Előkerestem, feldolgoztam és Picasa-ra feltöltöttem a négy évvel ezelőtti görögországi utazásunk képeit. Az út célja elsősorban Apollón, a rend és mérték istenének két legfontosabb kultuszhelyének felkeresése volt, de Délosz és Delphoi között Athén, Mükonosz és a Szunion-fok is útba esett.
A görög mitológia szerint Délosz, a kopár, élettelen kis sziget volt Apollón és Artemisz születésének helyszíne. Elsősorban ezért volt a hely a hellén világ szakrális központja i.e. 900 és i.sz. 100 között. Jelentősége később sem sokat csökkent. A szigetet ellepték a szentélyek és a zarándokok. Peiszisztratosz egy rendelete, majd egy delphoi jóslat miatt a szigetet megtisztították az eltemetett halottaktól, és elrendelték, hogy senki sem születhet vagy halhat meg a szent szigeten. Délosznak ma nincs állandó lakosa, és nem lehet a szigeten éjszakázni, így részben még ma is élnek a szabályok; nullára csökkent a születés lehetősége és minimálisra a halál esélye. Ma az egész sziget egyetlen összefüggő régészeti terület végtelen számú impozáns rommal és nagyon kevés hűsítő árnyékkal.
Delphoi az Apollón-kultusznak egy másik, nem kevésbé fontos helyszíne. Apollón itt, a Parmasszosz-hegy lejtőjén ölte meg Püthont. Az aktus helyén emelték azt a templomot az isten tiszteletére, ahol aztán Püthia, a homályos jövendöléseket mormoló orákulum praktizált. Innen került elő a delphoi kocsihajtó (Heniochos) néven ismert szobor. Egyike azon kevés ókori bronzszobroknak, amelyek túlélték – rendszerint föld vagy víz alatt – azokat az évszázadokat, melyek elpusztítottak, beolvasztottak, "újrahasznosítottak" minden bronzból öntött tárgyat, hogy anyaguk fegyverként születhessen újjá. Az i.e. 475-ös születésű szobor az ún. "szigorú stílusban" készült a korai és az érett klasszikus kor közötti átmenet idején. Szerintem az ókori világ egyik legszebb, leghatásosabb szobra. Nem csoda, hogy Hamvas Béla nem ragad meg a szobor puszta szépségénél, művészi nagyságánál; ennél ő sokkal többet lát a kocsihajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése