2007. október 31., szerda

Jules Greenberg - Fallen

"A tizenkilencedik századi postmortem fényképészet és a korábbi századok festett gyászportréinak hagyományát követve, a Fallen egy holtakkal való szembesítést kísérel meg. Ebben az értelemben a sorozat afféle "tetem meditáció", mint azon buddhista szerzetesek gyakorlata, akik néha holttestekkel maguk körül vagy azok képeit mereven nézve tűnődnek napokig az élet múlandóságán és a halál elkerülhetetlenségén."



"A madarakat választottam, mert nagy múltú jelkép-történelmük szerint éppúgy lehetnek a halál baljós előhírnökei, mint a szabadság irigyelt jelképei. A szárnyas teremtmények a repülés képességével vannak megáldva, a madarakat a fizikai és szellemi birodalmak közti közvetítőként féljük és tiszteljük. Ők a megszabadítás, transzcendencia és béke jelképei, és mégis, mitikusan és materiálisan – mint dögevők és a madárinfluenza potenciális hordozói – ők továbbra is a halandóság hírnökei."



"A Fallen ("aláhullók", "elesettek") továbbá egy elégia, egy kísértő és gyászos sirám, nem csak ezekért a madarakért, melyeket megkötözve, kategorizálva és "mindentől védve" tárolnak zárt fiókok sötétjében, de nemkülönben a háború számolatlan áldozataiért; a civilek és katonák, gyerekek és felnőttek, akik halálát nem vesszük tudomásul, megtagadjuk vagy racionalizáljuk a szabadság, a biztonság, a haladás és pont a béke nevében."

Jules Greenberg - Fallen