2015. augusztus 7., péntek

A burmai abrasax


Nem szükséges az európai okkult hagyományok különösen alapos ismerete, hogy az ún. abrasax-gemmák jellegzetes kakasfejű keveréklénye ismerősnek tűnjön. A lény az ókori talizmánokon gyakran szereplő ABRASAX (ΑΒΡΑΣΑΞ) szóval mára végképp elválaszthatatlan, és pontosan ugyanolyan rejtélyes; hiszen a szó eredetét, jelentését és funkcióját mai napig homály fedi. Nem kevésbé rejtélyes a szellemi áramlat (gnószticizmus), amihez a név és az amulett kötődik. A szinkretista mozgalom a Krisztust követő első évszázadban tűnt fel, – de nem a semmiből, minden előzmény nélkül – a kialakuló kereszténység “ellenében”. Mára ugyan kétségessé vált a mozgalom és a talizmánok kapcsolata, de botorság lenne figyelmen kívül hagyni a lehetőséget – például mert meglehetősen nehéz pontosan definiálni magát a gnószticizmust.

A konvencionális elképzelés szerint az ABRASAX szó egyfajta gnósztikus “istent” jelöl, mi magában egyesít jót és rosszat, istenit és démonit. Észszerű feltételezés, hogy a bajelhárító talizmánokra leggyakrabban vésett alak azonos ezzel az istennel. Az istennek vélt lény öt-hat attríbútum egyedi szintézise: kakasfej, emberi törzs (gyakran mellvérttel) és karok, a bal kézben ostor (néhol kard vagy pálca), a jobb kézben kerek pajzs (gyakran valamilyen felirattal), a lábak helyett két kígyó. Ha az elemek értelmét, jelentését a keresztény szimbolika és gnósztikus tanok szerint próbáljuk felfedni, akkor a kakas tűnik a legfontosabb összetevőnek. A kakas éberségre int; a sötétség felett győzedelmeskedő nappali fény megtestesítője. A gnósztikusok számára az alvás és álom a tudatlanságot és tompaságot jelöl; a szellemi halál metafórái. Felébredést, megváltást, halhatatlanságot, igazi életet a gnózistól (tudás, ismeret) várhatunk. Mindezek mellett a kakas – a bakhoz hasonlóan – különböző bűnök szimbóluma is. A kígyó és az ostor jelentése szintén kettős, de a további összetevők ismertetését, elemzését most inkább átugrom, mert egyrészt nem tudok a gnószticizmus útvesztőjében kellő biztonsággal tájékozódni, másrészt nem is biztos, hogy ez volna a megfelelő módszer. Nagy Árpád Miklós elmélete tűnik nekem messze az egyik legelfogadhatóbbnak. (a teljes cikk: A kakasfejű-kígyólábú istenalak – ábrázolható-e az Ábrázolhatatlan?)

“A kép alkotóelemei egy olyan héber szógyök különféle származékait ábrázolják, amelyek Izrael Istenének egyik nevét határolják körül. A GBR szógyök köré rendezve a szkhéma roppant heterogén elemei egységesen értelmezhetők. A kakas (gever) fej, fölvértezett harcosként (gibbor) ábrázolt férfi (gever) test és a gigantikus hősiességet (gibbor) kifejező, kettős kígyó (gigas – gibbor) formázta láb egy hatalmas (gvurah), ellenségein diadalmas (gavar) istenre, a Hatalmasra (Gibbor, ha-Gvurah) való utalásként felfogva koherens képet alkot. Az ikonográfiai elemek, a szó szoros értelmében vett piktogrammként, képpel írják körül ezt a nevet. A Kígyólábú alakjává összerendezett képdarabok, ha héberre fordítjuk őket, egy hatalmas nevet definiálnak – a Hatalmas nevét. A kép révén Isten neve a varázsló számára megszólíthatóvá lett.”

Jelen írásnak valójában nem célja az ABRASAX megfejtése vagy  történelmének ismertetése, csupán egy érdekes burmai “leletet” kívánok bemutatni. Sok évvel ezelőtt már írtam egy rövid blogbejegyzést a látványos burmai tetováló eszközökről, és a mágikus/animista mintákról. Burmában több ilyen mintakönyvvel találkoztam, de a legérdekesebbet pár éve Budán, a Mandalay nevű, burmai tárgyakra specializálódott boltban leltem (amennyiben valakit érdekel, egészen biztosan vannak most is tetoválással kapcsolatos eszközök). A mintakönyv egyik lapján egy kerekpajzsos kakas-kígyó keveréklény pózol. Véletlen egybeesés aligha lehet. Európa kedvelt bajelhárító talizmánja egy azonos funkciójú tetoválásmintaként reinkarnálódott a XXI. századi Burmában. Talán sosem fogjuk megtudni, hogy valójában mikor és hogyan lelt új hazára, de vallástörténeti szempontból az összetett szimbólumok migrációja még az áhított információk hiányában is mindig figyelemre méltó jelenség.