2011. március 24., csütörtök

Thư Pháp

Vietnámban a kalligráfiának hasonlóan nagy múltja van, mint szinte bárhol a Távol-Keleten. Nagyon sokáig a kínai írásjegyekre épülő Chữ Nôm írást használták, amit mára egészen elhanyagoltak (szinte csak az idősebb művészek közül őrzik, használják azt páran). A modern vietnámi kalligráfusok már sokkal inkább használják a Quốc Ngữ írást, ami Vietnám hivatalos, latin betűs írása. Az ezt használó kalligráfiát tekintik ma A vietnámi kalligráfiának, azaz Thư Pháp-nak (a thư verseket jelent, a pháp írást, írásmódot). A Thư Pháp a harmincas években az Új Költészet Mozgalom (Phong trào Thơ mới) hatására született, ugyanis ekkor kezdték a viet költők ezzel az írással írni költeményeiket. 1945 után a szépírás minden formája hanyatlásnak indult, de mára láthatóan újjáéledt és egyre népszerűbb a fiatal művészek körében, akik ma is főleg verseket, idézeteket írnak ill. festenek.


Trần Quốc Ẩn
Trần Quốc Ẩn II


Minh Hoàng / My Opera
Minh Hoàng / Multiply

nhan voung
thanglong
chame

Hoa Nghiêm


A poszt nyitóképe e.nhan / Nhan Ngo fotója.

2011. március 12., szombat

Abstract Art of Charmion von Wiegand

Pár éve felkapottnak, újrafelfedezett különlegességnek számít Charmion von Wiegand (1896–1983) művészete, leginkább a buddhista tantra és az absztrakt művészet látványos találkozása miatt. Munkái valóban inspirálóak. Nagyobb, több lenyűgöző művét is összegyűjtő internetes galéria sajnos nem nagyon van, így különböző helyekről válogattam féltucatot.

A képek címei: The Paradise Gambit, The Kundalini Lotus, Invocation to the Adi-Buddha, Mandala of the Diamond Scepter, Mandala of the White Arrow, The Root Center.


2011. március 11., péntek

Somma

Eraldo Bernocchi, a Sigillum S egyik alappillére a 25 éve többé-kevésbé folyamatosan létező és igen termékeny "főzenekaron" kívül több érdekes zenei kooperációban is részt vesz. Legutóbb a darkfolk-veterán Tony Wakeforddal készített izgalmas lemezt (Owls - The Night Stays), de a számomra egy kicsit kevésbé tetsző, ám a blog profiljába jobban passzoló új Somma lemez sem olyan régi még. A Somma (Sacred Order of Magic Music and Art) Eraldo Bernocchi és Petulia Mattioli gyermeke, de már az első lemez munkálatainál bekapcsolódott a dzsessz-körökben sokat magasztalt Bill Laswell. Hármójukon kívül a produkció állandó szereplőinek számít hat tibeti szerzetes is. Az első lemezükön (Somma 1: Hooked Light Rays, 1995) még egyértelműen a szerzetesek tradicionális zenéje dominált, ők jelentik a kiindulópontot, amihez Bernocchi, Mattioli és Laswell csak finoman, óvatosan teszi hozzá a magáét. A leginkább közös produktum a lemez leghosszabb tétele is egyben (Fluids Emanation), melynek dub-os lüktetése előre vetíti az irányt, amerre végül tovább haladtak több évnyi kihagyás után. A szám igazán kíváló, sajnálom, hogy a dzsessz-világzene fúzió irányába bontották ki az abban rejlő lehetőséget. A 2007-es lemezt nem ismerem teljes egészében, de amit hallottam, az nem igazán győzött meg. A tavalyi 23 Wheels of Dharma már valamelyest kiegyensúlyozottabb, a dzsessz, dub, világzene rajongóinak nagyon finom, tízpontos csemege. Én nem tartozom közéjük, így nem tudom teljes egészében élvezni az albumot, de ez legyen az én bajom. A lemez a soundcloud-on online meghallgatható.
A számos név alatt ill. megszámlálhatatlan zenekarban zenéló Bill Laswell zenei miniuniverzumából a Sommán kívül a Divinationt érdemes kiemelni. Az Akasha és Sacrifice lemezek értékes ambient-búgást, csilingelést rejtenek.



2011. március 10., csütörtök

Sigillum S - Bardo Thos Grol

A korai indusztriális zenekarok egy meghatározó része képes volt masszív pallót hegeszteni saját kizökkent, sivár, erősen deszakralizált ipari világuk és időben vagy térben távoli animista, mágikus vagy okkult, azaz sajátjuktól látványosan eltérő spiritualitással bíró világok közé. Így vált a fogaskerék és napkerék felcserélhetővé, és így születtek delejes-obskúros-okkult rituálék a gyártósorok között. Olyan kreatív erőként jelent meg a modern kísérleti underground zenei kultúrában az okkultizmus, mágia, misztika, alkímia, ahogy azóta sem (bár a lökéshullám továbbgyűrűzése a mai napig tart egy-egy alműfajban, de már kiszámíthatóbb keretek között). Olyan zenei csoportokról van szó, mint a korábban már itt tárgyalt SPK és Autopsia, valamint a jelenlegi poszt tárgya. A Sigillum S egy olasz formáció, mely nem kevés hangszert, hangkeltőeszközt és gépet használt fel a kívánt mélységű hangzás eléréséhez. Legkomolyabb hatást a harmadik, 1987-es kiadványuk érte el. A 108 példányban kiadott másolt kazetta anyagát a Tibeti Halottaskönyv inspirálta. A Bardo Thos Grol címet viselő kazettán a jellegzetes ipari zörejek, monoton ritmusok találkoznak a tibeti szertartászenék – akkoriban még jóval ritkábban hallott – hangszereivel, hangszíneivel. A lemez egyértelműen hatással volt több, hasonló területen mozgó előadóra, ill. lemezre. A kazetta anyaga 1992-ben jelent meg CD-n (1080 példányban), majd tavaly egy feljavított minőségű verziója lett elérhető. A Verba Corrige Prod./Bandcamp 8 euróért tette letölthetővé a lemezt (320k, FLAC vagy mp3), de ha letölteni/megvenni nem is kívánja az ember, a teljes album meghallgatható az oldalon, vagy itt:



"Sajátos azoknak a helyzete, akik életükben beavatási gyakorlatokat végeztek, vagy akik különleges körülményeknek köszönhetően egy, a beavatással analóg «megnyílást» éltek meg. Ezek a személyek az aggregátumokat létrehozó szanszárai erő mellett az igazi Ént is birtokolják, ami egy – az emberi állapotot meghatározó összes lelki és szubtilis elemtől elkülönülő – saját formáját megörző szanszárán túli princípium. Ez az Én egyúttal teljes szabadságot, a karmikus törvényszerűségtől való virtuális függetlenséget élvez. A tibeti bar-do szó a «között» értelmű bar-ból és a «kettő»-t jelölő do-ból tevődik össze (a bar-do tehát «kettő közötti»-t jelent). Ennek megfelelően általában «köztes állapotnak» fordítják, értve ez alatt az egyik életből a másikba átvívő állapotot. Ám a bardo szó elsődleges jelentése inkább «átmeneti állapot», tudniillik egy «keresztútszerű» bizonytalan állapotra utal, amit nem lehet egyértelműen meghatározni. E magyarázatot maguk a Bar-do Thos-sgrol fordítói többnyire magukévá teszik. A szövegekben foglalt tanítás határozottan kimondja, hogy akik – szellemi utat bejárván – képesek a halál beálltakor fellépő ájulást elkerülni vagy legyőzni, azok számára a halál utáni állapotok és a halál pillanata nem determinált. Ezek az emberek választhatnak. Alakíthatják sorsukat. Ha erejük nem elegendő a Végső Megszabadulás közvetlen eléréséhez, még mindig feltárul számukra a kondicionált világbéli új megnyilvánulás kiválasztásának módja, illetve hogy a legkedvezőtlenebb körülményeket hogyan kerüljék el." (Julius Evola)