2017. december 17., vasárnap

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája

Ha tibeti kalligráfiáról van szó, a Ngak'chang Rinpoche név csak nagyon ritkán hangzik el. Ez részben teljesen érthető, hiszen közvetlen hatása ma nem igazán jelentős, ám a tibeti kalligráfia úttörőinek egyike ő, ráadásul a legelső nyugati, aki művészi szinten kezdte azt művelni. Ugyanis a név nem egy tibeti mestert takar. Ngak'chang Rinpoche angol apa és német anya gyermekeként született Németországban (1952-ben), majd szinte gyerekkora egészét Angliában töltötte. Tizenegy évesen kezdte érdekelni a buddhizmus, miután felfedezett egy tibeti művészettel és kultúrával foglalkozó könyvet az iskola könyvtárában. Az iskolában rendkívűli képességű művészeti hallgatónak bizonyult. Különösen a thangka festészet érdekelte. A hetvenes évek elején Indiába, Ladakhba, Sikkimbe és Nepálba utazott. Ekkor kezdődtek keleti tanulóévei, majd kezdett maga is tanítóvá válni.

Ngak'chang Rinpoche kalligráfiája, akárcsak Csögyam Trungpáé, a kelet-ázsiai stílust követi. Nádtoll helyett ecsettel ír, ahogyan azt Tibettől keletre teszik, ám a jellegzetes tulajdonságú indiai tintát használja, ami fényesebb, ragyogóbb, mint a kelet-ázsiai tus. Kelet-ázsia finom és tökéletes kalligráfia-papírjai helyett pedig a lényegesen durvább, kiszámíthatatlanabb textúrájú Sikkim-i papírt részesíti előnyben. Munkáinak jellegzetességei, hogy pecséteihez nem csak cinóberpirost használ, valamint, hogy a papíron szétfreccsenő tintacseppek is egyfajta pecsétnyomok.



2017. március 2., csütörtök

Tornai

Tornai Gyula (1861-1928) a kevés orientalista festőink egyike. A korabeli kritikusok egy része határozottan elutasította Tornai japonizmusát, és képtelen dolgokat kért rajta számon, míg mások őszintén értékelték stílusát. A Tornai név az elmúlt száz évben jól láthatóan nem találta meg a maga helyét a magyar festők között.

Én tíz éve találkoztam először nevével és egy képével egy kiállításon. Az akkor éppen száz éves kép (A szentélyben) a maga fantasztikus keretében egy egészen más “Japán-élményt” közvetített, mint a nála nevesebb nyugat-európai japonisták (van Gogh, Redon, Whistler). Ezzel közel egy időben Kovács Ágnes írt róla egy tartalmas és hiánypótló, Tornai jelentőségét, szerepét valamelyest tisztázó tanulmányt A táncoló gésa – Adalékok Tornai Gyula japán tárgyú képeihez címmel az Artmagazin Magyarok Münchenben sorozatának 6. részeként. És újabb néma csend, majd a közelmúltban a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum együttműködésével létrejövő, Gésák a Duna-parton kiállításon Tornai Gyula egy időre újra kilépett a félhomályból. A kiállítás még március 12-ig látogatható.

The holy cleansing of the Samurai
Entrance of a Church in Kyoto
A Japanese princess going to church

2017. január 4., szerda

Chamspa Rinchen Dorje kalligráfiája

Chamspa Rinchen Dorje ladakhi születésű szabadúszó grafikus ill. művész. Dorje a térség hagyományainak elkötelezettje és a maga eszközeivel próbál valamit tenni is annak megőrzéséért. Egyrész rendszeresen fotózza, dokumentálja Ladakh természeti és kulturális szépségeit és értékeit, másrészt nem keveset tesz a helyi kalligráfia fennmaradásért. Nem csak művelőjeként ápolja a ladakhi/tibeti identitás e törékeny, pár évtizede még teljesen elveszni látszó darabkáját. Iskoláskorú gyerekeknek workshopokat tart, és 2012-ben megújította a már elavult, iskolai írásgyakorló munkafüzetüket. Kalligráfusként úgy tűnik minden létező író- és rajzeszközt szívesen kipróbál: ecset, nád, toll, töltőtoll, madártoll…

Dorje a fentiek mellett a tradicionális ladakhi íjászat és a sokkal szerényebb múlttal bíró, de Ladakhban egyre népszerűbb jéghoki lelkes művelője (naná, hogy nekik van a világon a legnagyobb szabadtéri jéghoki pályájuk).