2007. szeptember 23., vasárnap

Sunn O)))

A Sunn O))) a mai zenék egyik legkülönösebbike. Különös hangulatokat idéz meg különös módon (nem ők az egyetlenek ezzel az eszköz- és hangulattáral, ám kétségkívül az egyik legkiemelkedőbbek). Amikor megismertem őket, az egész akkori diszkográfia szakadt a nyakamba. Az első benyomásaim közel jártak Nietzsche híres sorához: "Ha sokáig nézel a feneketlen mélységbe, a mélység visszanéz beléd". Később világossá vált, hogy ennél sokkal többre képesek ők.



A Sunn O))) leginkább a drone metal címke alatt tűnik fel, de jogosan emlegetik velük kapcsolatban a dark ambient és drone doom megjelöléseket is. A zenekart elsősorban Stephen O'Malley és Greg Anderson gitárosok alkotják. A furcsának tűnő nevet a hatvanas években kedvelt Sunn erősítő márka ihlette. Az erősítő logójában a "sunn" után egy kör szerepel körülötte további körökkel és tőle jobbra pár "hullám". A Sunn O))) név a logónak egy igazán hű interpretációja.
Zenéjük szélsőségesen lassú és súlyos. A két gitáron kívül minden más instrumentum csak alkalmi vendég. Lemezeik sorában a japán Boris zenekarral közös Altar (2006) a legtöbbet emlegetett és legkeresettebb, de az én személyes kedvencem nem ez, hanem a White 2 (2004) lemez. A 25 perces Decay2 [Nihils' Maw] című tételben Csihar Attila (aki ekkortól rendszeresen feltűnik a zenekarban) az emberiség legrégebben lejegyzett szövegeinek egyikéhez, a szanszkrit nyelvű Shrimad Bhagavatam (másik nevén Bhagavata Purana) tizenkettedik énekéhez adja a hangját. A Kali Yugáról szóló jövendölések együtt örvénylenek a mélybe aláhulló és az onnan felemelkedő hangokkal. Túl egyszerű lenne a sűrű hangfolyamot a legsötétebb kor szimpla soundtrackjeként beazonosítani, hiszen akarva vagy akaratlanul, hasonló hatásokat képes az kiváltani a hallgatóból, mint egyes buddhista szertartás zenék (a hogyanról és miértekről majd egy direkt ilyen témájú bejegyzésben próbálok írni).



Nagyon kiváncsi voltam, hogy különleges világukból koncerten mit és hogyan tudnak megvalósítani. Tavasszal láthattuk őket az ausztriai Donau festivalon, a kremsi minorita templomban. Kezdetben a színpadkép végtelenül puritán és sötét. Amikor Stephen O'Malley és Greg Anderson hosszú fekete csuhában lassú (nagyon lassú) és teátrális (nagyon teátrális) mozdulatokkal gitározni kezd, akkor az egész a maga egyszerűségével roppant látványossá válik. Később csatlakozik a látványhoz némi füst, színes fénynyalábok és végül Csihar Attila. Utóbbi feltűnését a Donau Festival hivatalos fotósai úgy tűnik már nem bírták kivárni. Nem voltak egyedül. Az első 5-10 percben többen elhagyták a zajjal telt templomot. Aki maradt, alig mozdult. Levegőt is csak a falakról ránkszakadó hangfolyam utolsó hangjának elhalása után vettünk először. A szertartást végző három alakot mintha id. Pieter Bruegel álmodta volna a templomba. Az élmény katartikus volt és igen mély nyomokat hagyó, mint egy sikeres lélekmentő trepanáció.



Sunn O))) — Wikipedia
Sunn O))) — last.fm
ideologic – home page for Stephen O'Malley
Stephen O'Malley — MySpace
Southern Lord Records
Attila Csihar — Wikipedia
Attila Csihar — MySpace

Fényképek a kremsi koncertről

Sunn O))) at donaufestival, 20. 04. 2007:

Sunn O))) at the independent SF, 06. 07. 2007:

Sunn O))) at club quattro, nagoya, 16. 05. 2007: