Bardo project, Moscow

Gondban voltam, hogy hogyan oldjam meg a bejegyzés címében, hogy egyértelmű legyen, hogy annak tárgya nincs közvetlen összefüggésben magával a felülettel, ahol szerepel. Végül a fenti megoldást választottam. Szergej Gabbaszov, moszkvai úriember 2007 folyamán több lemezt is készített Bardo név alatt (amik letölthetőek 320 kbps minőségben). A név egyértelműen meghatározza a kezdeti orientációt, de a későbbi elkanyarodásnak sem mond ellen, hiszen az újlatin nyelvekben a Bardo énekes bárdot, dalnokot jelent.



A Calling The Demons egy hosszú, három tételes anyag. A számok címei magukért beszélnek: Thosgrol, Cutting Through Dualism, Rolmo. A hangszerek nem meglepő módon egyes tibeti rítusokból ismerősek: damaru, éneklő tál, kangling. Ezen az anyagon erősebb a hangszereken túli gépi megoldások szerepe. A végeredmény egyértelműen ambient. Az Om című lemez puritánabb. Recitációk, hangszeres szólók. Érdekes változásokat a Kola című anyag hoz. A hangszerpark látványosan bővül, így a korábbi hangszereken túl feltűnik a doromb, a didgeridoo, az udu, a djembe és az egyik kedvenc fúvós hangszerem, az örmény duduk. Ezúttal az Entering Bardo és a Dancing of Chitipati című szerzeméyek valamelyest kilógnak a sorból. Ezt a szépséghibát leszámítva ez az anyag számomra a legjobb, legizgalmasabb. A 2007 nyarán és őszén készített Tree Of Life tovább lép. Itt már nem szerepel damaru és kangling, és ezzel együtt sajnos a Bardo projekt tibeti vonatkozása is eltűnik. Új hangszerként a nepáli ütős, a madal tűnik fel. A nagyon jó ambient kísérletek sorát megbontja két doromb centrikus darab (Murchanga, Nepal) és egy Kirtana (a fuvolázó fekete bőrű isten nagy mantrájának előadása).
Nem tudom, hogy innen merre tovább, de nagyon remélem, hogy a dub irányába való hajlást (Smola, Nivkhdub, Baka) nem gondolja komolyan.