2008. március 11., kedd

Khadak



Egy kicsit gyorsabb és könnyebb filmet vártam (különböző előjelek ezt valószínűsítették), de nem bánom, hogy tévedtem. Valójában egy lassan kibontakozó, mély alkotásról van szó. A Khadak (The Colour of Water) egy igazán különleges film; egy a mongol sztyeppéről urbánus környezetbe kényszerülő fiatal nomád epikus története. Bagi sorsa a közösség szerint, hogy sámánná váljék, de ő ezt elutasítja. Váratlanul tör be életükbe egy katonai konvoj, hogy egy állataikra veszélyes ismeretlen járvány miatt mindenkit bányászvárosokba telepítsenek. Az emberek nehezen viselik az áttelepítés traumáját. Egy idős pásztornő öngyilkos lesz és sokan szorulnak kórházi kezelésre. Itt diagnosztizálja egy pszichiáter Bagi epilepsziáját. Ezután kezdi meg első igazi sámáni utazását. Vezetője a távolból jeleket küldő idős sámánasszony.




A filmet Peter Brosens és Jessica Woodworth írta és rendezte. Mindketten forgattak már korábban dokumentumfilmet Mongóliában. Jessica Woodworth a 18 perces Arga Song-ot 1999-ben, Peter Brosens pedig egy úgynevezett Mongólia-trilógiát: City of the Steppes (1993), State of Dogs (1998) és Poets of Mongolia (1999). Mindkettejüknek volt alkalma találkozni a huszadik századi Mongóliában végbement mély társadalmi, lélektani változások nyomaival. Közös filmjüket a világ számos filmfesztiválján díjazták. Nem érdemtelenül.