2008. február 22., péntek

Paksa wayu

Több nagyon jó zene és film is van most amiről írni szeretnék, de mostanában sajnos egyáltalán nincsen írhatnékom, így egy olyan filmet veszek elő (Paksa wayu, 2004), amiről – minősége okán – bűn lenne tartalmasabban írni (bár indokolt esetben sem szoktam különösebben sokat írni...), ám "Garuda-rajongóként" egy keveset azért mégis szeretnék.



Garuda Vishnu hordozójaként és a nágák ősellenségeként ismert/tisztelt természetfeletti lény Kelet-Ázsiában. Tiszteletének nagysága és ábrázolása egyaránt az adott országtól függ. A huszonegyedik század első éveiben Thaiföldön egy Godzilla-szerű film szörnyévé tették a mitikus szárnyast. A 80,000 éves teremtmény mélyen Bangkok alatt ébred fel hibernált álmából. A város nagy szerencséjére erről egy speciális istenölő kommandó is tud (róluk kiderül, hogy korábban már megöltek egy nágát...). A legfőbb szereplők borzalmasak, a "szörny" nem különösebben impozáns, a sztori az amerikai filmekből ellesett fordulatokkal próbál operálni. A kétségkívül nem túl szerencsés összetevők ellenére a maga módján élvezhető a film. Az imdb 4,5/10-es minősítése mindenképpen helytálló. Ha valakit nem sikerült különösebben elijesztenem és képes YouTube-on filmet nézni (van ilyen??) az itt megtalálja angol felirattal, 12 részre vágva.

2008. február 11., hétfő

Altan Urag



A folk rock műfaj nálam erősen határeset. A mongol Altan Urag zenéjét mégis napok óta szívesen hallgatom. Második lemezük határozottan jó. Arányérzékük kiemelkedő a műfajban. Ezt a két mellékelt videójuk is megerősítheti.
A bejegyzésnek alktualitást ad a két mozgófilmes közreműködésük: rögzítettek némi zenét Sergei Bodrov Dzsingisz Kánról tervezett film-trilógiájának első részéhez (gondolom úgy fél éven belül nálunk is bemutatják) és a számos díjat nyert Khadakban is feltűnnek. Utóbbi film a közeljövőben (március 1.) látható lesz a Low fesztivál keretén belül az Örökmozgóban. Kedvcsináló gyanánt csatolom a trailert.

Altan Urag - Davalgaa ijii Mongol

Altan Urag - Hiliin Chanadad

Khadak trailer

2008. február 9., szombat

Byungki Hwang

Korea és Japán a több ezer éves kínai zenekultúra megőrzői, konzerválói. Míg születési helyén mára elsorvadt az ősi udvari zenekultúra, addig Korea és Japán másfél-kétezer éve sajátjaként őrzi és tartja életben.
A gayageum valószínüleg a legismertebb tradicionális hangszer Dél-Koreában. A hagyomány szerint a 6. században tervezték kínai mintára, de az újabb kutatások szerint úgy 5-600 évvel korábban tűnt fel. A hangszer természetesen rokona több kelet-ázsiai citerafélének is, közülük a kínai guzheng és a japán koto a legközelebbi hozzátartozók. Mindegyik távol-keleti citerának több nagyszerű mestere van, de én csak egyiküket tartom megkerülhetetlennek.
Byungki Hwang (1936-) a koreai tradicionális zene egyik vezető zeneszerzője, előadója és tudora. Stílusa páratlan, a hagyományosabbtól az avantgardig terjed. Számos díj és magas rangú cím birtokosa, de ami számomra fontosabb: valóban kiváló lemezek állnak a háta mögött. Ezek java letölthető (128 kbps). Érdemes letölteni és meghallgatni a Tea Music sorozatot is, aminek első darabján a mester is közreműködik, de nem csak ő emlékezetes a tematikus kompiláció-sorozat előadói közt.
"Mr. Hwang darabjai a misztikus ihletésű akvarellek zenei megfelelőinek tűnnek. Képes zeneileg érzékeltetni az áttetszőség fogalmát a hangok finoman szőtt hálóival, melyeket a rendkívül érzékeny pengetéseivel teremt." - The New York Times
"Hwang kifejlesztett egy félreérthetetlenül kortárs hangzást, amit a koreai történelemben gyökereztetett. Munkái könnyedén és zökkenőmentesen mozognak a királyi eleganciától a samanizmus erőteljesebb energiájáig." - Joseph Celli