Trilogie de la Mort

Eliane Radigue a francia kortárs zenének éppoly megbecsült ikonja, mint a kísérleti undergroundnak. A búgó/sípoló audio-akupunktúra (~ drone) egyik úttörője. Zenélni az ötvenes években kezdett, de első kompozíció a hatvanas évek végén születtek, amiket a következő évtizedben mutatott be. Ekkor még Buchla szintetizátoron komponált, majd egészen 10 évvel ezelőttig ragaszkodott az ARP 2500-hoz, ami szinte egyetlen, kizárólagos hangszere lett.
1974-ben a Mills College diákjai vetették fel a kapcsolatot a lassan megnyíló hanghulámokból építkező zenéje és meditációs tapasztalataik között. Eliane Radigue ezután kezdett el a tibeti buddhizmussal komolyan foglalkozni. Menedéket vett, majd három évig tanult az akkoriban Párizsban tartózkodó Nenang Pawo irányítása alatt. Erre az időre zenei tevékenységét felfüggesztette. 1979-ben kezdte komponálni a Milarepa életét feldolgozó darabjait (Songs of Milarepa, Jetsun Mila és Mila’s Journey).

Lemezei közül a nyolc évnyi (1985-93) alkotómunka során megszülető, háromórás Trilogie de la Mort címűt szokták életműve csúcsaként emlegetni. A háromrészes mű első darabja (Kyema) a Tibeti Halottaskönyvben ismertetett átmeneti tudatállapotokat követi. A lemezt a szövegen túl nagy mértékben befolyásolta a művésznő mesterének és fiának halála ('89 és '91) és az ehhez kapcsolódó meditációs gyakorlatai. A trilógia 1998-ban jelent meg.
Legutóbbi műve a csellóra írt Naldjorlak (2008). Nagyszerű album!

Exotoendo - Push Kara

A limoges-i Exotoendo ill. Cyrill Herry a Push Kara című munkájával nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a Tibeti Halottaskönyv / Bardo Thödol (bar-do thos-sgrol) zenei formába öntése. Az album hat tétele a hat átmeneti állapot meditatív ambient zenébe álmodva, a stílus sötétebb képviselőinek modorában. Cyrill Herry hagyományos tibeti instrumentumokat, vonós hangszereket, mantrákat, zörejeket, ismeretlen eredetű hangokat alkalmaz, de mindenből csak egy keveset és erősen visszhangosítva, effektezve, finoman összemosva. Előtte is, utána is sokan tettek még hasonló kísérletet. Számomra ez a lemez volt annak idején az első ebben a témában (úgy 10 éve), és ezt tartom az egyik legjobbnak a sorban. Az azóta megismert további 10-20 hasonló tematikájú lemezt is megpróbálom rövid időn belül feldolgozni (röviden, hatékonyan) itt a blogon (már épp itt az ideje).
A korábbi Exotoendo lemez (Endorcism Process, 1998) semmivel sem marad el a Push Kara mögött. A tematika más, a hangulat, minőség azonos. Az úriember több lemezt sajnos nem készített Exotoendo név alatt. Mostanában Ninth Desert néven ad ki lemezeket.



"A Bardo-Thödol bizonyosan a legismertebb tibeti vallási szöveg a nyugati világban. 1928-ban fordították le és tették közzé angolul, de főként 1960 után vált elég sok fiatal kedvenc olvasmányává. A jelenség a kortárs nyugati szellemiség története szempontjából igen jelentős. Mély és nehéz szövegről van szó, amelynek egyetlen vallási irodalomban sem akad párja. Az az érdeklődés, amit nem csak a pszichológusok, történészek és művészek, hanem főként az ifjúság körében keltett, tünetértékű: jelzi, hogy a halál csaknem teljesen szentségét vesztette a kortárs nyugati társadalmakban, és azt az elkeseredett vágyakozást, hogy – vallásilag vagy filozófiailag – ismét értékkel ruházzuk fel ezt az eseményt, ami bevégzi s egyszersmind kétségbe vonja az emberi létezést" (Mircea Eliade)

Monks in the Laboratory

"A buddhisták 2500 éve tanulmányozzák az emberi elmét anélkül, hogy bármilyen tudományos eszközzel rendelkeztek volna. Kifejlesztették a meditáció technikáját, amely iránt a nyugati tudósok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak, hiszen ők maguk is az elme működését próbálják megfejteni. Húsz évvel ezelőtt indult be egy Mind & Life elnevezésű program, amelynek keretén belül nyugati tudósok tibeti buddhista szerzetesekkel együtt próbálnak válaszolni arra a kérdésre, hogy mi a kapcsolat test és lélek között."

2010. február 22., 23:20, Duna Televízió
Szerzetesek a laboratóriumban (Monks in the Laboratory)
Francia ismeretterjesztő film, 52 perc, 2006.
Rendező: Delphine Morel




– Önéletrajza szerint ön már gyermekkorától kezdve élénken érdeklődik a tudományos eredmények iránt. Mostanában is gyakran találkozik jeles nyugati tudósokkal, kutatókkal. Buddhista nézőpontból milyennek találja a tudományos gondolkodást?

– Habár a világról, az univerzumról szóló néhány buddhista szöveg nem áll összhangban a tudományos magyarázatokkal, alapjában véve a buddhista gondolkodás eléggé hasonlít a tudományos magyarázatokhoz. A kutatások és kísérletek a buddhista felfogást támasztják alá - legalábbis az én tapasztalataim szerint. Például a kozmológia, az atomfizika vagy az új biológia területén, vagy akár a test és a szellem közötti viszony tekintetében.
Vagy itt van természetesen a pszichológia. Ez sajátos találkozásra nyújt lehetőséget e területek tudósaival. Részünkről világossá vált, hogy a buddhizmus számára igen hasznosak ezek; sok a párhuzam, sok összevetni való van a tudományos magyarázatokkal. Számukra pedig a buddhista magyarázat új irányok felé mutathat, új elgondolásokra ösztökélhet a tudományos gondolkodás területein. Így például, noha jelentős eltérések vannak, de a fizika, a kvantumfizika, az üresség elmélete vagy a relativitáselmélet igen közel állnak a buddhizmushoz. Bizonyos szövegeink közel állnak a tudományos feltételezésekhez. Ilyen például az Abhidharmakósa, a Méru-hegy leírása. Ezeket már gyermekkoromtól fogva ismertem. Így aztán ezek a különbségek buddhista szemszögből nézve egyáltalán nem megrendítőek.
Természetesen vannak aztán olyan kérdések, mint például a reinkarnáció vagy a finom tudat elmélete, amelyekbe a modern tudomány nem tud mélyebben behatolni. Ezeket a dolgokat csak nagyon mélyről lehet megtapasztalni. Külső területekről, például a matematika vagy a mérések oldaláról nem hatolhatunk ezekre a területekre. Azt gondolom, választóvonalat kell húznunk azon dolgok között, amelyeket a tudósok még azért nem fedeztek fel, mert a tudomány még nem elég fejlett a megismerésükhöz, és azok között, amelyek tudományos módszerekkel nem megismerhetőek.
 Másfelől, ha a tudósok bebizonyítják, hogy valami nem létezik, vagy tudományos módszerekkel megdöntenek egy elméletet, akkor azt alapjában véve buddhista nézőpontból is elfogadjuk. Buddhista szemszögből igen hangsúlyos a realitás és a látszat fogalma. Nekünk a realitást kell alapul vennünk, s nem a látszatot.

(Monory M. A. és Tillmann J. A. ezredvégi beszélhetése a XIV. dalai lámával, 1995.)

Calligraphed Sutras

Calligraphing The Diamond (Vajracchedikā-prajñāpāramitā) Sutra Pagoda.
Wang Shu-min, Ming dynasty (1368-1644).
Hanging scroll, ink on paper, 109 x 33.5 cm.


"Mirror of the Mind" from The Hua-yen (Avatamsaka) Sutra.
Calligraphed by a Ming Artist.
Ch'ien Ju-ch'eng (fl. mid-18th c.), Ch'ing dynasty.
Hanging scroll, ink on paper, 114.5 x 185 cm.

Gyémánt szútra – Kovács Gábor fordítása
Virágfüzér szútra – Kasza Miklós jegyzete (doc file)

Ha a képekre klikkelsz, nagyobb méretben látod (760 x 1841, 1306 x 1727).

Tenzin Wangchuk

Tenzin Wangchuk Tibetben született, de gyerekkora javát már Dharamsalában töltötte. 1987-ben kezdte el tanulmányait a híres Namgyal kolostorban. Először az istenség meditáció különböző szövegeinek memorizációját tanulta, majd öt éven át a vajszobor készítés, mandala rajzolás, rituális zene és tánc művészetét. 2004-ben fejezte be 13 éves filozófiai tanulmányait, ami után a buddhista szútra és tantra diplomása lett. Homokmandala készítéssel és szertartás táncok előadásaival beutazta Európát és az Egyesült Államokat. 2007-ben egymaga készített el öt Csenrézi homokmandalát az USA különböző városaiban, valamint tibeti kalligráfiát tanított és előadásokat tartott a tibeti szakrális művészetekről amerikai egyetemeken.

Kifejlesztett egy eljárást, ami révén a homokkép tartóssá válik. Ezt a formát kívánja használni, hogy ez a tibeti hagyomány tanítható, könnyebben továbbadható legyen, csökkentve a hagyomány elvesztésének lehetőségét.
Az új módszerrel új formát talált, amivel a mandalákon is használt szimbólumokból, motívumokból permanent homokképek készíthetők. Sajnos nem túl szerencsés az olyan témák, stílusok alkalmazása, amik ezektől eltérnek, de ezek a munkák még viszonylag újak, így ez az ösvény még elkanyarodhat egy jobb irányba.

Tibeti közmondások

A közelmúltban jelent meg a Kelet Kiadónál egy kötetnyi gyűjtemény tibeti közmondásokból. A könyv – méretéhez képest – szerintem irreális áron fut (2900 Ft), de kétségkívül hiánypótló. A közmondásokat Harkány Julián fordította és Sári László válogatta.

Ha tyúkot loptál, lophatsz lovat is,
ha lovat loptál, ölhetsz embert is.

A cukor édesebb,
de campából több van.

Ha a tolvajt életrevalónak hívod,
a gyilkost hívd bátornak.

Nagyobb jak
nem szarik nagyobbat.

Ha anyádé a bordély,
nem úszod meg a kurvaságot.

Ha sokat fickándozik,
hanyatt esik még a hóleopárd is.

Minél kevesebb a szerzetes,
annál ízletesebb a kolostori tea.

Nappal a hegyorom
csupa szem.
Éjjel a sok szurdok
csupa fül.

Coats by Jon Eric Riis

Jon Eric Riis
Jon Eric Riis / Jane Saur Gallery

Richard Gere is My Hero

A dharamsalai tibeti közösség megtette az első fontosabb lépéseket az igazi "tibeti filmipar" megteremtése felé — Kína csekély számú, ám erősen propaganda-szagú tibet-filmjei ellenében. A főleg történelmi traumákat feldolgozó dokfilmeken túl már körvonalazódni látszik a tibeti játékfilmek jövőbeni stílusa. Tashi Wangchuk és Tsultrim Dorjee egy romantikus vígjátékként meghatározott filmet forgatott "Richard Gere is My Hero" címmel. A film már két éves, ám eddig csendben meghúzta magát. Ha direkt kerülte volna a feltűnést, sem lehetett volna róla ilyen keveset hallani. A "Richard Gere is My Hero" február 14-én, a tibeti újév napján (lo gsar) végre megjelenik DVD-n.
A film Dharamsala külvárosában, McLeodGanj-ban élő négy jóbarátról szól. Egyikük (Nyima) keményvonalas Richard Gere fan, kinek legnagyobb álma, hogy olyan nagy színész legyen, mint példaképe, de azzal is megelégedne, ha a páratlan színész a városukba jönne.



Tibetan Motion Pictures & Arts
Richard Gere is My Hero on Facebook