2010. február 25., csütörtök

Push Kara

A limoges-i Exotoendo ill. Cyril Herry a Push Kara című munkájával nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a Tibeti Halottaskönyv / Bardo Thödol (bar-do thos-sgrol) zenei formába öntése. Az album hat tétele a hat átmeneti állapot meditatív ambient zenébe álmodva, a stílus sötétebb képviselőinek modorában. Cyril Herry hagyományos tibeti instrumentumokat, vonós hangszereket, mantrákat, zörejeket, ismeretlen eredetű hangokat alkalmaz, de mindenből csak egy keveset és erősen visszhangosítva, effektezve, finoman összemosva. Előtte is, utána is sokan tettek még hasonló kísérletet. Számomra ez a lemez volt annak idején az első ebben a témában (úgy 10 éve), és ezt tartom az egyik legjobbnak a sorban. Az azóta megismert további 10-20 hasonló tematikájú lemezt is megpróbálom rövid időn belül feldolgozni (röviden, hatékonyan) itt a blogon (már épp itt az ideje).

A korábbi Exotoendo lemez (Endorcism Process, 1998) semmivel sem marad el a Push Kara mögött. A tematika más, a hangulat, minőség azonos. Az úriember több lemezt sajnos nem készített Exotoendo név alatt. Mostanában Ninth Desert néven ad ki lemezeket.



"A Bardo-Thödol bizonyosan a legismertebb tibeti vallási szöveg a nyugati világban. 1928-ban fordították le és tették közzé angolul, de főként 1960 után vált elég sok fiatal kedvenc olvasmányává. A jelenség a kortárs nyugati szellemiség története szempontjából igen jelentős. Mély és nehéz szövegről van szó, amelynek egyetlen vallási irodalomban sem akad párja. Az az érdeklődés, amit nem csak a pszichológusok, történészek és művészek, hanem főként az ifjúság körében keltett, tünetértékű: jelzi, hogy a halál csaknem teljesen szentségét vesztette a kortárs nyugati társadalmakban, és azt az elkeseredett vágyakozást, hogy – vallásilag vagy filozófiailag – ismét értékkel ruházzuk fel ezt az eseményt, ami bevégzi s egyszersmind kétségbe vonja az emberi létezést" (Mircea Eliade)