Sigillum S - Bardo Thos Grol

A korai indusztriális zenekarok egy meghatározó része képes volt masszív pallót hegeszteni saját kizökkent, sivár, erősen deszakralizált ipari világuk és időben vagy térben távoli animista, mágikus vagy okkult, azaz sajátjuktól látványosan eltérő spiritualitással bíró világok közé. Így vált a fogaskerék és napkerék felcserélhetővé, és így születtek delejes-obskúros-okkult rituálék a gyártósorok között. Olyan kreatív erőként jelent meg a modern kísérleti underground zenei kultúrában az okkultizmus, mágia, misztika, alkímia, ahogy azóta sem (bár a lökéshullám továbbgyűrűzése a mai napig tart egy-egy alműfajban, de már kiszámíthatóbb keretek között). Olyan zenei csoportokról van szó, mint a korábban már itt tárgyalt SPK és Autopsia, valamint a jelenlegi poszt tárgya. A Sigillum S egy olasz formáció, mely nem kevés hangszert, hangkeltőeszközt és gépet használt fel a kívánt mélységű hangzás eléréséhez. Legkomolyabb hatást a harmadik, 1987-es kiadványuk érte el. A 108 példányban kiadott másolt kazetta anyagát a Tibeti Halottaskönyv inspirálta. A Bardo Thos Grol címet viselő kazettán a jellegzetes ipari zörejek, monoton ritmusok találkoznak a tibeti szertartászenék – akkoriban még jóval ritkábban hallott – hangszereivel, hangszíneivel. A lemez egyértelműen hatással volt több, hasonló területen mozgó előadóra, ill. lemezre. A kazetta anyaga 1992-ben jelent meg CD-n (1080 példányban), majd tavaly egy feljavított minőségű verziója lett elérhető. A Verba Corrige Prod./Bandcamp 8 euróért tette letölthetővé a lemezt (320k, FLAC vagy mp3), de ha letölteni/megvenni nem is kívánja az ember, a teljes album meghallgatható az oldalon, vagy itt:

"Sajátos azoknak a helyzete, akik életükben beavatási gyakorlatokat végeztek, vagy akik különleges körülményeknek köszönhetően egy, a beavatással analóg «megnyílást» éltek meg. Ezek a személyek az aggregátumokat létrehozó szanszárai erő mellett az igazi Ént is birtokolják, ami egy – az emberi állapotot meghatározó összes lelki és szubtilis elemtől elkülönülő – saját formáját megörző szanszárán túli princípium. Ez az Én egyúttal teljes szabadságot, a karmikus törvényszerűségtől való virtuális függetlenséget élvez. A tibeti bar-do szó a «között» értelmű bar-ból és a «kettő»-t jelölő do-ból tevődik össze (a bar-do tehát «kettő közötti»-t jelent). Ennek megfelelően általában «köztes állapotnak» fordítják, értve ez alatt az egyik életből a másikba átvívő állapotot. Ám a bardo szó elsődleges jelentése inkább «átmeneti állapot», tudniillik egy «keresztútszerű» bizonytalan állapotra utal, amit nem lehet egyértelműen meghatározni. E magyarázatot maguk a Bar-do Thos-sgrol fordítói többnyire magukévá teszik. A szövegekben foglalt tanítás határozottan kimondja, hogy akik – szellemi utat bejárván – képesek a halál beálltakor fellépő ájulást elkerülni vagy legyőzni, azok számára a halál utáni állapotok és a halál pillanata nem determinált. Ezek az emberek választhatnak. Alakíthatják sorsukat. Ha erejük nem elegendő a Végső Megszabadulás közvetlen eléréséhez, még mindig feltárul számukra a kondicionált világbéli új megnyilvánulás kiválasztásának módja, illetve hogy a legkedvezőtlenebb körülményeket hogyan kerüljék el." (Julius Evola)