2010. február 25., csütörtök

Trilogie de la Mort

Eliane Radigue a francia kortárs zenének éppoly megbecsült ikonja, mint a kísérleti undergroundnak. A búgó/sípoló audio-akupunktúra (~ drone) egyik úttörője. Zenélni az ötvenes években kezdett, de első kompozíció a hatvanas évek végén születtek, amiket a következő évtizedben mutatott be. Ekkor még Buchla szintetizátoron komponált, majd egészen 10 évvel ezelőttig ragaszkodott az ARP 2500-hoz, ami szinte egyetlen, kizárólagos hangszere lett.

1974-ben a Mills College diákjai vetették fel a kapcsolatot a lassan megnyíló hanghulámokból építkező zenéje és meditációs tapasztalataik között. Eliane Radigue ezután kezdett el a tibeti buddhizmussal komolyan foglalkozni. Menedéket vett, majd három évig tanult az akkoriban Párizsban tartózkodó Nenang Pawo irányítása alatt. Erre az időre zenei tevékenységét felfüggesztette. 1979-ben kezdte komponálni a Milarepa életét feldolgozó darabjait (Songs of Milarepa, Jetsun Mila és Mila’s Journey).

Lemezei közül a nyolc évnyi (1985-93) alkotómunka során megszülető, háromórás Trilogie de la Mort címűt szokták életműve csúcsaként emlegetni. A háromrészes mű első darabja (Kyema) a Tibeti Halottaskönyvben ismertetett átmeneti tudatállapotokat követi. A lemezt a szövegen túl nagy mértékben befolyásolta a művésznő mesterének és fiának halála ('89 és '91) és az ehhez kapcsolódó meditációs gyakorlatai. A trilógia 1998-ban jelent meg.

Legutóbbi műve a csellóra írt Naldjorlak (2008). Nagyszerű album!