2009. április 24., péntek

Kagbeni



Szinte mindenki az eddigi legjobb nepáli filmnek tartja, míg van aki szerint az eddigi legrosszabb, legunalmasabb. Utóbbi valószínűleg Bollywoodért és a Nepal Television szappanoperáiért rajong, míg a többiek talán már torkig vannak velük. Hazája és a nagyvilág is a nepáli filmipar egy fontos mérföldkövének nevezi. Nemcsak a megközelítés új, a technikai háttér is. A Kagbeni az első nepáli film, amit professzionális digitális kamerával rögzítettek. A rendező bevallása szerint a stábnak lövése sem volt hozzá, így mindig amikor a forgatás során valami technikai probléma merült fel, pár órás gyaloglással fel kellett, hogy keressék a legközelebbi internet kávézót, hogy e-mail-ben kérjenek segítséget az amerikai gyártótól.



A Kagbeni egy 1902-es keltezésű angol horror klasszikust dolgoz fel. W. W. Jacobs "The Monkey's Paw" című novelláját már több ízben megfilmesítették (pl. Alfred Hitchcock 1965-ben), de az operától a képregényig további műfajokban is rendszeresen felbukkant, kis túlzással végig kísérte az egész huszadik századot. A történet félelmetesen egyszerű és nem kevésbé hatásos. A White házaspárnak, az Indiából hazajött barát egy mágikus talizmánt mutat. A majommancsot egy fakírtól kapta, aki azt állította, hogy az teljesít három kívánságot. Mr. White 200 fontra vágyott. Másnap fiúk meghal egy szerencsétlen üzemi balesetben. Kárpótlásuk 200 font. 10 nappal a temetés után Mrs. White már az őrület határán azt kívánja, hogy gyermeke térjen vissza az élők közé. Kisvártatva kopogtatnak az ajtón. Mielőtt az asszony kinyitná az ajtót, Mr. White harmadik kivánságként visszaküldi élőhalott fiát a halálba. W. W. Jacobs üzenete: az emberek étetét a sors irányítja, és aki ebbe beleavatkozik, bánatot és szenvedést okoz magának.




Bhusan Dahal filmjének ideje és helye, a mai Nepál. Kagbeni egy falu a Gandaki-folyó völgyében valahol a Mustang körzetben. A kívánságteljesítő talizmán története itt is maximálisan megállja a helyét. Az eredeti történet kicsit meg lett dolgozva, ami hol jó, hol meg sajnos nem. Élveztem a filmet, de az egészen biztos, hogy másfél órában ütősebb lett volna (kb. 130 perces a film), és talán az aláfestő zenét is vissza lehetett volna fogni, mert néha már túl sok (mellesleg az 1974 AD filmet záró dala nem is olyan rossz). Mérföldkőnek nevezni mindenképpen jogos; a film biztos jele annak, hogy feljövőben van a nepáli filmgyártás. Szorítok nekik.

2009. április 19., vasárnap

Once Upon A Time in Tibet

Májusban kezdik el forgatni Tibet fővárosában a "Once Upon A Time in Tibet" című filmet. Ez lesz az első koprodukcióban készült tibeti témájú kínai történelmi film. A film háttere Kína második Japán elleni háborúja (1937-1945). A történetben a kínai hadsereget ellátmánnyal támogató US army egy pilótája lezuhan a Himalája keleti vége, az úgynevezett "The Hump" fölött. A sebesült pilótát egy tibeti lány menti meg és természetesen borzasztóan egymásba szeretnek.



A film a Dei Wei rendezőnő "tibeti romantika trilógiájának" második darabja. Az első film a "Ganglamedo" (gangs lha-me-tog) című, ami az első tibeti témájú zenés film volt. A filmben egy hangját elvesztő, Han nemzetiségű énekes és egy tibeti dobos szerelme bontakozik ki. A film állítólag nagy siker volt és, hogy ez indokolt-e, azt a trailer alapján mi is felmérhetjük. És akinek ez nem elég, az nézze, hallgassa a film egyik slágerét.

2009. április 17., péntek

Le Lama Blanc

"A Fehér Láma minden idők egyik legsablonosabb, legelkoptatottabb és legkevésbé eredeti cselekményén alapul. Nem csak képregényekben valósult meg az ötlet számos alkalommal, de több százszor, ha nem több ezerszer csaknem minden kultúrában a Földön már az idők kezdete óta. Nagyrészt ez az, ami miatt ez annyira jó." Ezt írja a képregény egy recenziója valahol a világhálón, és milyen igaza van! A történet nem túl eredeti, egyszerre idézi a történelem majd minden héroszát egészen a legújabb korig. Egy hős hosszú és nehéz útja a születéstől sorsa beteljesítéséig. Prófécia, kemény próbatételek, tévutak, természetfeletti képességek, barátok, ellenségek, rendkívüli mesterek, megaláztatások, bosszú, felébredés, jóvátétel. Tartalmas, fordulatos, gyönyörűen megrajzolt tibeti kaland közel 300 oldalon át. Olvasása közben nekem töbször beugrottak azok a könyvek, történetek, amiket úgy 15 éve nagyon kedveltem, főleg Lobsang Rampa fiktív, ám remek hangulatú regényei.



A Fehér Láma (Le Lama Blanc) a kortárs művészetek két kivételesen kreatív alakja, Alejandro Jodorowsky és Georges Bess találkozása nyomán született. Alejandro Jodorowsky napjaink egyik leghíresebb képregényírója. Az elsősorban filmrendezőként ismert művész mágikus sci-fi képregénytörténetei leginkább az európai rajongók körében tarolnak. Magyarul ezidáig csupán a Metabárók kasztja (La Caste des Méta-Barons) jelent meg.



A francia képregényrajzoló, Georges Bess 1970 és 1987 között Svédországban élt és alkotott. Akkor és ott születtek első művészi munkái, saját neve, vagy Tideli és Nisseman álnevek alatt. A nyolcvanas évek elején Bess Tibetbe utazott és teljesen lenyűgözte az ország. Jodorowsky-val megtervezték, és a belga képregény-fronton formába öntötték a Fehér Láma című történetet, ami 1988 és 1996 között hat könyvben jelent meg. Gyümölcsöző kapcsolatukból később még egy képregény született (Les Jumeaux Magiques).


2009. április 16., csütörtök

Tashi Mannox



Korábban egy tibeti kalligráfia témájú bejegyzésben ajánlottam Tashi Mannox weboldalát. Azóta megjelent a MySpace-en és itt, a bloggeren is. Ragyogó alkalom, hogy újra felhívjam a figyelmet Tashi munkáira.
Tashi jelenleg a tibeti kalligráfia egyik legfontosabb nyugati alakja. Több tibeti írásfajta avatott ismerője. A Karma Kagyü rend szerzeteseként 17 éven át tanulta a tibeti művészetet (festészetet és kalligráfiát) Sherab Palden Beru keze alatt. Ma keresi a tibeti művészet lehetséges nyugati útjait: például tetoválások, személyes pecsétek tervezése a tibeti hagyományok szerint.





2009. április 3., péntek

Indy és Lara Tibetben



Sem Indiana Jonestól, sem Lara Crofttól nem meglepő, hogy időnként megfordul Tibetben – leginkább, mint képregényhős (Lara nem csupán képregénykalandorként, és hasonló igaz Dr. Jones-ra is, de rá mindenképpen ez a jellemzőbb). Indiana Jones eredetileg mozivászonra született, részben a világjáró Tintin hatására. Ő lett az ereklyevadász sírrablók prototípusa. Kultusza egészen az elkeserítő Indiana Jones és a kristálykoponya királysága című filmig tartott. Korábban még az Ifjú Indiana Jones kalandjai sem tudta a rajongókat kiábrándítani (legtöbbjük egyszerűen tudomást sem vett róla), ám egy Lucas-Spielberg mozifilm az más...

Az Indiana Jones regények és képregények már a kezdetekben feltűntek a filmek mellett. Indy tibeti történetei a következők: Indiana Jones and the Giants of the Silver Tower, könyv, 1984; The Search for Abner, képregény, 1984; Indiana Jones and the Lost Horizon, képregény, ami sajnos sosem valósult meg; Instruments of Chaos starring Young Indiana Jones, videójáték, 1994; Indiana Jones and The Iron Phoenix, képregény, 1994-1995; Indiana Jones and the Tomb of the Gods, képregény, 2008-2009. Nekem utóbbi két Dark Horse képregényt van szerencsém ismerni. A rajz és színezés más és más, ám egyik esetben sem kielégítő. A Tomb of the Gods kifejezetten csúnya, amihez képest The Iron Phoenix még egészen korrekt. A történetek számomra hasonlóan harmatgyengének tűnnek. Jones-tól többet várna az ember. A Főnixes történetben van potenciál, de fájdalmasak a sablonok, és az összkép nem erősebb, mint amit egy Indiana Jones klóntól várna az ember...

Lara Croft egyértelműen egy női Indiana Jones klónként indult, ám úgy tűnik, hogy idővel a filmeken kívűl minden más téren felülmúlja a George Lucas kreálta régészt. A Tomb Raider videójáték 1996-ban tűnt fel és műfajában azóta is verhetetlen. 1999 és 2005 között futott egy 50 számos Tomb Raider képregény. A minőség változó, ám a The Trap névre keresztelt 3+1 részes történet szépen rajzolt és színezett munka. Az események helyszíne valójában nem is igazán Tibet, hanem Bhutan, mégpedig valahol a híres Taktsang (stag tshang) monostor környéke. A történet nem rossz, bár ennél sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni a "Lara Croft, mint tertön" dologból. A befejező, ötvenedik részben újra van egy pár oldalnyi kis himalájai kaland.




A "Tibet in Comics" témában a verhetetlen műremek még mindig hátra van.