2013. december 7., szombat

Remete: Egy

Már egy hete hallható egy Remete név alatt publikált lemez, amit nevezhetünk a hazai dark ambient színtér egy jelentős eseményének is akár. Az egyelőre még nem fizikai valójában megjelent Egy című lemez sokkal többet tud, mint a számcímekben az ékezetes betűk ügyes kerülése. Ilyen lemezt már régóta nagyon vártunk. A befagyott hegyi tavak tartós jégpáncélja alatti hosszú magányban gyakorolt tummo hangjai hatásosan valósítják meg a műfaj primordiális zenei toposzát, a tűz és jég találkozását.

2013. december 6., péntek

Mahendra More's Calligraphy


Mahendra More 2012-ben mindennap egy újabb Om kalligráfiával rótta le tiszteletét a rejtélyes és magasztos szótag előtt. Ezt a Calligraphy a day! 365 ways to draw ‘Aum’ blogján tette. További kalligráfiáiból párat egy másik blogján találunk. Gyönyörűek, ám most itt csak a 365 ॐ-ból válogattam közel tizet, amik valamelyest érzékeltetik az éves “termés” nagyszerűségét és változatosságát.

2013. november 29., péntek

Rhishikesh Kedare's Calligraphy


Másfél évvel az Achyut Palav bejegyzés után most végre újra az “iszlám kalligráfián túli mai indiai kalligráfiáról” lehet szó két, – látókörömbe viszonylag újonnan és egyszerre kerülő – művész révén.
Rhishikesh Kedare reklámgrafikát, tipográfiát tanult Ahmedabadban (National Institute of Design). Poszterek, logó- és arculattervezések mellett szívesen ragad tollat (vagy akár fogkefét), hogy devanāgarī kalligráfián keresztül is alkothasson valami szépet.


2013. november 14., csütörtök

BaliOrganicArts


Bali szigetén az aratás idejére várók, hogy múlassák az időt, mindig szívesen faragtak szobrokat, maszkokat, medálokat. Ez Tampaksiringben sokáig a puszta időtöltésen, faragás örömén és kész tárgyak használatán túl csak némi pluszbevételt jelentett a helyieknek, amennyiben a turistáknak eladták műveiket. A szülők tapasztalatait tökélyre fejlesztve, a legújabb generáció már "főállásban" farag különleges művészi darabokat nemzetközi megrendeléseket elégítve ki. A BaliOrganicArts művészeinek elsősorban fa, csont és bivalyszarv jelenti az alapanyagot, de került kezükbe már jávorszarvas agancs, krokodilkoponya, mamutagyar, és számos ásvány is.

2013. október 26., szombat

Phurba Namgay



Phurba Namgay (1963-) kortárs bhutáni festőt egy egészen érdekes magánmitológia teszi egyedivé...

Namgay a hagyományos thangka festészetet tanulta, műveli és tanítja; számos bhutáni monostor falán találkozni munkáival. 2008-tól rendszeresen megfordul az Egyesült Államokban. Néhány éve Namgay egy amerikai barátjától kapott egy könyvet a NASA-ról és az űrprogramról. A rakéták teljesen lenyűgözték: látta bennük mindazt, mint a sárkányokban, amiket igen jól megismert gyerekként Bhutánban… Rajongása eredményeként újabb festményein rakéták süvítenek és mennydörögnek a bhutáni táj fölött, vagy épp sárkányokkal játszanak (vagy makarával).

“Amikor gyerek voltam Bhutánban, hallottuk, hogy az amerikaiak a holdon járnak. Anyám ezt nem hitte el. Szóval nekünk a rakéták épp úgy voltak mitikusak, ahogy a sárkányok a nyugati embereknek.”


2013. augusztus 26., hétfő

Images Of The Dream And Death


Ma jelenik meg Rózmann Ákos (1939-2005) magyar-svéd zeneszerző és orgonaművész Images Of The Dream And Death című művének negyedik, 2001-es változata, ezúttal tripla bakelit formában.

Rózmann Az álom és a halál képeit (Bilder inför drömmen och döden / Images Of The Dream And Death) svédországi tanulmányait követően, a hetvenes évek közepén komponálta. A nagyszabású, kísérletező elektroakusztikus darabot 1978-ban mutatta be Stockholmban. Nagyságát, maradandó mivoltát jelzik az azóta megjelent különböző változatokat kísérő érdeklődés. A jelenlegi kiadást Stephen O’Malley gondozta. A borító az első lemez óta gyakorlatilag változatlan; festője az a Füzeskúti Ferenc, akit mi leginkább Csöpel Lámaként ismerünk.

"Rózmann Ákos zenéjében megalkuvást nem ismerő természete tükröződik. Mint munkájának lázas elkötelezettje, órákra ablaktalan stúdiókba zárkózott, s gyakran késő éjszakáig dolgozott. Nem vett részt a hivatalos zeneélet rendezvényein, s későbbi éveiben saját műveinek előadásaira, bemutatóira sem ment el. Munkájával sem a szakma elismerését, sem a közönség tetszését nem kereste. Kizárólag saját víziójának lehető legtökéletesebb megvalósítását tartotta szem előtt.
E víziót maguk a – sokféle forrásból felvett – hangok inspirálták. A nyersanyagokban rejlő tulajdonságokat Rózmann különlegesen plasztikussá tette, rendkívüli erejű drámát teremtve, különösen nagy formátumú műveiben. E dráma az emberi létezés legalapvetőbb konfliktusait jeleníti meg, megdöbbentő képét adja legsötétebb mélységeinek, s rámutat, hogy bűn és tisztaság, sötétség és fény együtt járnak, minőségeik kölcsönösen feltételezik egymást. Rózmann zenéje gyakran használ szimbolikus és képszerű elemeket: buddhista és keresztény szertartászenéből vett idézeteket az egyik oldalon, erőszakos csörömpölést, morgást és ördögi nevetést a másikon. E két erő hangjai között megszólal a nekik kiszolgáltatott, szenvedő emberi lélek jajkiáltása."

Images of the Dream and Death Part I & II [52:19]


Images of the Dream and Death Part III [1:10:37]


2013. július 18., csütörtök

Anima Scientiae


Daniel Martin Diazt újra az egyik legszimpatikusabb kortárs festőnek gondolom. Hasonlókat korábban az ezredfordulón gondoltam róla. Az akkori stílusát közel tíz évig megőrizte, csiszolta, és alaposan bejárta a maga teremtette birodalmat. Tervezett lemezborítókat, lyukkamerát, és több belső teret is megtöltött jellegzetes stílusával.

Danielt két éve magukba szippantották különböző filozófiai és tudományos elméletek. Teljesen elbűvölték a tudományos diagramok, amik, mint rajzok kezdetlegesek, és nem is kívánnak esztétikusak lenni, ám Daniel számára mégis szépek. Ezek a képek inspirálták, hogy megalkossa saját tudományos-filozófiai-spirituális interpretációit a tudat(osság) koncepciójáról és további elméletekről. Az eredmény egy olyan művészeti album (Soul of Science), mely a tudomány, természet és anatómia misztériumait fedezi fel különböző tudományágak neves szerzőinek írásaival kísérve.






Sok évvel ezelőtt készítettem Daniellel egy interjút, ami 2002-ben az Equilibrium 'zine harmadik számában jelent meg. Úgy gondolom, érdemes ezt itt most újraközölni (kissé megrövidítve).

Úgy tűnik, hogy művészetedet teljes mértékben áthatja a vallás.
„Hívő katolikusként nevelkedve és felnőve, nehéz elképzelnem, hogy bármi más lehetne festményeim témája. Szüleim mindketten mexikói származásúak, és Mexikóban a katolicizmus szerepe igen jelentős, áthatja a kultúra egészét, így szinte lehetetlen az egyház ereje és hatalma alól kivonni magad. A katolikus vallás mexikói interpretációja ugyanakkor szélsőségesen szenvedélyes, borongós, szimbolikus és egyben rituális is.“

Rendszeresen jársz templomba vagy inkább csak alkalmanként?
„Általában havonta 2-3 alkalommal megyek templomba, de mindig elmélkedem a hitemről.“

Az európaiak többsége úgy gondolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok a haszontalan és értéktelen szemét hazája. Véleményed szerint melyek az Államok fő értékei? Te milyennek látod Amerikát és Európát?
„Véleményem szerint az amerikaiak éppen ugyanolyanok, mint bármely más nép a földön. Alapvetően ugyanazon értékekkel rendelkeznek, mint bármely más kultúra. A kérdésben megfogalmazott félreértést a média és Hollywood okozzák. Folyton megpróbálják az amerikaiakat felszínes, léha és önző embereknek bemutatni. Azt gondolom, a legtöbb európainak megváltozik a véleménye az Államokról, miután személyesen is ellátogatnak ide. Azt hiszem, meglepi őket, hogy mennyire egyformák vagyunk a mindennapokban. Amerika az én szememben egy fiatal ország, míg Európának kiemelkedően gazdag történelme és múltja van.“



Volt egy közös kiállításod a híres J. P. Witkinnel. Elég különös párosításnak tűnik. Kinek az ötlete volt ez a kiállítás?
„Ez a kiállítás érzelmileg nagyon sokat jelentett nekem. Joel régóta az egyik nagy példaképem volt, így óriási megtiszteltetést jelentett számomra, hogy együtt állítottunk ki. Sok embernek az volt a véleménye, hogy kettőnk munkássága jól kiegészítette egymást, az én képeim harmonikus egyensúlyt teremtettek az általa feltárt témákkal. Valóban furcsa kombinációnak tűnik, de akinek alkalma nyílt személyesen megtapasztalni a kiállítást, megállapíthatta, hogy a kiállítás egységet alkotott, és nagyon jól sikerült az egész show. Mindkettőnk munkássága a soha véget nem érő emberi tapasztalásra koncentrál. Terry Etherton szervezte meg a kiállítást, ő hozott össze bennünket. Úgy érezte, hogy Joel és én is a katolikus témákkal foglalkozunk műveinkben, ám teljesen más megvilágításban. Olyan volt az egész, mint egy izgalmas mérkőzés. A kiállításnak egyébként igen nagy figyelmet szentelt a média.“

Hogyan készülnek a képeid? Milyen módon alkotsz?
„Először minden kép rajznak indul. A rajzolás számomra a legkreatívabb önkifejező tevékenység. Amikor úgy érzem, hogy a rajz befejezett és kész mű, akkor kezdek bele a festésbe. A festészet számomra egyfajta meditatív élmény. Ekkor a gondolataim felszabadulnak, elszakadnak ebből a valóságból. A festmény mindig nagyon hasonlít a rajzhoz. Rendszerint semmit nem változtatok meg a rajz eredeti koncepcióján.“

Tervezel mostanában hosszabb animációs filmet?
„Igen, valóban tervezgetek egy sötét, szürrealista, misztikus filmet, mely az egyház paradoxonjait, látszólagos ellentmondásait boncolgatja. Nagyon régen az egyház alkimistákat és asztrológusokat alkalmazott, hogy válaszokat találjon az élet rejtélyeire. Később az egyház ördögimádónak bélyegzett és törvényen kívül helyezett bárkit, aki asztrológiával vagy alkímiával foglalkozott. A történelem eme momentumai lebilincselnek.“

Melyek számodra a legfontosabb dolgok, melyek művészetedre a legnagyobb hatással vannak?
„Hit, család és miszikum.“



2013. június 16., vasárnap

Leonidas Kryvošej


Leonidas Kryvošej (1957-) cseh szürrealista festő, kinek pályáját szinte a kezdetektől a hermetikus hagyomány befolyásolta. Szuggesztív erejű okkult szimbolizmusa (pl. ezek), mellett a Dzogcsen tanítások inspirálta képek teszik őt számomra figyelemre méltó festővé. A "Nagy Tökéletesség" tanításainak követőjeként nem meglepő, hogy festményein rendszeresen feltűnik a "fehér A"-nak is nevezett szivárványkörbe foglalt tibeti 'A' betű. Nagyon új, és lehetőségekkel teli az eredeti buddha-állapotunkba visszavezető utat jelentő 'A' és a tarot bolondjának (Le Mat) szintézise.

2013. június 15., szombat

Dorje Jampel's Calligraphy


A tibeti kalligráfiát nyugati emberként művelők nem vagyunk sokan (5-6 embernél nem több), így stílusunk is könnyen tud ennyire különböző lenni. Dorje Jampel stílusa közel áll Tashi Mannoxéhoz, de láthatóan nem ecsettel dolgozik és a grafikai elem is kevesebb.

Dorje Jampel egy olasz kalligráfus. Apja hatására már tíz éves kora óta foglalkoztatja a keleti filozófia. Huszonöt évesen kötelezte el magát a tibeti buddhizmus mellett. A tibeti nyelvvel együtt a kalligráfiát is igyekszik elsajátítani, és azt egyfajta meditációs praxisként művelni. Művészként a kalligráfiák mellett buddhista málák készítésével is foglalkozik.

2013. június 14., péntek

Far West



Megkockáztatom, hogy többen is vagyunk, akik már évek – és lemezek – óta várjuk, hogy a Master Musicians of Bukkake megtalálja azt a világot, ami a Far West című új opuszt meghatározza és maradéktalanul kitölti. Eddigi nyolc lemezük (amiből három koncertlemez) egyikét sem éreztem a játékidő felén túl is izgalmasnak, legalább annyira, amennyi hallhatóan kitelt volna tőlük, ám mindvégig ott volt a nagy lehetőség – vagy csak félreértettük egymást. Mindenesetre pszichedelikus rituális színházukat folyamatason követtem.



Nos, az új lemezt nagyon élvezem, a Far West igazán míves darab lett; a korábbiaknál sokkal kimértebb; az egész lemez tartós mélységgel bír. Valamiért engem a Grailsr-re emlékeztet, illetve a Grails-nél megszeretett megoldásokra. És persze a Popol Vuh-ra, néhol már annyira, mintha szándékos tiszteletadás lenne a pszichedelikus krautrock legnagyobbja előtt. Aki már valaha hallotta a Bukkakét, a fentiek alapján el tudja képzelni az új korszakukat. Ha mégsem, a lenti videók alapján mindenképpen.

Ja, és a gyönyörű lemezborító Simon Flower munkája. Remek a zenekar aktuális fotósorozata is, ami  Alison Scarpulla tehetségét dícséri.







és ráadásként egy 2011-es felvétel: