2009. március 31., kedd

Geheimnis Tibet

Tibet mozgóképes történetének egyik korai híres/hírhedt darabja a Geheimnis Tibet (Titkos Tibet) című 1946-os német dokumentumfilm. Háttere jól ismert, mivel az ismeretterjesztő csatornák az utóbbi években előszeretettel csámcsogtak a szaftos "nácik Tibetben" témán. A filmen megörökített 1939-es német tibeti expedíció kulcsfigurája Ernst Schäfer (1910-1992), a harmincas évek híres zoológusa (szakterülete az ornitológia). Schäfer három tibeti expedíciónak is tagja volt. Az első kettő (1931, 1934-1935) vezetője az amerikai Brooke Dolan volt, a harmadikat (1938-1939) maga Schäfer vezette és a rejtélyes Ahnenerbe szervezet finanszírozta. A csapat operatőre, Ernst Krause közel hatvanezer fotót készített és negyvenezer méternyi 8 miliméteres filmet használt fel (ez úgy 900 órányi felvételt jelent!). Az expedíció ezeken kívül a teljes Kandzsúrral (bka'gyur) és Tandzsúrral (bstan'gyur), további szent iratok másolatával, képzőművészeti alkotásokkal és alapos zoológiai, botanikai és geológiai dokumentációkkal tért haza. A tetemes nyersanyagot feldolgozó film a háború után, 1946-ban került bemutatásra. A furcsa kordokumentum nem túl jó minőségben, de teljes hosszban letölthető (101m 03s, 384x288, 261 MB) (jobb egérgomb, stb...):
Geheimnis Tibet - Ein Film-Dokument der Schaefer-Expedition 1938-1939.mkv

(A Schäfer-expedíció 150 fotójával 2007-ben adott ki albumot a Serindia Publications.)




2009. március 26., csütörtök

Far North



Asif Kapadia brit-indiai rendező 2001-ben egy indiai környezetbe helyezett japán szamurájtörténettel vált ismertté (A harcos / The Warrior). A film norvégiai bemutatójakor rögtön beleszerett a sarkvidéki tájba. Bejárta Észak-Norvégiát és idővel a kivételes tájhoz megfelelő történetet is talált; minden adott volt egy különleges filmhez. A Far North című filmjének alapja egy Sara Maitland novella. A forgatás helyszíne Európa legészakibb szárazföldje, a Spitzbergák (Svalbard). A szereplők megválasztása hasonlóan remek: Michelle Yeoh, Sean Bean, Michelle Krusiec. Az eredetileg csupán hét oldalas novella jelenti a film vázát, keretét, amihez társul egy időben korábbi eseményszál, ami részben megegyezik az Ofelas kulcsjeleneteivel (az eredmény inkább egyfajta hommáge, mint otromba plágium).




A sarkvidék embere alkalmazkodott a zord természeti viszonyokhoz, hasonlóvá vált, mint a környezet amiben él. Az elátkozott inuit nő (Saiva) és örökbefogadott lánya (Anja) távol él a pásztorok településétől, így életfeltételeik még keményebbek, saját törvényeik szigorúbbak. Az elszigetelten élő két nő és a biztos halálból megmentett katona (Loki) sarkvidéki története valójában nagyon egyszerű, és egy darabig úgy tűnhet, hogy történhet bármi, a kegyetlen, néma táj mellett a legnagyobb emberi tragédiák is jelentéktelenek, ám idővel a grandiózus díszlet és a kibontakozó cselekmény felerősíti egymást, egymástól elválaszthatatlanná válnak.



"Nagy szerencséd, hogy Saiva segített rajtad. Nekem mindig azt mondta, ha bárkit is látok a tundrán, soha ne menjek a közelébe, bármit is akar tőlem.
Azt mondta, hogy vágjam le a fejüket, és utána kérdezzem, hogy segítségre
szorulnak-e."

2009. március 19., csütörtök

Ofelas



Két éve futott (nálunk csak DVD-n) egy eredetileg Pathfinder, de nálunk csak azért is A barbár – Legenda a szellemharcosról című fantasy-film. "Egy viking fiút i.e. 1000 körül Észak-Amerika harcias felfedezői véletlenül ottfelejtettek a kontinensen. Egy indián törzs befogadja és felneveli, és amikor 15 évvel késobb újabb viking támadás éri a keleti partot, az immár 25 éves fiatalember megpróbálja megvédeni új családját, és megállítani a vikingeket." Az alapötlet érdekes, a kivitelezés tragikus. A film valójában egy 20 évvel korábbi klasszikus megerőszakolása. Az eredeti film a mai napig a lapp/számi (a továbbiakban inkább az utóbbi) kultúra egyik legfontosabb filmje. A tradicionális számi kultúráról filmek már az 1910-es évektől készültek, de azokat kívülállók készítették a saját nézőpontjuk szerint (Laila - 1928, The White Reindeer - 1952). Az ötvenes években készültek az első valóban számi dokumentumfilmek, majd 1987-ben Nils Gaup, számi rendező elkészítette az Ofelas-t. Ez volt az első teljesen számi nyelvű film.




A film régi legendák nyomán született. Több elbeszélésben is fennmaradt, hogy milyen cselekkel tudták tömegesen megölni a számik az ellenségeiket, a csúdokat. A csúdok (leginkább az oroszokat értették e név alatt) rendszeresen elhurcolták állataikat és megöltek mindenkit, akit csak tudtak a számik földjén. A történetekben rendszerint egy öregasszony lesz a csúdok vezetője, aki útban egy település felé csapdába csalja őket, és mind odavesznek. Nils Gaup filmje 1000 körül játszódik. Az Ofelas főhőse Aigin a fiatal számi, aki a családját megölő csúdokat egy hegyre vezeti, vagy sokkal inkább a biztos halálba. A film legtöbb jelenetét a rénszarvas hordákat terelő nomád számik földjén, a Finnmarksvidda vidéken forgatták, ahol ekkor nem volt ritka a -47 °C. Melegen ajánlott a film mindazoknak, akiket vonz a sarkköri kultúra és érdekli az észak-európai samanizmus (eredeti vallásuk nyomokban még a kereszténység mellet is fennmaradt egészen a 19. századig). A film angol felirattal megnézhető a megavideo oldalán (keresd a Switch to fullscreen mode funkciót...).



Nils Gaup 2008-ban újra egy nagyon fontos számi filmet készített. A Kautokeino-opprøret (A Kautokeino-i felkelés) az 1852-es tragikus eseményeket dolgozza fel. A 19. században a számi kisebbségek "kordában tartásásának" leghatékonyabb eszközének a férfiak alkoholfüggővé tétele bizonyult. Az észak-norvégiai Kautokeino-ban a számik egy kis csoportja az alkoholárusítás betiltását követelte, majd megölték a kereskedőt, felgyújtották a boltját, továbbá a paplakot és a rendőrőrsöt is. A felkelést szigorú megtorlás követte. A film az Ofelas-nál nehezebb, szárazabb, de érdekes lehet például azoknak, akiket érdekel a Laestadianizmus vagy úgy általában a számi történelem.

2009. március 12., csütörtök

Ishopanishad

Az orosz Vishudha Kali-t már évek óta igyekszem szemmel tartani, és várom türelemmel, hogy kilépjen korlátai közül és egy jó és izgalmas hangzóanyagot tegyen le végre az asztalra. A lehetőség meg volt/van benne, de eddig valahogy mindig hiányosnak, félresiklottnak, kétes értékűnek/tartalmúnak éreztem a produkciókat. A Velehentor és a Closing The Eternity két oldalról vállon ragadta és egy kissé felemelte Andrej Komarovot; ennek eredménye egy múlt év őszén megjelent lemez. A háromszámos, negyvenperces anyag az Ishopanishad címet kapta. Az Isopanisad (Ísa Upanisad) az Upanisádok egyik legrövidebbike. "A költői szépségű mű az upanisad-filozófia esszenciája."

A lemez valójában egy 2005-ös élő fellépés lenyomata. A közreműködők elsősorban a jól ismert és kedvelt tibeti és nepáli hangszereket szólaltatják meg. Andrej Komarov pedig a Srí Isopanisad mantrát kántálja. A végeredmény egy remek kis drone ambient. A lemez képi arculata sajnos nem a címmel/szöveggel harmonizál, hanem a hangszerekhez hasonlóan Tibetet idézi (nem is kicsit - hiszen már a lemez címe is egy pszeudo-tibeti írással szerepel a borítón). Az összkép ezúttal is fájóan felemás, így a jövőben inkább talán kerülöm, mint követem a Vishudha Kalit.

Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók

de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.

Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,

az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,

de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más.

Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,

az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

2009. március 11., szerda

Mahakali

Jarboe aktuális lemezének koncepciója garancia arra, hogy minden korábbinál töményebb, koncentráltabb dózisban kapjuk meg mindazt, ami miatt szeretjük, tiszteljük, féljük a poszt-punk ikont. Az album névadója Mahakali, a halál és pusztítás hindu istennője. Állítólag Jarboe-t már régóta foglalkoztatta Káli alakja (vagy fordítva: Kálit már régóta foglalkoztatta Jarboe... ). A lemez nemcsak ezerszer erősebb, mint a legutóbbi Men album, de hangulatában olyan korábbi kedvenceimet idézi (nyomokban), mint az egylemezes Blackmouth projekt, vagy a Thirteen Masks album. Jarboe ezúttal olyan művészekkel dolgozott együtt a lemez kikezdhetetlen teljessége érdekében, mint Phil Anselmo, Julia Kent, Csihar Attila vagy Cedric Victor. A végeredmény, változatossága ellenére (vagy részben pont azért) végig magán viseli a "Káli-élményt": hipnotikus noise-rock, vérszagú drone, bőrt a húsról lemorzsoló pszichedélia, magábafordult transz, az elemek óceánjának pulzálása, monumentális rítusok... és ennél tovább nem is megyek, itt és itt olvasható a lemezről teljesebb, korrektebb recenzió.

Sajnos Cedric Victor (indiai születésű képzőművész, grafikus, zenész; egy ideje ő felelős a Jarboe lemezek vizuális körítéséért) belerondított kissé az összélménybe: a borító koncepciója remek, de szúrja nagyon a szememet, hogy visszatérő motívumként a visvavadzsrát használja, aminek semmi köze Kálihoz. Lett volna mit választania helyette, mivel Kálit számos látványos instrumentummal vértezi fel a hagyomány, például a kettőzött vadzsránál nem kevésbé mutatós Mahakáli Yantra tálcán kínálja magát...

Jarboe európai turnéjának állomásai:

May 22, 2009, Hof Ter Lo, Antwerp - Belgium
May 23, 2009, festival tba, Paris - France
May 24, 2009, Little Devil, Tilburg - Netherlands
May 25, 2009, Batschkapp, Frankfurt - Germany
May 26, 2009, Turock, Essen - Germany
May 27, 2009, Kato, Berlin - Germany
May 28, 2009, Markthalle, Hamburg- Germany
May 30, 2009, BETONG, Oslo - Norway
Jun 4, 2009, tba, Moscow- Russia
Jun 5, 2009, No Mercy, Warsaw - Poland
Jun 6, 2009, Firlej, Wroclaw - Poland
Jun 7, 2009, Rock Cafe, Prague - Czech Republic
Jun 8, 2009, Vörös Yuk, Budapest - Hungary
Jun 9, 2009, Szene, Vienna - Austria
Jun 10, 2009, Channel Zero, Channel Zero - Slovenia
Jun 11, 2009, tba, Piacenza - Italy
Jun 12, 2009, L’ embobineuse, Marseille - France
Jun 13, 2009, tba,Barcelona - Spain
Jun 14, 2009, Ritmo&Compas, Madrid - Spain
Jun 15, 2009, Santiago Alquimista, Lisbon - Portugal
Jun 16, 2009, Passos Manuel, Porto - Portugal
Jun 17, 2009, Edaska Rock Club, Barakaldo (Bilbao) - Spain
Jun 18, 2009, tba, Toulouse - France
Jun 19, 2009, HELLFEST, Clisson - France
Jun 20, 2009, Underworld, London - UK
Jul 26, 2009, Supersonic Festival, Birmingham - UK

2009. március 5., csütörtök

New Buddhas



Ha azt hitted, hogy Hulk tibeti tombolása csakis egy amerikai csávó agyréme lehet, akkor még nem ismered eléggé a kortárs tibeti művészetet. Gade (1971-) a Diamond series darabjaként festette meg a zöld melákot a hagyományos tibeti festészet stílusjegyeinek alkalmazásával. A Mandala- és Új Buddha-sorozatával még messzebre megy a művész... Hogy ez most égbekiáltó blaszfémia vagy elgondolkodtató kortárs művészet, ki-ki döntse el maga, én ebből inkább kimaradnék... beszéljen helyettem maga a művész: "A legtöbb ember képzeletében Tibet egy ősi, titokzatos és egzotikus hely. A "Tibet-fogalom" egy talány. Mikor a kívülállók már tényleg el is látogatnak Tibetbe, különösen Lhászában, kulturális sokkot kapnak, amikor a pop-kultúra, gyorséttermek, rock zene, kóla, sör, márkás ruhák, hollywoodi fimek és éjszakai élet egészét látják. Úgy gondolom, hogy Lhászát át kellene keresztelni Lhasa Vegas-ra. (...) Amikor egy Pazi nevű apró faluban jártam a 8102 méteres Xishabangma hegy lábainál a Himalájában, a gyerekek Coca-Colát ittak és Micky Mouse-os iskolatáskát hordtak a hátukon. Ez arra késztetett engem, hogy felfedezzem a nyugati kultúra és nyugati értékek mindenütt jelenlevő emblémáinak hihetetlen erejét."

"A buddhista istenek bölcsek: pontosan tudják, hogy mit miért teszek."





Gade egy korábbi figyelemreméltó munkája: Jég Buddha installáció a Kyi Chu folyón

2009. március 4., szerda

My Identity






Gonkar Gyatso (1961-) a tibeti művészet egy újabb generációjának nagy inspirátoraként mára a kortárs tibeti képzőművészet egy megkerülhetetlen alakjává vált. A fenti sorozaton (My Identity) túli kedvenceim az aktuális munkáiból: Panda Politics és Pokemon Buddha...

2009. március 3., kedd

Balapan



Talán későn szólok, de hátha valakit még időben utolér az infó: szerda délután egy nagyon remek kis filmet lehet majd elcsípni a Duna tv-n (remélem még párszor leadják majd a jövőben, mert tényleg egy nagyon jól sikerült darab).

2009. március 4. szerda, 15:25
Balapan, avagy az Altáj szárnyai (Balapan, Wings of the Altai)
Francia ismeretterjesztő-film (2006)
Rendező: Hamid Sardar

"Mongóliában, a Delun-völgyben Pauli Sejk elkeseredett küzdelmet folytat azért, hogy megmentse birkanyáját az éhes farkasoktól. A telek hosszúak és az éhes farkasok még a falvakba is be-betörnek. Ha a falu népe nem harcol ellenük, eltűnnek birkáik és ők maguk is éhen halnak. Pauli Sejk ősei módszereihez nyúlt, nevezetesen vadászsasokat vet be a farkasok elleni küzdelembe. Mongóliának ezen a részén a sasidomítás ősi mesterség, amelyet most sajátít el Pauli Sejk 14 éves unokaöccse, a kis Roda Bergan... A filmben csodálatos légi felvételeket láthatunk a sasokról az Altáj-hegy lélegzetelállító vidékein."