Ishopanishad

Az orosz Vishudha Kali-t már évek óta igyekszem szemmel tartani, és várom türelemmel, hogy kilépjen korlátai közül és egy jó és izgalmas hangzóanyagot tegyen le végre az asztalra. A lehetőség meg volt/van benne, de eddig valahogy mindig hiányosnak, félresiklottnak, kétes értékűnek/tartalmúnak éreztem a produkciókat. A Velehentor és a Closing The Eternity két oldalról vállon ragadta és egy kissé felemelte Andrej Komarovot; ennek eredménye egy múlt év őszén megjelent lemez. A háromszámos, negyvenperces anyag az Ishopanishad címet kapta. Az Isopanisad (Ísa Upanisad) az Upanisádok egyik legrövidebbike. "A költői szépségű mű az upanisad-filozófia esszenciája."

A lemez valójában egy 2005-ös élő fellépés lenyomata. A közreműködők elsősorban a jól ismert és kedvelt tibeti és nepáli hangszereket szólaltatják meg. Andrej Komarov pedig a Srí Isopanisad mantrát kántálja. A végeredmény egy remek kis drone ambient. A lemez képi arculata sajnos nem a címmel/szöveggel harmonizál, hanem a hangszerekhez hasonlóan Tibetet idézi (nem is kicsit - hiszen már a lemez címe is egy pszeudo-tibeti írással szerepel a borítón). Az összkép ezúttal is fájóan felemás, így a jövőben inkább talán kerülöm, mint követem a Vishudha Kalit.

Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók

de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.

Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,

az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,

de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más.

Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,

az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.