az interjúk sajnos mind orosz nyelvűek, így nem tudok azokból érdemben idézni, de egy nagyon rövid részletet azért mindenképpen:

– Próbáltad már a csöd rítust egy temetőben?
– A temető azoknak jó, akik félnek vagy valami egzotikusra vágynak, de számomra a halottak közömbösek.

Purba néven először 1999-ben rögzített felvételt (harmadmagával). Ez volt az "A" lemez, amit már csak egy olyan lemez követett (2000-ben), ahol a csoport Purbának írta a nevét (innentől már Phurpa). Mostanra már gyakorlatilag követhetetlen a kiadványok száma. Saját nevén 2002-ben adott ki egy brilliáns lemezt Gyer - Sacred Tibetan Music Of Bon Tradition címen. Mindeközben Corps név alatt is fellép, mint egyszemélyes Swans tribute-zenekar.

Mindenképpen érdemes két olyan színházi produkciót is megemlíteni, amiben Tegin részt vállalt. Vlagyimir Epifancev (Владимир Епифанцев) 2001-ben posztmodern Macbeth-jéhez tibeti torokéneket és zenét is használ (a videón 4:10-től van egy ilyen egyperces részlet). A jelmezeket Tegin felesége, Szvetlana Tegin tervezte, így a színpadon feltűnő Csitipati talán nem is olyan meglepő. 2009-ben Oleg Kulin kérte fel Alex Tegint és a Phurpát egy Monteverdi adaptációhoz. Kulintól A Boldogságos Szűz vecsernyéje (Vespro della Beata Vergine) egy egészen szürreális látványvilágot kapott. Hogy ebbe hogy fér bele a Phurpa? Van róla egy videó (és pár fotó).

(A két Tegin portrét Alex Dust lőtte.)

Yang Liping's Trilogy

Rossz beidegződés egy tibeti témájú, és láthatóan monumentális kínai színpadi produkciót értéktelen cirkusznak, gátlástalan propaganda eszköznek, vagy akár jószándékú, de nagyon esetlen próbálkozásnak ítélni a legelső találkozáskor. A Tibeti misztériumok című talán mégis más. Egy színes blogbejegyzést nekem mindenképpen megér. A darab rendezője Yang Liping, bai nemzetiségű táncosnő, koreográfus. Ázsiai rajongói istennőként emlegetik, de még a nyugati félteke YouTube-kommentelői szerint sem ember – inkább egy valószerűtlen mozgású alien.
 

Yang Liping 1958. november 10-én született Yunnan tartományban. Már gyerekkorában nagyon szeretett táncolni, tánciskolába azonban sohasem járt. Elképesztő tehetségének köszönhetően került be 1971-ben szülőfalujából egyenesen a Xishuangbanna járási ének- és táncegyüttesbe, 1980-ben pedig a Nemzetiségek Központi Ének- és Táncegyüttesébe. Yang pávatáncával vált igazán ismertté, kínai pávakirálynőként is emlegetik. Országos népszerűségét 1986-ban szerezte, amikor megalkotta és előadta saját táncát, a Páva lelkét. Ezt követően a világ számos pontján megfordult, önálló estet adott a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban, Tajvanban, Japánban, Oroszországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában is. A színpadon kívül kipróbálta magát filmrendezőként is: Taiyangniao (Napmadár) című filmjével 1998-ban elnyerte a Montreali Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének különdíját.
 

2004 és 2008 között rendezte tánctrilógiáját, mely darabjai ma elsősorban a Dynamic Yunnan, Shangri-la és Mysteries of Tibet címeken ismertek. Éveken át gyűjtötte az előadásokhoz a kínai nemzetiségek táncait, énekeit. A harmadik rész, a tibeti zenedráma esetében gyakorlatilag értékmentő missziót végzett. Az eltünőfélben lévő autentikus tibeti táncoknak hiteles, aktuális lenyomatát adja. Ezúttal nem koreográfusként, inkább néptáncok gyűjtőjeként határozta meg magát. Az előadásnak egyébként Yang Liping az egyetlen nem tibeti tagja. A tibeti táncosok és zenészek nem profi színpadi előadók, sokuk most először lépett fel az otthonától távol. A négy felvonásos dráma egy idős zarándoknő története, kinek útja során találkozunk a jól, vagy kevésbé ismert tibeti táncokkal, dalokkal (pl. jaktánc, Geszár ének). Yang Liping szólótánca viszont olyan, dramaturgiailag fontos jelenet (egy lótuszban táncoló Dolma/Tārā), mely nem tud közvetlenül néptáncokból építkezni, így a korábbi sikereiből ismert, már 25 éve névjegyének számító – és a közönség által nagyon kedvelt – mozgásokat alkalmazza.
  

A trilógia darabjai több tekintetben nagyon különböznek egymástól, de a tibeti kultúra mindháromban megjelenik. A színpadi fotók a Mysteries of Tibetből vannak, a videók az első két részből.

Siddhaṃ a Picasso Pointban

És nem csak siddhaṃ, de lantsa (rañjanā), uchen, petsug (khamyig), jampelyig is. Augusztus 25-től szeptember 8-ig 22-ig látható a felsorolt írásokat alkalmazó kalligráfiáimból ízelítő a Picasso Pointban. A kiállítás ajánlója szerint: "Ez a kiállítás egyfajta összegzés, ám teljesen új művekkel. Összegezni az elmúlt húsz évet kívánja, de nem az ez idő alatt festett képekkel, hanem a felgyűlt tapasztalatokat és inspirációkat alkalmazó aktuális művekkel. Úgy tűnik, hogy a két évtizedet kitöltő porcelánfestés, tipográfia, tibeti ill. buddhista tanulmányok mind egy irányba mutatnak: keleti kalligráfia. Több év gyakorlás, tanulás, felkészülés után most először születnek kiállítható művek e praxisból. Remélhetően egy hosszú alkotói korszak legelső lépése ez a kiállítás." Utóbbi két mondat tartalma kicsit bővebben: évek óta foglalkozom a tibeti írásfajták, valamint a siddhaṃ és lantsa elméletével és gyakorlatával. Egy minden korábbinál intenzívebb gyakorláshoz remek ösztönzésnek tűnt egy nyárvégi időpontra eső kiállítás. Az elmúlt két hónapban többet forgattam talán az ecsetet, mint a herendi évek alatt (na jó, annyit azért mégsem), a különböző eszközökkel, anyagokkal (ecset, toll, papír, tus…) pedig soha korábban nem kellett ennyit kísérleteznem. Utóbbi időrabló volt, de hosszú távon mindenképpen megérte. A tibeti kalligráfia nem olyan hagyományokkal bír, mint más keleti szépírások. A tibeti kalligráfiában ma bármi lehetséges, nincsenek határok; ám igazán bevált, kitaposott utak sincsenek (még). Például az ecset használata (a toll helyett) egy viszonylag új dolog. Ezzel szemben a siddham írásnak töretlen hagyománya és szigorú szabályai vannak. A lehetőségek végül számosak, a buddhista kalligráfia útja ma leágazásokkal teli. A kiállításra válogatott képek az első lépéseimet rögzítik.

Elsősorban a mára már részben elfeledett – de számomra nagyon is fontos és eleven – guhyamantrayana elvei mentén festek, de mindenképpen fontos inspirációt jelent Csögyam Trungpa művészete is, mely lényegében teljesen megújította, új alapokra helyezte a tibeti kalligráfiát. Ő a zenből merített ihletett; nála az ecsettel és tussal formát kapó tibeti írás egyszerre jelent egyfajta meditációs gyakorlatot és "keretezhető" művészi produktumot – ezek korábban a tibeti szépírásnak nem igazán voltak jellemzői. A guhyamantrayana központi eleme a betűk, szótagok, hangok rejtett jelentéseinek, szerepeinek feltárása. A betűk itt a buddhista gyakorló számára a felébredés, megszabadulás hatékony eszközeivé válnak. Ez a háttér egy másféle felkészülést és jelenlétet (is) igényel, mint Trungpa művészete.

A kiállítás megnyitója: augusztus 25., csütörtök 19:00. A kiállítást megnyitja: Rádi Sándor Zsolt.

Az esemény a facebookon, a Gothic.hu-n és az est.hu-n.

Nathanael Archer's Tibetan Calligraphy

Nathanael Archer 7-8 éve fedezte fel a kalligráfiát és annak hihetetlen lehetőségeit. Elég hamar kikötött a tibeti kalligráfia mellett. Folyamatosan tanulja, gyakorolja, és nem csak a szépírást, hanem a pecsétkészítést is (megjegyzem, a nyugaton meghonosodni készülő modern tibeti kalligráfiának ma elemi része a pecsétkultúra). Stílusa, technikája láthatóan nagyon sokat változott, fejlődött az évek alatt. Szerintem egyértelműen egyre szebbek, izgalmasabbak, kreatívabbak a munkái. Egyetlen saját oldala egy flickr-album, plusz volt róla egy remek poszt a moleskinerie blogon.

Három éve volt itt egy poszt a nyugati tibeti kalligráfiáról. Pár link, pár kép. Most, hogy Tashi után végre Nathanael munkáinak is szenteltem egy rövid, de képgazdag bejegyzést, töröltem az akkori posztot.

Thư Pháp

Vietnámban a kalligráfiának hasonlóan nagy múltja van, mint szinte bárhol a Távol-Keleten. Nagyon sokáig a kínai írásjegyekre épülő Chữ Nôm írást használták, amit mára egészen elhanyagoltak (szinte csak az idősebb művészek közül őrzik, használják azt páran). A modern vietnámi kalligráfusok már sokkal inkább használják a Quốc Ngữ írást, ami Vietnám hivatalos, latin betűs írása. Az ezt használó kalligráfiát tekintik ma A vietnámi kalligráfiának, azaz Thư Pháp-nak (a thư verseket jelent, a pháp írást, írásmódot). A Thư Pháp a harmincas években az Új Költészet Mozgalom (Phong trào Thơ mới) hatására született, ugyanis ekkor kezdték a viet költők ezzel az írással írni költeményeiket. 1945 után a szépírás minden formája hanyatlásnak indult, de mára láthatóan újjáéledt és egyre népszerűbb a fiatal művészek körében, akik ma is főleg verseket, idézeteket írnak ill. festenek.

Trần Quốc Ẩn
Trần Quốc Ẩn II

Minh Hoàng / My Opera
Minh Hoàng / Multiply

nhan voung

thanglong

chame

Hoa Nghiêm


A poszt nyitóképe e.nhan / Nhan Ngo fotója.