Daniel Martin Diazt újra az egyik legszimpatikusabb kortárs festőnek gondolom. Hasonlókat korábban az ezredfordulón gondoltam róla. Az akkori stílusát közel tíz évig megőrizte, csiszolta, és alaposan bejárta a maga teremtette birodalmat. Tervezett lemezborítókat, lyukkamerát, és több belső teret is megtöltött jellegzetes stílusával.
Danielt két éve magukba szippantották különböző filozófiai és tudományos elméletek. Teljesen elbűvölték a tudományos diagramok, amik, mint rajzok kezdetlegesek, és nem is kívánnak esztétikusak lenni, ám Daniel számára mégis szépek. Ezek a képek inspirálták, hogy megalkossa saját tudományos-filozófiai-spirituális interpretációit a tudat(osság) koncepciójáról és további elméletekről. Az eredmény egy olyan művészeti album (Soul of Science), mely a tudomány, természet és anatómia misztériumait fedezi fel különböző tudományágak neves szerzőinek írásaival kísérve.
Sok évvel ezelőtt készítettem Daniellel egy interjút, ami 2002-ben az Equilibrium 'zine harmadik számában jelent meg. Úgy gondolom, érdemes ezt itt most újraközölni (kissé megrövidítve).
Úgy tűnik, hogy művészetedet teljes mértékben áthatja a vallás.
„Hívő katolikusként nevelkedve és felnőve, nehéz elképzelnem, hogy bármi más lehetne festményeim témája. Szüleim mindketten mexikói származásúak, és Mexikóban a katolicizmus szerepe igen jelentős, áthatja a kultúra egészét, így szinte lehetetlen az egyház ereje és hatalma alól kivonni magad. A katolikus vallás mexikói interpretációja ugyanakkor szélsőségesen szenvedélyes, borongós, szimbolikus és egyben rituális is.“
Rendszeresen jársz templomba vagy inkább csak alkalmanként?
„Általában havonta 2-3 alkalommal megyek templomba, de mindig elmélkedem a hitemről.“
Az európaiak többsége úgy gondolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok a haszontalan és értéktelen szemét hazája. Véleményed szerint melyek az Államok fő értékei? Te milyennek látod Amerikát és Európát?
„Véleményem szerint az amerikaiak éppen ugyanolyanok, mint bármely más nép a földön. Alapvetően ugyanazon értékekkel rendelkeznek, mint bármely más kultúra. A kérdésben megfogalmazott félreértést a média és Hollywood okozzák. Folyton megpróbálják az amerikaiakat felszínes, léha és önző embereknek bemutatni. Azt gondolom, a legtöbb európainak megváltozik a véleménye az Államokról, miután személyesen is ellátogatnak ide. Azt hiszem, meglepi őket, hogy mennyire egyformák vagyunk a mindennapokban. Amerika az én szememben egy fiatal ország, míg Európának kiemelkedően gazdag történelme és múltja van.“
Volt egy közös kiállításod a híres J. P. Witkinnel. Elég különös párosításnak tűnik. Kinek az ötlete volt ez a kiállítás?
„Ez a kiállítás érzelmileg nagyon sokat jelentett nekem. Joel régóta az egyik nagy példaképem volt, így óriási megtiszteltetést jelentett számomra, hogy együtt állítottunk ki. Sok embernek az volt a véleménye, hogy kettőnk munkássága jól kiegészítette egymást, az én képeim harmonikus egyensúlyt teremtettek az általa feltárt témákkal. Valóban furcsa kombinációnak tűnik, de akinek alkalma nyílt személyesen megtapasztalni a kiállítást, megállapíthatta, hogy a kiállítás egységet alkotott, és nagyon jól sikerült az egész show. Mindkettőnk munkássága a soha véget nem érő emberi tapasztalásra koncentrál. Terry Etherton szervezte meg a kiállítást, ő hozott össze bennünket. Úgy érezte, hogy Joel és én is a katolikus témákkal foglalkozunk műveinkben, ám teljesen más megvilágításban. Olyan volt az egész, mint egy izgalmas mérkőzés. A kiállításnak egyébként igen nagy figyelmet szentelt a média.“
Hogyan készülnek a képeid? Milyen módon alkotsz?
„Először minden kép rajznak indul. A rajzolás számomra a legkreatívabb önkifejező tevékenység. Amikor úgy érzem, hogy a rajz befejezett és kész mű, akkor kezdek bele a festésbe. A festészet számomra egyfajta meditatív élmény. Ekkor a gondolataim felszabadulnak, elszakadnak ebből a valóságból. A festmény mindig nagyon hasonlít a rajzhoz. Rendszerint semmit nem változtatok meg a rajz eredeti koncepcióján.“
Tervezel mostanában hosszabb animációs filmet?
„Igen, valóban tervezgetek egy sötét, szürrealista, misztikus filmet, mely az egyház paradoxonjait, látszólagos ellentmondásait boncolgatja. Nagyon régen az egyház alkimistákat és asztrológusokat alkalmazott, hogy válaszokat találjon az élet rejtélyeire. Később az egyház ördögimádónak bélyegzett és törvényen kívül helyezett bárkit, aki asztrológiával vagy alkímiával foglalkozott. A történelem eme momentumai lebilincselnek.“
Melyek számodra a legfontosabb dolgok, melyek művészetedre a legnagyobb hatással vannak?
„Hit, család és miszikum.“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése