2012. február 28., kedd

Hamel

Az orgona hangját nagyon lehet szeretni. És nem csak azokat a bizonyos nagyon mély regisztereket (de leginkább azokat). Harminc éve Peter Michael Hamel Bardo című szerzeményét a hagyományos sípos orgona, elektromos orgona és szintetizátor adta keretek közé álmodta. A 26 perces műben megvannak a kötelező mélyek, de nem ezek varázsolnak el, hanem a hangszerek ragyogó összhangja. A zeneszerzőt a keleti vallásokkal és zenékkel való közvetlen találkozásai és pszichológiai tanulmányai egyaránt befolyásolhatták a komponáláskor.

Hamel Berlinben és Münchenben tanult pszichológiát, szociológiát és zeneszerzést. Rendszeresen töltött hosszabb időt Ázsiában. Nagy hatással volt rá az indiai klasszikus zene és a keleti filozófia. Bardo (1981) című lemezén kívül a Colours of Time (1980), The Voice Of Silence (1973) és a Buddhist Meditation East-West (1975) albumokkal is érdemes próbát tenni. Utóbbi a korszak egyik kelet-nyugati kuriózuma.


"A legmagasabb rendű vízió nem a bardo végén, hanem annak a legelején jelentkezik, a halál pillanatában, és ami azután történik, az illúziókba és homályba való lassú alászállás, míg a mélyponton az új fizikai létbe lemerülés áll. A szellemi csúcspontot az élet végeztével érjük el." C.G. Jung

"Az isten- és szellemvilág semmi más, mint a bennem lévő kollektív tudattalan. Ez a mondat azonban megfordítva így hangzik: a tudattalan a rajtam kívülálló isten- és szellemvilág." C.G. Jung

2012. február 25., szombat

G. R. Santosh

Ghulam Rasool Santosh (1929-1997) bár muszlim családba született, a hatvanas években a kasmíri saivizmus hatására teljesedett ki a kubista és absztrakt festészet nyomán elindult művészete. Tantrikus tanulmányai után shiva-shakti szimbólumok, utalások kezdték uralni műveit, melyekből legtöbbet online, a teljes életműből 127-et válogató Delhi Art Gallery oldalán találsz.


Forgotten Moon


Mahakala, ahogy Anna Pieruccini látja, plusz két terve Forgotten Moon: The God Slayer című képregényalbumához. A koncepció és látvány úgy tűnik rendben van, kiváncsi vagyok a leendő műre.

livejournal
MySpace

2012. február 22., szerda

2012. február 8., szerda

Tundra's Ghosts

Amikor 1991-ben Brian Eno a kazahsztáni Voices of Asia Fesztiválon felfedezte a Yat-Kha (Ят-ха) duót, akkor az még egy egészen más arcot mutató zenei fúzió volt, mint amit a kilencvenes évek folyamán a világzenei fesztiválok látogatói megismerhettek. A zenekart egy tuvai torokénekes (Albert Kuvezin) és egy orosz elektronikus zenész (Ivan Sokolovsky) alapította. Közös munkájuk sajnos csak 1993-ig tartott. Ezután Kuvezin már más tagokkal vitte tovább a Yat-Kha nevet, egyre inkább eltávolodva az elektronikus zenétől. Az eredeti duó felvételeit több lemez is őrzi (Antropophagy, 1993; Tundra's Ghosts, 1997), legnagyobb slágerük talán a Teve-Haya. Akkoriban az elektronika és a torokének találkozása nyomokban olyan extrém elektronikus zenékkel volt rokon, mint pl. a Plasma Pool, de egészen más világokat is megidéztek. Sokan imádtuk, míg voltak akik írtóztak a zenék és kultúrák efféle talákozásától. Anno a Második Látás fanzine egyik szerzője utóbbiak táborát erősítette:
"Nevüket egy tradicionális népi hangszertől kölcsönözték. Valami deszkaszerűség húrokkal. Jobban nem tudták nekem elmagyarázni. Bizonyára hatott rájuk a nyugati rock-zene, de elsősorban a tuvai népzene befolyása alatt állnak. Többet nem is akartak elmondani zenéjükről, inkább nézzem meg őket. Nos ezt meg is tettem. Kuzevszin [sic!] lép színpadra egy sámánisztikus, vidámszínű köntösben. Alaptónusa égszínkék, a díszítések rajta: nap-meleg sárga és vérvörös. Egyes egyedül áll ott, áhítattal, koncentráltan. Fejhangja átölel, halkan lüktetni kezd a vér az ereimben, hangja beszivárog minden porcikámba, remegésre késztet, de ugyanakkor melegít. Erre aztán színpadra kerül a másik, a maszk hordozója, és a szintetizátor mögé lép. (…) Sokként ér, amikor hideg billentyű hangokkal festi alá az éneket. Ez lenne a nyugati befolyás? Kár érte!"


2012. február 5., vasárnap

Monsterous Imaginarius


A kortárs tibeti művészet egyik legvonzóbb szelete a tradicionális thangka festészet technikája és a nem hagyományos témák találkozásából születik. Ezt a technikát és stílust nem csak a Himalája-térségben használják, ez az ún. tradicionális mongol festészetnek is az alapja. Solongo Monkhooroi is ezt tanulta Ulánbátorban, majd ezeket az ismereteket bővítette továbbiakkal az Egyesült Államokban. Ma illusztrátorként dolgozik és szereti ötvözni a nyugati és a mongol művészetből ismerős megoldásokat. Úgy tűnik szívesen festi különböző kultúrák képzelt rémeit. A "Monsterous Imaginarius" című kiállításán (ami legelső önálló kiállítása volt) megjelent többek között Baba Yaga, a mongol halálféreg, Jorōgumo, Szobek és Yama.

2012. február 2., csütörtök

Sukhbaatar Lkhagvadorj kalligráfiája


Sukhbaatar Lkhagvadorj (Лхагвадоржын Сүхбаатар) talán a legjobb kortárs mongol kalligráfus. Tradicionális mongol festészetet tanult az Ulánbátori Művészeti Intézetben 1989-tól 1993-ig. Azóta műveli mind a jellegzetes mongol festészetet és a szabadstílusú kalligráfiát. Utóbbiak lenyűgözőek, thangkái tökéletesek, és minden egyéb műfajú munkája is nagyon-nagyon rendben van.