2007. július 31., kedd

Kekexili - Mountain Patrol


Az 5000 méter magasan fekvő Kekexili a legnagyobb kínai állatrezervátumként sok ritka fajnak ad otthont, többek között a tibeti antilopnak (Chiru). Az antilopokra már az itt letelepedő első emberek is vadásztak. Nekik még létfontosságű lehetett az állat elejtése ezen a zord fennsíkon. Az elmúlt 20 évben a vadorzók százával lövik le az antilopokat a gyapjúért, veszélyeztetve ezzel a faj fennmaradását. A kilencvenes években helyi tibetiek önkéntes járőrökként próbálták megállítani az értelmetlen mészárlást. Fizetést ritkán kaptak, viszont akár az életükbe is kerülhetett egy-egy őrjárat. A Kekexili: Mountain Patrol az ő történetüket dolgozza fel. A két főszereplő az önkéntesek vezetője, a cél érdekében mindent kockáztató Ritai és a Pekingből küldött újságíró, Ga Yu. A csapat a legnagyobb károkat okozó vadorzó és emberei nyomába ered a hihetetlen távolságokban is csak kopár, teljesen élettelennek tűnő tájat jelentő tibeti fennsíkon, ahol már nemcsak az üldözöttek fegyvereitől kell tartaniuk.

A filmet az eredeti helyszíneken tibeti és mandarin nyelven forgatták. A kemény körülmények miatt a stáb több tagja folyamatosan beteg volt. A tibeti táj mindig is próbára tette az embert, de filmen ez még sosem jelent meg ennyire hihetően. Különleges film, erősen ajánlott. A film megérdemelten nyert díjat számos filmfesztiválon (Berlin, Tokyo, Hong Kong).
Itthon Vadászok vadászai címmel jelent meg DVD-n és úgy tűnik, hogy az HBO-n is el lehet majd csípni.

Kekexili - National Geographic World Films
Kekexili - imdb.com
Kekexili - Ázsiafilm

2007. július 30., hétfő

Keleti művészeti lexikon

Az első magyar nyelvű, átfogó kézikönyv a Kelet művészetéről és mégis inkább tűnik váratlan ajándéknak, mint egy régi adósság rendezésének. Bármennyire is szükség volt rá, nem számítottam egy ilyen könyv megjelenésére. Számokban röviden: 1000-nél több címszó, 500 grafikai illusztráció 388 oldalon 4600 forintért. A gyönyörű borító alapos munkát takar. A lexikont a gyakorlatban még nemigen használtam, még csak lapozgatok, ismerkedek. Amik így az első találkozások során a lexikon előnyeinek tűnnek: a hosszabb címszavak egy terület, kultúra művészetéről valamint a függelék (ajánlott irodalom, kronológia... ). A további pozitívumokról majd később. Sajnos az illusztrációk nagyon hullámzó színvonalúak.

Keleti művészeti lexikon
Corvin kiadó
Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

2007. július 29., vasárnap

Why The Bat Lives In Caves



Az oroszlán és a sas vezeti egymás ellen a föld és az ég állatainak seregét. Miért csapnak össze egymással? És a denevér vajon melyik oldalon áll?
Nick Kozis 2001-ben egy mongol fabulából készített egy nagyon tetszetős pár perces flash animációt. Kisfilmje sikere után később hasonló stílusban Icarus, Arachne és Quetzatcoatl történetét is feldolgozta.

Nick Kozis
Nick Kozis: Why The Bat Lives In Caves
Why The Bat Lives In Caves - AtomFilms
Miért jön a nyárra tél?- Mongol eredetmondák és mítoszok

2007. július 27., péntek

Popol Vuh



A Popol Vuh a space music, krautrock, new age és orientális pszichedelikus zenék között talált meg egy járatlan ösvényt. A zenekart Florian Fricke alapította 1970-ben. Kezdetben ők voltak a legendás Moog III szintetizátor leglelkesebb hívei és használói. "A zene, amit a Mooggal létrehozhatsz, az emberi érzelmek teljes sorát lefedi." Végül csak első két lemezükön használták, ám ahogyan azt tették az még sokáig példaértékű maradt. Második, In Den Garten Pharaos című lemezük terjedelmes diszkográfiájuk egyik legtöbbet emlegetett darabja lett. A kozmikus audio ceremónia során az óriási Moog szintetizátor, orgona és zongora templomokat és sírboltokat betölteni akaró hangja fonódik össze pergő tablákkal. Következő lemezükön (Hosianna Mantra - 1972) eltűnik a szintetizátor, de megjelenik a csembaló, oboa, tampura, hegedű és ekkor tűnt fel első ízben a koreai szoprán, Djong Yun. A lemez tovább erősíthette a gyanút, hogy Florian Fricke-nek kivételes érzéke van a misztikumnak és áhítatnak zenében való megjelenítéséhez egy olyan megfejthetetlen eredetű zenei formában, amely mellesleg egyszerre felel meg a klasszikus és a modern zene elvárásainak. A hangszerelés később is folyamatosan változott attól függően, hogy mit kívánt az adott hangulat, így tűnt fel később a gitár, szaxofon, szitár vagy éppen a Bajor Állami Opera kórusa a Sei still, wisse ICH BIN lemezen. Én a későbbiek közül a Letzte Tage - Letzte Nächte (1976), Die Nacht Der Seele - Tantric Songs (1979), Sei still, wisse ICH BIN (1981) lemezeket tartom még nagyon fontosnak. A Popol Vuh azaz Fricke Werner Herzog jóbarátjaként számos filmzenét is írt: Nosferatu: Phantom der Nacht (1979), Aguirre, der Zorn Gottes (1972), Fitzcarraldo (1982), Kaspar Hauser - Jeder für sich und Gott gegen alle (1974). Utóbbiban szereplőként is feltűnt.
Florian Fricke 2001 december 29-én halt meg Münchenben.



Popol Vuh - official
Popol Vuh - fansite
Popol Vuh - MySpace
Popol Vuh - last.fm

Popol Vuh - Kyrie (1973):

Popol Vuh - Improvisation (1971):

Popol Vuh - Bettina – Live (1971):

Nosferatu:

2007. július 26., csütörtök

... és akkor megérkeztek a mocsikák

A Magyar Szépművészeti Múzeum aktuális kiállításán a mocse kézműves remekek alaposan elhomályosították a többi letűnt perui civilizáció kiállított tárgyi emlékeit. Hiába voltak itt a nagy inkák, csupán a nazcák tudták volna őket megszorongatni, de ők sajnos csak kis létszámban voltak jelen. A mocse kerámiák régi szerelmeseként örültem sikerüknek. A világ Nagy Eltűntjei közül a mocse civilizáció tűnik az egyik legnagyszerűbbnek és legnehezebben megfejthetőnek. A páratlan szépérzékkel és képzelőerővel megáldott nép úgy tűnik, nem rendelkezett az írás semmilyen formájával sem. Egy piramistemplomokat, csatornákat, öntözőrendszereket építő, jól szervezett társadalom írásnélkülisége egy eddig ismeretlen természetű intelligenciára utal. Más lehetőség híján csupán tárgyi emlékeik, feltárt sírjaik alapján következtethetünk életükre. Túlzások, találgatások, pre-koncepciók, általánosítások, ellentmondások, helyesbítések. A szakirodalom már sokmindent elmondott róluk, életükről és időnként nem spórol olyan fogalmakkal, mint szadizmus, szodómia, kannibalizmus, emberáldozat... A szakemberek bizonytalansága és korlátoltsága egyszerre komikus és aggasztó.



"a képek értelmezése sokszor ad hoc jellegű, azok egyszerűen mást is jelenthetnek. Néhány, aligha biztonsággal megalapozható előfeltevés nélkül nem érthető meg, hogy miért tekintenek például egyértelműen hadifogolynak az elemzők szinte minden, fizikai kínokat elszenvedő férfialakot. (...) Szokták mondani, hogy a mocsikáknak nincs írásuk, ikonográfiájuk azonban úgy működik, mint egy képeskönyv. Sokan öntudatlanul is úgy értik ezt a mondatot, hogy e képes könyv olyan, mint az a képregény, amelynek elvesztek ugyan az aláírásai, de rekonstruálhatók. (...) e képaláírások rekonstruálhatatlanok, mert semmilyen értelemben nem is léteztek: ha a mocsikák valamit akartak volna írni a képeik alá, tehetséges nép lévén feltalálták volna az írást és a történelmi krónika műfaját" (Mester Béla: Történelmi képek kortársaink magyarázatában)

2007. július 25., szerda

Tenzing Norbu Lama


Tenzing Norbu Lama 1971-ben született Nepálban, a Tibettel határos Dolpo körzetben, az ország egyik legeldugottab és legzordabb hegyi régiójában. A művész egy több, mint 400 évre visszavezethető festői családból származik. Már nagyon korán felfedezi a művészetet, 12 évesen kezdi el a hagyományos thangka festészet tanulását. Nagyon ismert művész lett a buddhista és nepáli közösségben. Képein keveri a thangka műfaját a dolpoi táj és életmód képeivel, különösen az általa is igen jól ismert vidéki élet jelenetei és a jakok kapnak kiemelt szerepet.



Franciaországban többször is szerepelt kiállításokon. Jacques Perrin, francia filmproducertől több megbízást is kapott, így készül el a Himalaya, l'enfance d'un chef című képes gyerekkönyv. A könyvnek komoly nemzetközi visszhangja lett. A nálunk Himalája, az élet sója címmel játszott francia film ebből a könyvből nőtte ki magát. A filmbéli festő szerzetest, Norbut bár nem ő játsza, de a karakter az ő személyére épül. A nemzetközi elismerés és siker ellenére Tenzing Norbu inkább szülöföldje, Dolpo elkötelezettjeként segíti otthonának kulturális és gazdasági újjászületését. Számos tanítvánnyal foglalkozik és segíti őket, hogy a festészet számukra lehetőség lehessen a szerény gazdasági helyzetű országban.




2007. július 21., szombat

Ang Sang

A hagyományápoló kortárs tibeti festészet megérdemli a figyelmet, de sajnos csak nagyon ritkán van alkalmunk találkozni vele. Katmanduban az aprócska és szinte megtalálhatatlan Lotus Gallery alkalmas hely az ismerkedésre, de tőle nyugatabbra már nyílván más a helyzet. Be kell, hogy érjük a kibertér adta lehetőségekkel, bár Ang Sangtól sajnos itt a hálón sem találtam kielégítő mennyiségű alkotást.

Ang Sang a tibeti egyetemen festészetet és tradicionális thangka festészetet tanult. Az iskola elvégzésének évében (1988) díjat nyer Bárány című munkájával a pekingi Tibeti Kortárs Művészeti Kiállításon. Négy évvel később a japánban megrendezett Kínai Etnikai Festészeti Kiállításon az összes képe gazdára talál. Ettől fogva a kilencvenes években minden esztendőt egy újabb szakmai sikerrel zárt (megkapta például a Lhaszai Kormány legmagasabb művészeti díját).



"Festményeim akaratlan, ösztönös érzelmeket mutatnak meg, a festészet számomra a szívemben lakó Buddha természet, amelyet csodálok és feltétlenül tisztelek. Festészetem különbözik a nyugatitól, mely hangsúlyt helyez az élethű ábrázolásra és az egyéniség kifejezésére és így tovább. A kínai hagyományos festészettől szintén különbözik. Festészetemet inkább a hit és odaadás határozza meg. Ez a nemzetiségünk szellemiségének művészeti nyelve. Megpróbálom megtalálni az ősi tibeti tradicionális művészet és a nyugati avantgarde közti közös pontot. Célom felállítani egy speciális művészeti nyelvet és festői szellemet, melynek kiindulópontja a vallási és népi művészetünk amikből különleges iparművészeti munkákat teremthetünk, melyek modern jellemzőkkel és mindkét nemzetiséggel rendelkezhetnek. Ezek minél inkább kifejezik nemzetiségünket, annál inkább lesznek nemzetköziek."


2007. július 20., péntek

Phurpa & Lungta



Phurpa

A phurpa egy háromélű démonűző tőr a Himalája térség buddhista – és akár pre-buddhista –hagyományaiban. Nyele rendszerint egy dorje vagy lófejű tantrikus istenség Hayagriva, de számos egyéb változat is ismert. Készülhet fémből vagy fából.
A Phurpa (korábban Purbának írva) nevet viselő orosz csoport megidézi a Bön és a négy nagy tibeti buddhista iskola (Nyingmapa, Kagyupa, Sakyapa, Gelugpa) zenéit, szertartásait. A csoport tagjai (elsősorban: Alexey Tegin, Sviatoslav Ponomarev, Igor Yanchoglov) ehhez autentikus tibeti hangszereket használnak: rGaling, Dung-chen, Dung-dkar, rKangling, Drilbu, Damaru, Rolmo, rGna… Hagyományos értelemben a Phurpa semmiképpen sem tekinthető zenekarnak, így megújulás azaz még több külső hatás (formai megoldásokra gondolok) beengedése a zene "élvezhetősége" érdekében nem megengedett. A Phurpa, koncepciójának engedelmeskedve megmarad szigorú zenei puritánságban (nagyon jól van ez így), szabadabb zenei kísérletezgetésre a Lungta alkalmasabb.

Phurpa
Phurpa 2
Phurpa 3
Fényképek a Phurpa 2007 júniusi szertartásáról




Lungta

A lungta (loungta, lung-ta, rlung-rta) azaz szélparipa a neve Tibet egyik ősi jelképének. Többnyire imazászlók mintájaként találkozunk a lángoló ékkövet (norbu) hordozó ló képével.
A Phurpában is szerepet vállaló Igor Yanchoglov vezette csoport hasonló pontról indul, mint a Phurpa, ám merészebb annál. Szintén a Bön szertartások, a tantrikus tanítások és Tibet maga jelentik a magot, ám ezúttal egy egyedi szintézisre törekednek. Európai, szibériai, észak-amerikai zenei hatások is megjelennek, így néha az ambient vagy worldmusic felé sodródnak, de sosem lépnek túl egy bizonyos határt (persze mindenki máshol, a saját értékítélete szerint húzza meg ezt a határvonalat), nem válik ízléstelenné, hiteltelenné vagy kommersszé.
Igor Yanchoglov producerként autentikus buddhista szertartás zenék lemezen való megjelenését segíti. Számos kiemelkedően jó lemez fűződik nevéhez: Gyudmed Tantric Monastery - Buddha medicine ceremony, Gyudmed Tantric Monastery - Green Tara ceremony, Kopan Monastery - Roar of Yama, Mongolian Kuntse Monastery - Chöd.

Lungta
Lungta 2

2007. július 18., szerda

Ashes and Snow




Minden előzmény nélkül (azaz nem ismertük sem Gregory Colbertet, sem Ashes and Snow című munkáját) mondtunk igent a filmre egy Siem Reap-i DVD/CD üzletben. Hiába volt a DVD borítóra zsúfolt képözönben valami giccsgyanús, nem riasztott el. Nehezen tudtam elképzelni, hogy ezek mi módon lehetnek egy hosszabb, kb. egy órás film pillanatképei, így a kiváncsiság győzött. Az ajánló szöveg és a film zenéiért felelősek listája (Michael Brook, Patrick Cassidy, David Darling, Lisa Gerrard és Jóhann Jóhannsson. Később kiderült, hogy bár nincs itt feltüntetve, de Nusrat Fateh Ali Khan és Djivan Gasparyan neve is ide kívánkozik) jelentett némi támpontot, hogy mire is számíthatunk. Az Ashes and Snow egy roppant izgalmas vállalkozás, egy 21. századi mozgókép-bestiárium. A világ legendás totemállatai előtt tiszteleg: elefánt, bálna, tengeri tehén, mongúz, gepárd... A film helyszínei: India, Egyiptom, Myanmar, Tonga, Sri Lanka, Namibia, Kenya, Antarktisz és Borneó. Szépia színvilág, sok zene, kevés narráció (angolul Laurence Fishburne, japánul Ken Watanabe). Néha túl erős a látványorgia. Egy-egy témánál mintha túl sokat időznénk, de néhány nagyon jól sikerült, mesteri felvétel feledteti mindezt.

Ashes and Snow - official
Ashes and Snow - imdb.com
Gregory Colbert - wikipedia
Gregory Colbert fotói

2007. július 17., kedd

Geheimnisvolles Tibet



Ausztriában, a határhoz nagyon közeli Halbturni kastélyban lehet október végéig az izgalmas és nagyon látványos "Geheimnisvolles Tibet" című kiállítást elcsípni. A Fertő tavat megkerülve találkoztunk először a kiállítás szórólapjával majd egyre többször a semmitmondó plakáttal. A kiállitási anyag összetétele kellemes meglepetés volt. Főleg tantrikus kegytárgyak, hangszerek, maszkok, ékszerek, kéziratok, thangkák... Felettéb mutatós és érdekes darabokkal lehet találkozni a kiállításon (pl. egy orákulum diadémjai és tükrei vagy egy 52 cm-es és 20 kilogrammos hegyikristály dorje).